Fülszöveg: 
Április 28-án végre Penzbergbe, a bajor kisvárosba is elér a hír: közelednek a felszabadító amerikai csapatok. A városlakók fellélegeznek. A nácik hatalomra kerülésekor elűzött polgármester visszatér, maga köré gyűjti egykori híveit, akik nem hajlandók engedelmeskedni Hitler utolsó parancsának, és megakadályozzák a bánya felrobbantását.
Ez végzetes következményekkel jár. A fanatikus földalatti szervezet, a Vérfarkasok szerint ezek az emberek hazaárulók, és a telihold fényében bosszúra éhes falkákban indulnak levadászni őket.
Születhet ilyen körülmények között őszinte szerelem?
A tizenöt éves Schorsch, annak a nácibarát rendőr őrmesternek a fia, aki Marie bujkáló apját keresi. A fiúnak mindennél fontosabb, hogy elnyerje Marie bizalmát, és amikor a városban elszabadul a pokol, Schorsch-nak döntenie kell, kinek az oldalára áll.
Szerintem:
Nem is tudom. Ebben a terjedelemben ebből többet nem nagyon lehetett volna kihozni, mégis, maradt bennem hiányérzet.
A kötet egyetlen történetet dolgoz fel, a világháború végéről. Már
mindenki tudja, hogy a németek elvesztették. Penzbergben vissza is vennék a hatalmat a korábbi, józanabb emberek, de a náci gépezet éppen a kapituláció előtt még egyszer beindul. Röviden: egy tömeggyilkosság még belefér. Akit árulónak minősítenek, annak vesznie kell. Hogy gondolják, hogy a Birodalom bukása eljön és azt joguk lenne túlélni? Az éjjel, amikor lecsapnak, az a nap, az a regény témája.
A jó ötlet benne, hogy három kamasz, 15 éves szemszögéből beszéli el. Az egyik a rendőrfőnök fia, akik a náci bandához tartoznak. Az apja még a nácikhoz húz és segíti az ő törekvéseiket. A második Marie, egy korábbi tisztségviselő lánya, akit a nézetei miatt korábban elvittek munkatáborba is. Ő már készül, hogy visszaállítsák a korábbi rendet. A harmadik egy kommunista fia, aki annyira szégyelli az apját, hogy minta Hitlerjugend, majd Vérfarkas lett belőle.
A kamaszokat összeköti a szerelem – de mindkét fiúból mást hoz ki a történelmi helyzet. Marie inkább Gustl felé húz, aki a helyesebb és a jobb kiállású. De ő még nem különösebben aktív fél, inkább kivár és a családja helyzete az érdekesebb.
Gustl arra vár, hogy bebizonyítsa, az apja ellenére is méltó a lányhoz. Azt a fiút nagyon meghatározza, hogy az apja miatt szégyenbélyeg került rá. Minden tette mögött az van, hogy azt lemossa. Elnyomja miatta a saját érzéseit és vágyait is, és így belesodródik a végzetbe. Ő maga is tudja, hogy miután a Vérfarkasokkal végrehajtotta a nácik kiadott parancsait, akasztott ő maga is, neki már nem lehet visszatérni.
Schorsch nem mondhatnám, hogy bármelyik ideológia mellett is letenné a voksát. Egyszerűen be akar vágódni a lánynál, és úgy cselekszik, ahogy szerinte az Marie-nek tetszene. Így nem az apjával tart, hanem próbálja menteni az akasztottak között, akit lehet. Egyet sikerül is életben tartaniuk majd. De csak egyet.
Egyszerű, lineáris és a maga nemében kegyetlen, hogy micsoda fanatizmus volt még akkor is Németországban. Nem csak másokkal voltak kegyetlenek, a németet sem kímélték, ha valamiért célba vették. Ez az a hatás, ami érték a könyvben. Rádöbbenni arra, hogy igen, ilyen is volt.
A kamaszok egyszerűek, még kisregényhez képest is alig vannak megírva. A fiúk még egy fokkal jobban, mint Marie, aki nagyon elveszett számomra a történetben. Gustl lelki világa volt számomra a leginkább megfogható – ott van meg világosan, mit és miért csinál, ki ő és miért lett ilyen.
A konfliktust meg adja a történelem. Vakon végig Hitlerért, vagy készülni arra, ami a háború veszteseként jönni fog?
Egyszerű és szimpla a szöveg is. A kamaszok közti váltások némileg feldobják, de a témával ellentétben tényleg egy nagyon egyszerű, könnyed kis könyv.
Ahogy végig leírtam, rájöttem, mi a hiányérzetem. Arról beszámol a szerző, hogy a kisvárosban mi lett később. Még emlékhelyet is nevez meg. Viszont, a három kamasz története csak arra az éjjelre korlátozódott. Értem, csak kitalált alakok, de ha már ők a főszereplők, és van utóhang a későbbiekről, nem lehetett volna azt még belevenni, velük mi lett? Így nekem ez nyitva maradt.
