Fülszöveg: 

Emilia
Azt mondják, hogy a szerelem és a gyűlölet ugyanannak az érmének a két oldala. És ez igaz is. A férfi, akiről álmodozok, a rémálmaimban is kísért. Briliáns ügyvéd. Ügyes bűnöző. Gyönyörű hazudozó. Bántalmazó és megmentő, szörnyeteg és szerető egy személyben.
Tíz évvel ezelőtt elüldözött a kisvárosból, ahol éltünk. Most utánam jött New Yorkba, és addig nem hajlandó távozni, amíg vele nem tartok.

Vicious
Egy éhező művész. Gyönyörű és megfoghatatlan, mint a cseresznyevirág. Tíz évvel ezelőtt minden előzetes figyelmeztetés nélkül robbant be az életembe, és teljesen a feje tetejére állította. Megfizetett érte.
Emilia LeBlanc érinthetetlen, a legjobb barátom exbarátnője. Ismeri a legsötétebb titkomat, és egyben az olcsó segédmunkás lánya, akit azért alkalmaztunk, hogy rendben tartsa a birtokunkat. Ennek elégnek kellene lennie ahhoz, hogy ne fussak utána, de nem az. Szóval gyűlöl. Kibaszottul nem nagy ügy. Jobban teszi, ha megszokja a közelségemet.

Szerintem: 

Ez nem lesz az én sorozatom. Mintapéldányának tűnik a dark romance azon formájának, ami bosszantani tud, szórakoztatni nem.

Mi kell ehhez?

A történet hiánya. Vicious – vagy röviden Vic – és Emilia kamaszként jó mélyen elfojtva vonzódtak egymáshoz, amit gyűlöletként éltek meg és mutattak ki. Felnőve újra találkoznak, a pénz miatt Emilia kénytelen Vicnek dolgozni, és hamarosan már szeretők. Kb. ennyi a cselekmény magva. Egy mindig is egymáshoz vonzódó pár nagy nehezen összejön. És a fizikai vonzalom a mérvadó. Már akkor ugyanazok az érzelmek vannak meg, első látásra, ami az egész kapcsolatot jellemzi majd.

A második, az erotika és a vonzódások tobzódása. Nem tudom szerelmes történetként olvasni, amikor a puszta fizikai vonzalom a meghatározó. Mert Vic ránézve a lányra akarja, majd megszerzi – a külcsínnél többet látni nem lehet. De fordítva is megvan ez: Emilia a külsejének nem tud ellenállni, a kisugárzásáról és a jóképű vonásaitól áradozik. Annyira felszínesnek látom az egészet. Az meg nem segít, hogy menyire kileng szexualitás felé. Még, amikor nem szeretők, akkor is az a fő téma, hogy Vic mit akar kezdeni a lánnyal ilyen értelemben.

A harmadik, a nagyon két személyre szabott cselekmény. Mindkét főszereplő kap egy traumát – gonosz mostoha, beteg testvér – és a szerelemben megoldást találás egyenló a jellemfejlődésükkel. Annyira tipikusan Szépség és Szörnyeteg toposz – kemény, kegyetlen és gazdag férfi meg az ártatlan, jószívű leányka párosa. Unalmas. Minimális mellékszereplő előfordul köröttük, de ritkán. Pedig nem olyan összetett jellemek vagy érdekesek, hogy önmagukban ilyen lapszámon érdekesnek tudnának maradni.

A negyedik: a nyelvezet. Mocskos, obszcén, direkt trágár. Vicious direkt fogalmaz alsóbb rétegnyelvet is használva, és ahogy a történetnek és szerelmi történetnek, a nyelvezetnek is van egy durvasága. Amit meg nagyon nem szeretek.

Az egyetlen, amit tudnék benne értékelni, az Vic bosszúhadjárata az anyjáért. De az annyira össze van csapva, meg csak a háttérben szerepel, hogy elveszik a fenti pontok között.

Többet nem akarok erről a könyvről írni – kb. semmit nem szerettem benne.

Idézet: 

A nagymamám egyszer azt mondta nekem, hogy a szerelem és a gyűlölet ugyanarról a tőröl fakad, és a körülmények miatt válik egyikké vagy másikká. Ugyanaz a szenvedély. Ugyanaz a fájdalom.