Fülszöveg: 

Alfa (főnév):
1) A legmagasabb rangú egyed a hierarchiában.
2) A legbefolyásosabb férfi a csoportban.
3) Liam Black

Idegen volt számomra. Egy sötét és veszélyes jelenség, aki egy esős éjszakán kilépett az árnyékból, hogy megmentse az életem. Nem tudtam a nevét, és azt sem, hogy honnan jött. Csak azt tudtam, hogy az ő karjai között az egyetlen hely, ahol valaha is biztonságban éreztem magam. De a biztonság csupán illúzió.

Nem minden megmentő hős is egyben. És ahogy az hamarosan világossá vált előttem, meg kell fizetni az árát annak, ha egy alfa menti meg az életed. Liam Black kért is tőlem valamit cserébe.

Szerintem: 

Annyira tudna érdekelni, hogy mi dönti el, hogy a 12 egy tucat könyvek közül mi dönti el, melyik lesz az, amelyik sikeres tud lenni. Annyira egy a kaptafa, annyira kicsik a különbségek, hogy véletlennek tűnik, mit kapnak fel éppen.

A Gyönyörűen kegyetlen esetében sem látom, mi az, ami

kiemelné a tucatból. Egy dark romance történet, amiben a veszélyes férfi és a napsugár lány egymásba szeretnek. Túlságosan a klisét látom benne, és azt nem, amiért ezt a történetet külön meg kellene jegyeznem. Még, ha fel is fedeznék benne valami más vonalat, azt gyorsan leölte a szerző.

A férfi főszereplő, Liam veszélyes. Árad belőle, hogy nincs biztonságban senki a közelében. Hatalom, erőszak és vagyon sugárzik belőle. A történet sokáig lebegteti is, hogy pontosan ki ő, milyen ügyekben van benne. Maffia? Bűnözés? A rejtélyhez képest utáltam, milyen gyors és könnyű a megoldás. Majd a végén tart egy beszámolót, ki ő és miket tett azért, hogy megbosszulja a családját. A szüleit, 6 testvérét ölték meg brutálisan a szemük láttára, és az ikertestvérével a bosszú angyalai lettek. De jött Tru, átrendeződött az értékrendje, és cserélnek az ikrével. A szerelmes férfi lelép a térképről a szeretett nővel, Killian meg majd dolgozik tovább beépítve és a maffia ellen. Annyira egyszerű, mesedélutános az egész. Bűnregény, thriller helyett egy rövid fejezetnyi beszámoló és a szálak villámgyors elvarrása. Nagyon olcsó megoldásnak éreztem.

Ehhez jön hozzá, hogy addig is hiányérzetem volt. Mindössze egy erotikus – romantikus regényt, aminek az első fele azzal telik, hogy a szereplők vágyakoznak egymás után. Tru a diploma megszerzése mellett pincérnő, és Liam a visszatérő vendége. Megvan a kémia, de beszélni se nagyon mernek, csak nézegetik a másikat. Mindketten érzik, hogy olyan bonyodalom lenne a másik az életükben, amit nem vállalnának be. De az érzések végül erősebbek lesznek – amivel átlépünk a regény másik felébe, amit még annyira se értékeltem, mint az elsőt. Liam felajánlja, hogy van durván egy hónapja, mielőtt el kell mennie. Azt töltsék együtt, aztán elköszönnek. Mintha bármikor is esélyük lett volna arra, hogy egy szexre épülő viszonnyal tovább tudnak lépni egymáson.
Nem tudott lekötni ennyivel a regény. A keretbe több minden belefért volna, de maradt annyi, hogy Liam és Tru tetszenek egymásnak, nagyon passzolnak szexuálisan és eljutnak oda, hogy nem akarnak élni a másik nélkül. Túl egyszerű, szimpla és unalomig ismételt.

A szereplők is a zsánerből léptek elő. A vidám, pozitív Tru. Helyes is, kedves is. Liam, aki titokzatos és veszélyes. Erős, vonzó. Nem igazán mély alakok, Liam esetében a tragikus múltja kínálna némi pluszt, de mire azt megismerjük, már vége is a regénynek. A mellékszereplők közül egyedül Killian tudott rám mélyebb benyomást tenni. Annak ellenére, hogy ő is ugyanazt a poklot járta be, mint az ikre – annyi különbséggel, hogy a szüleik és testvéreik gyilkosa őt nem karóval szúrta hasba, hanem felakasztotta – őt érzem a könnyedebb, vidámabb személyiségnek. Ha Liam a morc, Killian a bohóc az ikrek között. De a lényeg, a Grumpy * Sunshine trope tipikus példáját produkálta Geissinger.

A konfliktus is sima romantikus: szeretik-e egymást annyira, hogy a jövőért feladjanak valamit a korábbi életükből? Ilyen regényben ez meg eléggé költői kérdés.

Az egyetlen, amiben látok valami pluszt, az a stílus. Az obszcén nyelvezet most sem a szívem csücske, de ebben volt humor is, könnyedség. A párbeszédek gördülékenyek és Tru kapcsán a beszéde is egy fiatal, lelkes, kedves lányt mutat.

Vagyis, tettem egy kört, de válasz nincs. Én nem látom ebben a regényben, hogy ki tudna ugrani az átlagos, zsánerbe illő történetek közül.

Idézet: 

 Hiszen akármilyen ruhába is bújtatunk egy oroszlánt, az akkor is a dzsungel királya marad.

A bosszú remek orvosság.