Fülszöveg: 

Aláírva, lepecsételve, kézbesítve…
A kémiaórán Lily lefirkant kedvenc dalszövegei közül néhányat a padjára. Másnap észreveszi, hogy valaki folytatta a szöveget, és üzenetet is hagyott.
Lily és névtelen levelezőtársa levelezésbe kezdenek – titkokat osztanak meg, zenekarokat ajánlanak és megnyílnak egymás előtt. Lily rájön, hogy szép lassan beleszeretett az ismeretlen levélíróba. De ki lehet az? Miközben próbálja megfejteni a rejtélyt, és a barátok, az iskolai zaklatók és a lökött családtagjai között lavírozik, rájön, hogy a szívügyeket nem mindig lehet pontosan megfogalmazni…

Szerintem: 

A helyzet az, hogy ezt simán

untam. Minimális cselekmény, kiszámítható az egész és annyira tinis az egész, hogy már nem tudok mit kezdeni vele. Ez annyira 'tinilány csinálja magának a problémát' regény, amit már kamaszként is nehezen viseltem, nemhogy most.

De a legnagyobb bajom vele az, hogy szimplán unalmas az egész. Mi volt ebben egyáltalán a konfliktus? Lily mer-e nevezni versenyre? Járhat-e azzal a fiúval, akit egészen eddig undoknak és bunkónak tartott? Egyik sem olyasmi, ami megdobná a vérnyomásom. Nem egyszer volt olyan érzésem, hogy semmi bajnak nem kellene Lily világában lennie, csak a lány generálja magának a problémákat.

A szerelmi szál is csak annak tud érdekes lenni, aki most olvas először 'ellenségekből szerelmesek' – trope történetet. Mi több, mivel ez nagybetűsen ifjúsági regény is, még az igazi izgalmak is elmaradnak. Mert ezek a szereplők ártalmatlan kamaszok, akiknek az ellenségeskedés kimerül abban, hogy nem beszélnek egymással, lemondó véleményük van a másikról és kb. ennyi. Hol van ez attól, hogy pl. egymást gyűlölő családok gyermekei, akik fizikailag is igyekeznek kárt tenni a másikban? Vagy, más oldalon dolgozó titkosügynökök. Bocsi, elkalandoztam. De ez is mutatja, mennyire untam ezt a regényt. Mindenen járt az eszem, csak a cselekményen nem.

Nem tudott lekötni, hogy vajon ki Lily titkos levelező társa, akivel a padon írogatnak egymásnak. Nem is ifjúsági, inkább kiskamaszok közé illene ez az alaphelyzet. Ennél az is jobb lenne, ha valami online felületen írogatnának egymásnak – olyan ifjúsági romantikus is létezik különben. Szóval, eredetiséggel nem fogom ezt a regényt vádolni.

Nincs igazán negatív szereplő sem. Kedves, egyszerű kis szereplők vannak és középiskolás feelgood hangulat, ahol mindent el lehet rendezni és mindenki megélheti a maga kis boldog életét. Tiszta High School Musical, csak ebben nem énekelnek. Bár a zene olyan szinten benne van, hogy Lily dalszövegeket ír.

Stílusra is semmi extra. Érzelmeket túlgondoló és -magyarázó, tinilányos. Egy kis humor tudna rajta segíteni, de az sincs benne.

Nem ragozom túl, nekem ez a könyv túl semmilyen, unalmas és tinis. Bár nem abban a sorozatban jelent meg, de simán lehetne egy gyengébb LOL kötet.