Fülszöveg: 

Amikor ​még a Nap is fiatalabb volt – és nem látott annyi szörnyűséget, mint manapság –, az emberek is egész másfajta életet éltek. Különösen igaz volt ez egy völgyben élő, istenekhez fohászkodó, saját szabályok szerint és a nagyvilágtól elszigetelten élő kis közösségre. A szokványos, idilli napokat furcsa történések kezdik beárnyékolni, amelyek nem várt, tragikus eseményekhez vezetnek. Az összeszokott csoport addigi, háborítatlan életét örökre megváltoztatja a balsors. A hátborzongató eseményekhez, úgy tűnik, hogy többeknek is közük van a falubeliek közül, s a titkok, amelyeket addig féltve őriztek, mind-mind felszínre kerülnek, kíméletlenül feltárva a dermesztően sötét, lélekfacsaró igazságot…

Szerintem: 

Nem olvastam előre fülszöveget, így nekem jó ideig az is rejtély volt, hogy mi is akadt a kezembe. A borító után fantasy történetet vártam, de ez azért nem az.

Még akkor is, ha

vannak megtévesztő elemek. A helyszín egy kisváros, vagy éppen falu. A szakmák öröklődnek, egymás között házasodnak és zajlik szép nyugodtan az élet. Olyan, mintha történelmi környezetben lennénk, szinte középkori hangulata van az egésznek. Csak éppen saját vallásaik és isteneik vannak, a nevek is egy fantasy környezetet sejtetnek. A mágia jelenléte is olyan, hogy hisznek benne, előfordulhatna a megjelenése, de azért a hátköznapokban az egyáltalán nem jellemző. Nincs is mágikus elem a történetben, egy-egy hitbéli meggyőződést leszámítva.

De a történet elkezdett kibomlani. Először a fiatal Alun a főszereplő, aki világot vágyik látni. Az apja el is engedi, csak előbb arra kéri, tanuljon ki egy szakmát. Így a kamasz a malomba kerül, ahol Edgan mellett tanul. A bonyodalmat az okozza, hogy Alun észreveszi magán, hogy úgy néz a férfira, ahogy fiúnak nem lenne szabad. Ez egy olyan környezet, ahol a melegeknek minimum máglya jár.

Eljutunk egy tetőpontig, egy nagy leleplezésig, hogy aztán visszaforduljon az idő. Vagyis, Alun egy rokona történetét olvashatjuk majd, kicsit korábbról indítva, de ugyanahhoz a sorsfordító éjszakához eljutva. Ez is egy tiltott szerelem története lesz – Meryl bonyolódik viszonyba Artóval, aki a nővére vőlegénye. Még azt is szépen megtervezik, hogy maradnak kapcsolatban, ha a fiatalember már házas lesz. A két történetben szépen megvannak a párhuzamok: a tiltott kapcsolat, a lelki dilemma és végül a leleplezés.

De a regény ötlete az, hogy még innen is visszapörgeti újra az időt, hogy egy harmadik nézőpontból is eljussunk a végzetes összetalálkozásokig. Marilla jön, aki kedves és helyes, és már nagyon várja, hogy Arto felesége legyen. Csak éppen rajtakapja Alunt a molnárral, majd utána Meryl és Arto kettősére is rányit. Itt pedig jön egy törés és egy irányváltás. A regény irányt fog váltani – eddig a pontig inkább alternatív történelmi romantikusként olvastam.

Itt viszont thrillerbe fogunk hajlani. A gyilkosságot ki kell nyomozni, és a szereplők a tanács elé járulnak. Az anya, a címbéli Matilda fogja elmondani a lánya történetét, és abból ki fog derülni, hogy mi és hogyan történt pontosan. Jól el van helyezve a csavar és kellően is ül a regényben. Ha volt is valami sejtésem, erre nem gondoltam. Talán azért nem, mert túl sok olyan rész van benne, ami miatt ki kellett volna derülnie ennek már korábban. Ha Meryl tényleg elmondta azokat a dolgokat és terveket Artónak, amiket a fejezetében olvastunk, akkor neki minimum észre kellett volna vennie, hogy milyen jellegű baj van. De az ilyesmiket leszámítva szépen összeáll a történet. Az kifejezetten tetszett, hogy Alun titkát mire és hogyan használja fel végül a lány.

Hangulatos, jól olvasható regény lett, néhány egészen filmszerű jelenettel. Talán csak a dalok nem hiányoztak volna, amiket szövegesen és versként a történetbe is emelt a szerző. De ez személyes ízlés – soha nem voltam oda a versbetétekért.
A szerkezete, ahogy ugyanazt olvassuk mindig más szemszögéből, viszont kifejezetten bejött. Szeretem az ilyen narrációt és itt szépen össze is érteti a szálakat, hogy aztán levezesse az igazsággal, egy vonalon, hogy kivel mi is történik. Még azzal is meg vagyok békülve, ahogy a románcot thrillerbe/krimibe váltja át, ha azért klisésnek is érzem a megoldást. Bár lehet, csak túl közel van egy másik regény, amiben szintén ezt a fordulatot választotta a szerző.

A szereplők kevés vonással jellemzettek, de jellegzetesek. A többség kedvelhető, bár gyakran van egy-egy disszonáns elem benne, ami miatt van némi zavar bennem. Mint amikor Arto tulajdonképpen nemi erőszakot követ el a kedvesén. Az nagyon eltér attól a szerelmes, dolgos ifjútól, akinek különben rajzolva van. Kifejezetten nincs jó vagy rossz benne, és a konfliktus sem olyan, hogy oldalakra szakadnának a szereplőt. Érthető, nyílt az egész és szépen le is vannak zongorázva az események.

Most kb. úgy vagyok vele, hogy egyszer érdekes volt. Vannak jó ötletek és megvalósítások benne, csak éppen mindegyik mellé jut egy furcsább, zavaró elem is.
Majd elfelejtettem, a cím telitalálat. Az egész regény ismeretében kifejezetten jól sikerült.