Fülszöveg: 

Corvina Clemm álmában sem hitte volna, hogy ösztöndíjat nyer a Verenmore-i Egyetemre, amely éppoly titokzatos, mint ő maga.

A hegy tetején álló kastély, Verenmore az árnyak, a csalások és a halál otthona: egy évszázada minden ötödik évben eltűnik ott egy diák. Corvina elhatározza, hogy a dolgok végére jár, és a nyomozása során a sorsa összefonódik az egyik rejtélyes tanárával, Vad Deverell-lel.

Vadnak is megvannak a maga titkai. Nem hagyhatja, hogy Corvina közel kerüljön hozzá, és rájöjjön, mit rejteget. Ám valahányszor a lány a közelébe kerül, teste-lelke csakis arra vágyik, hogy birtokba vegye.

Corvina és Vad világa egyre inkább összekuszálódik. Egymás iránti szenvedélyük jelentheti a kulcsot Verenmore rejtélyének megfejtéséhez, de az is lehet, hogy mindkettejüket elemészti…

Szerintem: 

Lenne késztetésem arra, hogy azt szedjem össze, miért nem kellene, hogy szeressem ezt a regényt. Bőven van benne olyasmi. Csak éppen ez egyike azoknak a dark romance regényeknek, amelyek

mégiscsak tetszettek.

Már a borító megalapozta a hangulatot. A fekete-fehér a kis aranyozással, a rózsával és a kastéllyal a háttérben. Ez egy olyan romantikus regényes borító, amit gond nélkül lapoznék más előtt is, és nem merülne fel bennem, hogy valami fedést húzzak rá takarásképpen.

El van találva a történet hangulata is. Van benne rejtély és sötétség. Nem véletlenül olvasnak az egyetemen olyan műveket, mint a Dracula és bőven akad Poe utalás is. Ez a gótikus jelleg, a kastély és a rejtélyek, a gyilkosságok és a misztikum megvan végig. Sikerült elérnie a szerzőnek, hogy miközben napjainkban és reális keretekben játszódik a regény, nem egyszer egy dark fantasyban éreztem magam. Pedig nincs mágia, legfeljebb egy kis misztikus vonal. Mégis, a hatása és egy kis horror van és jól is áll neki.

Nekem fontos, és itt megkaptam, hogy egy történet ne csak a románcról szóljon. Igen, nagyon fontos a regényben Vad és Corvina kapcsolata, viszonya. De mellette gyilkosságok történnek, régi rejtélyek élednek fel és veszélyben vannak a szereplők. Van mozgás, események és nem csak azzal próbálna lekötni, hogy két ember mennyire egymásba tud tébolyodni.

Ha már ez a szó: téboly. Abban láttam az ötletet, hogy mennyiféleképpen jelen van a cselekményben. Vad a szerelmüket is tébolynak nevezi, de Corvina anyja is kvázi tébolyult, egy elmegyógyintézetben van súlyos skizofrénia miatt. Maga a lány is küzd az ép elméjéért. De a regény bűnügyi vonalán is ott a téboly, őrület – a múltban egy Deverell sorozatgyilkos ténykedett sátánista elemekkel, a jelenben meg egy leszármazott lépne a nyomdokaiba és küzd a maga kis vérfertőző áloméletéért.

De, akkor, haladjunk a 'miért nem' irányon is kicsit.
Dark romance, így a bemutatott szerelem inkább szenvedély. Vad és Corvina első látásra egymásra kattannak, és a vonzalmuk nagyrészt fizikai. Azt ugyan értékeltem, hogy a tanár – diák viszony miatt nem esnek egyből egymásnak, de amint szeretőkké lesznek, nincs megállás. A könyv második felé erősen erotikus és túlzóan ki is leng abba az irányba. A kevesebb részemről több lett volna, de ok, ebbe a zsánerbe ez kell. Több érzelem, megalapozott kapcsolat, nem ennyire erotikus – ezt kérhetném számon.

Ennél jobban zavart, hogy helyenként mennyire obszcén a szöveg. Néha indokolt, nem minden esetben zökkentett ki. Csak éppen egy-egy résznél inkább sokkolásként, mint a szereplőre vagy a helyzetre jellemzően szerepel. Itt is megvan a túlzás.
Erre meg rá vannak pakolva elsősorban Vad olyan szövegei, ami a giccsesség mellett még lírai is. Komolyan nem tudtam sokszor eldönteni, hogy ez most tetszik és milyen jó olvasni, vagy belefulladok a forró cukorszirupba és giccsbe. A sírokon összenövő rózsák? Mélyen és túlzóan giccses, mégis dögös és üt, ahogy Vad mondja.

A szereplőket annak ellenére bírtam, hogy máskor azért velük kapcsolatban is lennének problémáim. De jó a kémiájuk, szerettem őket külön és párként is. Corvina nem egy átlagos női szereplő, elég különlegessé teszi a múltja és az elméje. Vad meg alaposan be lett burkolva titokzatosságba és gyönyörű csomagolásba.
A mellékszereplők elvesznek mellettük, de legalább vannak. Egyetemi környezet, kollégium, sok diák, egy-egy barát. Már csak azért is kellett kicsit építeni őket, mert az áldozatok majd közülük kerülnek ki – ha szimpatikus alak volt, jobban lehetett sajnálni.

Még azon is szívesen pörgettem az agyam, hogy mi minden adaptációjaként olvasható. Adná magát a Szépség és a Szörnyeteg is, de a Dracula is erőteljesen visszaköszön. Elég csak a férfi főszereplő nevét megnézni – Vad. Majdnem Vlad, mégsem, de nagyon hasonló.

A lényeg, hogy megvan benne a dark románcok számomra ellenszenves eleme is – obszcén nyelvezet, túlzott szexualitás és a szerelem összemosása a fizikai egymásra kattanással –, de mindezek ellenére működik. A sötétsége, a gyilkosságok, a szereplők. Ezt a könyvet szívesen olvastam, még azt is megkockáztatom, hogy tetszett.

Idézet: 

A halál lenyűgöző. Az egyetlen elkerülhetetlen dolog az életben, de a legtöbben mégis azzal töltik az életüket, hogy megpróbálják megúszni.

Meglehet, hogy maga egy csábító szirén, én azonban nem vagyok közönséges tengerész. Inkább egy tébolyult kalóz, aki próbál ellenállni a hívogató dalnak. Ám ha kikötök a szirénpartokon, elragadok és magammal viszek mindent, ami arra érdemes. Úgyhogy csak óvatosan azzal, ahogy rám néz.

A mi dolgunk egészen addig a napig tart, amíg az én meg a te sírodon növő rózsák ugyanabban a földben gyökereznek – jelentette ki. – Még a halálban is az enyém leszel, kis boszorkány. A szörnyeteged vagyok. A tébolyod vagyok. Nekem pedig te vagy a túlvilág.

Légy bátran önmagad, és tedd azt, amitől jól érzed magad.