Fülszöveg: 

David Lieberman az emberi psziché felfedezésének mestere. Az emberi viselkedés legújabb kutatási eredményeire támaszkodva, ez az innovatív könyv lépésről lépésre mutatja be, hogy miképpen láthatunk át az embereken, hogyan kerülhetjük el, hogy manipuláljanak minket és hogyan vegyük kezünkbe az irányítást – bárhol, bármikor.

Dr. Lieberman az emberi kommunikáció újdonságnak számító területén kutakodik: a Vegyél rá bárkit bármire című könyvében az interperszonális kommunikáció forradalmának lehetünk a tanúi. Ebből a lenyűgöző írásból megtudhatod, hogyan:

• vegyél rá bárkit, hogy vonzónak találjon;

• kerekedj felül azonnal bármely kapcsolatban;

• vegyél rá bárkit, hogy fogadja meg a tanácsodat;

• vegyél rá bárkit, hogy szívességet tegyen neked;

• vegyél rá bárkit, hogy hívjon vissza;

• vegyél rá bárkit, hogy haladéktalanul hagyja abba a szitkozódást;

• vegyél rá bárkit, hogy megbízzon benned. A sok-sok stressz, versengés, játszmák és manipuláció mellett, amelyet az élet az utunkba sodor, páratlan kincs – és szinte elengedhetetlen – egy olyan szakember véleménye, akinek módszereit az FBI is használja.

Szerintem: 

Azért a cím megtévesztő. Ez nem egy olyan könyv, ami

mesteri manipulátorrá képes és nem adja meg a receptet sem, hogy bárkit rávegyünk arra, amit mi szeretnénk.

Meg is jegyzem hamar, hogy nem is az volt a cél, ha a cím meg is téveszt. Elég sűrűn le van írva a könyvbe, hogy Lieberman nem másokat manipulálni akar megtanítani, hanem természetes folyamatokat erősíteni és egyes hatásokra ráerősíteni. Ez olyan zavaróan sokszor le van írva, hogy arra kezdtem vadászni, van-e a kötetben olyasmi, amiért jó előre be kellene védenie magát. De nincs.

Mert ha csak a tanácsait, a tartalmát nézem, akkor nagyon nem találja fel a spanyolviaszt. Rengeteg olyasmi van benne, amit simán a netes hírfolyam is feldob – hogy is szokták ezt mondani, konyhapszichológia? Pozitív benyomást akarsz tenni – legyél magabiztos! Hódítani akarsz? Kortól függetlenül fiatalosnak kell látszani. Vagyis, tippet ad arra, hogy figyeljünk a testtartásra és a ruganyos járásra. Azt is millió meg egy helyen olvastam már, hogy ha valakivel meg akarjuk kedveltetni magunkat, valami kis apróságban kérjünk tőle segítséget.

Annak ellenére, hogy a tartalmát az ilyesmik miatt nem tudtam kedvelni, maga a kötet szépen fel van építve. Témákra bontja, mindet felvezeti, elmagyarázza a módszert és tesz bele pszichológiai hátteret. Vagyis, nem csak azt mondja, hogy legyünk sokat annak a szeme előtt, akivel barátkozni akarunk, hanem meg is magyarázza, hogy az emberek toleránsak azzal, ami gyakori eleme az életüknek. Ha elsőre nem is szimpatikus, ha sokat látja, megszokja és meg is kedveli. De ez csak egy kiragadás, a könyv tele van ilyenekkel. Még kis összefoglalók is vannak a fejezetek végén, amiben pár mondatban összefogja, amiről az addigi fejezet szólt.

Sok mindenbe is igyekszik belenyúlni. Ha az olyasmi nem is tetszett, hogy miképpen legyünk a kiszemelt egyénnek lehetséges randijelölt, az olyasmikkel már tudtam mit kezdeni, hogy miképpen lehet felismerni a hazugságot, vagy miképpen gyűjtsünk be olyan véleményeket, tudást, amit a másik nem akar megosztani velünk. Szóval, a nagy merítés miatt lehet olyasmit találni benne, ami éppen leköti az embert és érdekes.

Talán ezt is hagynám a végére: kézikönyvként engedi magát lapozni, nem egy klasszikusan, elejétől a végéig olvasom kötet, ha természetesen azt is lehet tenni. Mivel olyan sok a fejezet, a téma, azok nem is hosszúak, lehet éppen azt elolvasni benne, amire az olvasónak szüksége van és nem hagyományos olvasmányként kezelni.