Fülszöveg: 

Amaja egyik ellensége oltalma alatt tölti a nyarat, távol ikertestvérétől, de túl közel a
Vadászhoz. Jack lelke és a világ sorsa múlik most azon, hogy tartani tudja-e a távolságot.
Alexander életveszélybe kerül, ezért Amaja versenyt fut az idővel és meg sem áll az Urál
hegységig.
Az Akadémiára visszatérve rejtélyes halálesetek történnek. Amaja is gyanúba keveredik, ezért kérdéses, hogy barátaival való kapcsolata kiállja-e az idő próbáját.
Vajon kihez köthető a gyilkosságsorozat? Lelketlenek játszották ki az Akadémia védelmi
rendszerét, vagy ismét árulóval van dolguk? Vajon a barátság elég erős kötelék, és a vágyat felül tudja írni a kötelességtudat?

Szerintem: 

A helyzet az, hogy a 2. kötet még inkább kamaszos és ifjúsági, mint az előző volt. Pedig már ott is az volt a bajom, hogy

a főszereplő mennyire irritál a dolgaival.

Erre sikerült most még egy lapáttal rátenni. Kb. azt mondanám, hogy Amaja a legéretlenebb szereplő az egész kötetben. Igen, kamaszként lehet ilyen, de akkor minek egy ősi lénnyel szerelembe ejteni? Annyira nem tudom elhinni, hogy egy ősöreg alaknak egy ilyen szinte gyerek, éretlen és nagyon kamasz lányka kellene. Vadász/Káin érett és nagyon kész nőkkel kavart és az előző szerelme is nő volt. Amaja meg csak egy lány.
A kötet jelentős részében nyavalyog, okoskodik, öntagadásban vagy lelki válságban van. Arról nem is beszélve, amikor a többieknek osztja szerelmi ügyekben az észt, amikor ő közöttük az utolsó szűz, nem volt még barátja sem és éppen a Vadásszal van egy ilyen jövőtlen, fullasztó és idétlen kapcsolata. Írhatom azt is, hogy továbbra sem bírom ezt a lánykát. A nyaralás alatt tudjátok mit olvas? Harry Pottert és Alkonyatot. Hogy vegyél komolyan egy természetfeletti lényt, aki Alkonyatot olvas? És még egy vonás amellé, hogy nagyban kamaszlányozzam.

Az összes többi iskolatárs, Akadémia lénye felnőttebb nála, kb. mindenben. A testvére, Alexander kész felnőtt hozzá képest. Hunor és Astrid is. De még az a lány is többre képes és jobban egyben van, talán Alba volt a neve, aki belemegy egy szintén jövőtlennek tűnő és eléggé önpusztító viszonyba egy vámpírral. Jobban használják a mágiát, jobban tisztában vannak magukkal, a szerelmi életükkel és senki más nem nyavalyog annyit, mint Amaja.

A cselekmény se kényeztet el. Nyár – Amaja edz, míg védik. Visszamennek az iskolába. Amaja és Jack próbálnak nem viszonyba bonyolódni, míg köröttük mindenki összejön valakivel. Közben tanórák is vannak, mellesleg, de azokról szinte semmit nem tudunk meg. A végére meg Ádám ledobja a bombát, és a szereplők kényszerhelyzetbe kerülnek. Amajának valakit fel kell áldoznia. Ott van a címbéli megtörhetetlen átok, a kötet nagyon végén. Időben, mi?

Piszkál az is, hogy mennyire jelentéktelenek a helyszínek. Pedig van mozgás, de minek? Semmi különbség nincs az egyes helyszínek között, csak más a nevük.

A stílusa a zsánerhez megy. Érzelmes, túlírt és túlérzett, belülről megfogott. itt össze tudom szedni, mennyire hozza, ami az ifjúsági mellé jár. Milyen kamaszhelyzeteket tesz bele, csak éppen egy urban fantasy közeggel.

Még van egy rész vissza, de már sok jót nem remélek. Tippeljünk, mennyire lesz kislányosan rózsaszín happy end a végére? Vagy majd elolvasom és kiderül.