Fülszöveg:
Egy holttest. Hat szakértő.
Előbb meg tudod oldani a rejtélyt, mint ők?
Ördögien eszes, forradalmi regény – nem fogsz rájönni, mi a vége.
IAN RANKIN
Egész Angliát megrengette az a bűnügy
Luke Rydert meggyilkolták, és a tettes kilétére azóta se derült fény
Luke Rydert 2003 decemberében találták holtan londoni otthona kertjében. Felesége és három örökbe fogadott gyerek maradt utána. Senki nem látott semmit.
A rejtély most élő adásban oldódik meg.
Szakértők csoportja veszi szemügyre a bizonyítékokat a Gyalázatos című true crime tévéműsorban – és megdöbbentő következtetésre jutnak.
Lehet, hogy többet tud a csoport, mint amit elmondanak?
Kinek a háza táján kell az igazságot keresni?
Előbb meg tudod oldani a rejtélyt, mint ők?
Nem fogod elhinni, mi az igazság.
Szerintem:
Egy nagy húha. Olvastam már a szerzőtől, de erre nem voltam felkészülve. Egy
kevés hiányzott csak, hogy új kedvencet avassak.
Az első, hogy nagyon eredeti a formátuma. Regény, de mégsem egészen. A történet magja, hogy egy fiatalember mostohaapját megölték kb. 20 éve. Máig megoldatlan az eset és az egyik fő gyanúsított Guy anyja, a gazdag özvegy, aki egy jóval fiatalabb férfit választott második férjének. Guy egy nyomozós dokumentumsorozatot forgatna az esetből: nyomozó/jogász/újságíró stb. alkotna csapatot, akik újra elővennék az ügyet és megpróbálnák megoldani.
Megvalósul – a sorozat részeit írja meg Hunter. Kb. olyan, mintha a sorozat forgatókönyvét olvasnánk. Vagy, mint egy drámát. Nincs leírás, nincs megszokott formátum. Ki és mit mond. Az átkötéseket pedig újságcikkek adják, amelyek az egyes részek levetítése után megjelentek, illetve a kommentek rá, valamint Guy nővéreinek chatelése, szintén két rész között.
Eleinte nagyon fura volt, de hamar megszoktam és kifejezetten izgalmasnak találtam. Olyan volt, mintha én is végignéztem volna a leforgatott műsort.
Igaz, ehhez kellett az is, hogy Hunter rengeteg fordulatot épített be a cselekménybe. Szinte minden részben kinyomoztak valamit, ami egészen új utat nyitott és átértelmezte a történetet. Lehetett kapkodni a fejem, hogy mi is van most? Hunter még azt is összehozta, hogy nem tűnt mindez túl soknak. Mert sok és nagy titok derül ki, de nem volt olyan érzetem, hogy ez már túl sok. Működött, még szórakoztató is volt.
Igen, én kifejezetten mókásnak találtam, amikor az egyik nyomozó megosztotta a nagy felfedezését, aztán a kamera mögötti Guy reagált. Jó párszor kellett kirohannia a forgatásról, annyira felzaklatta, amit megtudott.
Igazából két olyan dolog volt benne, ami miatt nem lesz új kedvenc krimim. Kb. a regény felénél jártam, amikor az egyik kolléganőmnek elmeséltem, mit olvasok. Abszolút viccelődve megállapítottam, hogy bárki lehet a gyilkos, akár a stábról is kiderülhet, hogy annak idején pont ő ölt. Egy személy lenne, akinek gyilkos volta meglepne. Ő a legkevésbé gyanús több okból is. Aztán a regény végére értem. Vajon ki volt a gyilkos? Igen, pont ő. De, ami jobban fájt, az a végkicsengés. A zárás egy elég erős utalás, hogy miképpen éri utol a bosszú a gyilkost. Azt nagyon nem találtam jogosnak vagy pszichésen aláhúzottnak. Most komolyan, bosszút kell állni egy olyan testvérért, aki mindenkit átvert, eljátszotta a halálát és amúgy is halottként kezelték nagyon rég, mert minden szálat elvágott maga után? De ok, elengedem. Addig tetszett.
Amivel különben még bajban voltam és nehezebben olvastam miatta, hogy a formátum miatt a jelen szereplői számomra egybemosódtak. Guy családtagjai, a régi történetben szereplők kirajzolódnak jellemmel, felépített történettel. De akik a műsorban mindent kiderítenek, ők csak a szövegeikkel vannak jelen és pl. a végére sem mondtam volna meg egyikük nevéről sem, hogy ki volt és milyen ember. Még úgy sem, hogy a saját történetük is belecsúszik a gyilkosság történetébe.
Akkor, fogjuk össze: eredeti formátumú regény, ami olvastatja magát, ha az ember agya és szeme ráállt a nem hagyományos formára. A cselekmény pörög és csavaros, ha a végjáték szubjektíven annyira nem is jött be.
