Fülszöveg: 

Lily ​Calloway szexfüggőként kénytelen a lehetetlenre vállalkozni: kilencven napig meg kell tartóztatnia magát a szextől.

Lily mindennapjait vágyak és fantáziálások teszik ki, míg Loren Hale lassan kezd kigyógyulni az alkoholfüggőségéből. Lily eltűnődik, vajon a fiú tudja-e, hogy ő micsoda szörnyeteg, mert minél tovább marad hű Lorenhez, a szexfüggése annál inkább eluralkodik az életén.

Haladás, Lily erre törekszik. De azzal, hogy próbál közelebb kerülni a családjához, akik nem tudnak a szexfüggőségéről, még nagyobb akadályokat gördít maga elé, Amikor több időt tölt a legkisebb húgával, többet tud meg róla, mint amit valaha is képzelt, és megérzi, hogy Daisy és Ryke Meadows között valami nyugtalanító kapcsolat van.

Lilynek és Lo-nak rendellenesen működő kapcsolatuk kiegyensúlyozatlansága és bizonytalansága miatt szükségük van arra, hogy a távolság áthidalására megerősítsék a kötelékeiket. De fizikai érintkezés híján ez lesz a legnehezebb próbatétel a gyógyuláshoz vezető úton. Van szerelem, ami csak meglegyint minket. Van, ami a szívünkbe akaszkodik.

Szerintem: 

Továbbra sem érzem magaménak a sorozatot. Pedig, az a sok és tényleges szex most nincs is benne.

Itt van a cselekmény egyetlen csavarja: ez úgy

szerelmes regény, hogy a páros egyik tagja nincs jelen a cselekményben. A férfi az, aki elvonón van fizikálisan is. Vagyis Loren szakmai segítséggel igyekszik letenni az alkoholt. Így a történetet és a románcot Lilynek kell életben tartania. Ha már a figyelmem megtartása nem ment…

A fentiekből kifolyólag nem is nagyon tud miről szólni a könyv. Kb. úgy éreztem, hogy két dolgot variál a szerzőpáros: Lily felidézi a szép emlékeit, vagyis képzeletben az egykori erotikus kalandjaikat pörgeti. A másik pedig az önemésztés, hogy a visszatérő Lo majd beéri-e vele. Mert Lo fejlődik, lemond az alkoholról és megfejti, miért kellett neki az ital. Lily viszont marad szexfüggő. Vagyis, most aztán gyötörheti ezen magát és a barátja sincs mellette, hogy megnyugtassa és biztosítsa folyamatosan a szerelméről.
Azért túlzás a két dolog, mert a maga módján Lily is megkezdi az elvonót. Ő terápiára kezd járni, és a doki elkezdi levezetni az életmódjáról. Így azért ez is a cselekményben van a fentieken túl.

Azt sem szabad elhagyni, hogy Loren távollétében más történeteket ránt elő a páros. Lily több testvérrel is bír, akik most helyet követelnek a cselekményben. Nekik is megvan a maguk szexuális és egyéb gondja, így aztán időnként az ő panaszaik vegyülnek kánonba Lily problémáival.
Nekem még mindig megvan az érzetem, hogy 'szegény gazdag és szép lányok, nem tudják, mi fájjon nekik olyan nagyon'. Az egyik menő üzletasszony, a másik sikeres szupermodell. Vagyis, még mindig nem tudom ezt az egészet komolyan venni. Annyian vannak, akik sokkal keményebb dolgokat küzdenek le, élnek együtt vele sokkal rosszabb körülmények között. Akkor őket miért kellene a regényben sajnálni? Kb. mindent megtehetnek és vehetnek, fiatalok és szépek.

A cselekmény tehát nem fogott meg, a szereplőkkel szemben ellenérzéseim vannak. Hogy tetézzem, maga a szöveg is irritál. Ahogy az első kötet, ez is alsóbb regiszterekbe nyúl bele, ami meg mindig megakaszt. Tudom, a pénz nem jelent kultúrát és műveltséget, de elvben Lily is komoly egyetemista. Nem úgy beszél. Bár, ha hozzáteszem, hogy annyira bukdácsol, hogy simán benne van a kibukás is részéről…

De kiteszem a pontot, mert ezt a szériát már szidtam éppen eleget. Olcsó és nem is szórakoztató, inkább dühítő folytatása a hasonló előző kötetnek.