Fülszöveg: 

Az Eduárd kori Angliában egy fiatal nemes, Sir Robin Blyth úgy dönt, elfogad egy kormányzati tisztséget. Véletlenül azonban az angol kormány és egy titkos mágikus társaság összekötőjének nevezik ki, a tévedés eredményeképpen pedig Robin előtt egy addig ismeretlen, egészen elképesztő világ tárul fel.

Miközben titokzatos ellenfelek átkaival és vad látomásokkal kell megküzdenie, Robin elhatározza, hogy fényt derít elődje eltűnésének okára is – ehhez azonban a mágikus társaság egy tagjának, a kissé ellenséges Edwin Courcey-nak a segítségére is szüksége lesz. A közös munka ugyan nehezen indul, ám Robin és Edwin között végül szerelem szövődik, és rábukkannak egy rejtélyes összeesküvésre is, amely a Brit-szigetek összes varázslóját fenyegeti…

Szerintem: 

Marske három zsánerből gyúrta össze ezt a regényt: fantasy, krimi és romantikus. Az arányok viszont

nem feltétlenül tetszettek.

Kosztümös a környezet, Anglia és úriemberek, nemesek és családi birtokok adják a történet keretét. Bálok éppen csak azért nincsenek, mert egyik főszereplő sem éppen a partiképes férfiemberek mintapéldája. Edwin a kormánynak dolgozik, kisebb erejű varázsló. Terrorizálták fiatalon, és jobban szeret kutatni, egyedül lenni. Robert, becenevén Robin elszegényedett báró, aki leginkább csak adósságot örökölt. Mindketten melegek is, vagyis: nem fognak menyasszonyt keresni. Ez különben ebben a történelmi környezetben zavart: itt a nemi identitásuk nyílt titok, és bár sejtetve van, hogy a viszonyaikat és a magánéletüket zárt ajtók mögött kell levezényelniük, sokan tudják és van közösségük. Ahhoz képest, hogy akkoriban törvényileg tiltott volt melegnek lenni, ez túl… szervezett és megtűrt. Még viccelnek is vele, pl. Edwin bátyja.

A történet különben egy gyilkossággal indul. A halott Reggie posztjára Robin kerül, aki arról is most szerez csak tudomást, hogy létezik a mágia. Közel is áll hozzá, hogy menekülőre fogja, de megátkozzák és össze kell fognia Edwinnel, hogy megmentsék őt is, a világot is. A krimit az hozza, hogy Reggie gyilkosa a nyomukban van, le kell leplezni. Az indokok között meg ott van egy komoly összeesküvés. Nem hagyományos krimi, nyomokkal és direkt nyomozással, néha nagyon csak sodródtak az eseményekkel, és az összeesküvők léptek, vezették az eseményeket. Kvázi magukat is ők leplezik le, nem győzött meg se Edwin, se Robin, hogy értenének a nyomozáshoz.

A fantasy leginkább abban jelentkezik, hogy ebben a regényvilágban élő a mágia. Edwin is tud varázslatokat, de nem egy nagy mágus. Szerény is, bár megvan a maga szakterülete is, amiben jobb. Mágikus szervezet van köröttük, és az összeesküvés is arra irányul, hogy a mágusok erejét leszívva olyanok is több mágiához jussanak, akik kevesebbel születtek. Illetve, ebben nagyon benne van a visszaélés lehetősége. Ezzel legyőzhetetlenné, hatalmassá lehet válni. Konkrét varázslatok vannak a történetben és beszélgetnek is mágiával kapcsolatos dolgokról. A kedvencem különben a mágikus birtok lett. Abban van ötlet, hogy maga a birtok miképpen van összeköttetésben az urával és hogyan képes neki elintézni dolgokat. Pl. a végén Edwin bátyját így szerelik le és a birtok tereli ki majd magáról is. A szervezetek nevei, egy-egy kifejezés furcsa, de jelenleg próbálom annak betudni, hogy így nyelvileg is igyekszik felépíteni a varászvilágot, sajátos nevekkel és kifejezésekkel.

A romantika meg sajnos át lesz fordítva erotikusba. Egy krimi alapú fantasyban nem kicsit volt fura, ahogy a szerző részletezi, hogy Robin és Edwin mit kezdenek egymással az ágyban. Az a folyamat nincs igazán benne, hogy az egymásnak eleinte ellenszenves emberek miképpen lesznek pár, de azt kifejti, hogy miképpen gyűrik a lepedőt. A könyv egy jelentős szakasza foglalkozik kifejezetten a szerelmi témával: testiség és a gyötrődés, hogy ez mi is volt. Kihasználja egyik a másikat? Vagy mégis többet jelentenek egymásnak? Még az a tipikus húzás is benne van, hogy egy félreértés miatt összevesznek, hogy aztán édesebb legyen a békülés. De annyira butaság a veszekedés oka…

A szöveg is olyan semmilyen. A névadás gyakran nem tetszett, de különben nem akadt meg semmin a szemem. Nem akasztott ki, de meg sem ragadott.

Ugyan sorozatnyitány, van is benne kezdemény, merre lehetne folytatni, de én nem fogom. Egyszerűen semelyik oldala nem nyert meg – se a fantasy, se a krimi, se a románc.