Fülszöveg: 

Jesse ennyit tud Roman „Bane” Protsenkóról: Pucér szörfös. Megrögzött füves. Csaló, hazug, tolvaj és szemfényvesztő. Abból él, hogy védelmi pénzt szed a gazdagoktól, és a feleségeiket dugja. Éppen ezért lepi meg annyira, amikor nála kopogtat, a barátja akar lenni, munkát akar adni neki, és a legmegdöbbentőbb, hogy mindeközben alázatosnak tűnik.

Jesse sebzett szíve megnyílna, de azok után, amin keresztülment a múltjában, az összes fiút száműzte az életéből. Határozatlan ideig. A gond az, hogy Bane nem fiú, hanem férfi , és Jesse máris zuhan, elbukik, belefullad Bane édes, tökéletes hazugságaiba. Mert Bane számára Jesse – aki éget, mint a tűz, de hideg, mint a jég – csak eszköz egy cél eléréséhez. Üzletet kötött az olajmágnás mostohaapjával, amiben Jesse csak ráadás, egy játékszer, amivel eltölt egy kis időt az úton a hatalom felé. Jesse Carter kemény dió, de Bane-nek megvan a foga hozzá.

Legalábbis ezt gondolja, míg ki nem derül, hogy a sérült burok alatt Jessenek is körmei vannak. És amikor ezek a körmök Bane bőrébe vájnak, a férfi többé már abban sem biztos, hogy ő kicsoda… és hogy képes-e valaha is elengedni Jesset.

Szerintem: 

Eddig ez az a rész, ami a többihez a legkevésbé kapcsolódik. A főszereplő nem a baráti kör tagja, jó egy 10-15 évvel

fiatalabb náluk. Csak az egyikük feleségének az exe, pontosabban a barátja volt extrákkal. Ahogy az előző kötetből megtudtuk.

De most Bane, vagyis Roman a főszereplő. Abban hasonlít a korábbiakra, hogy neki is megvan a maga sötét titka és önpusztító hajlama, amit majd a szerelem miatt fog vissza. Ezzel el is árultam, a cselekmény romantikus. Igaz, Shen legalább a szerelmet felépíti. Elhihettem, hogy a főszereplők egymásba szeretnek. Kaptak időt is, ismerkedést is, szexuális feszültséget is. Utána ugyan hajlik a kötet az erotika felé, de ebben az esetben még az is benne volt a hihetőben. Roman mégiscsak a helyi, elismert dzsigoló volt…

Erre a sorozatra, de erre a részre is igaz, hogy kegyetlen, milyen fordulatok jönnek – illetve, titkok derülnek ki. A pedofília nem kicsit lepett meg, ha utólag logikus is. Mutattak felé Jesse rémálmai; a szüzessége, aminek meg kellett volna lennie és mégsem; vagy a mostohaapa és Bane alkujának feltételei. Mégis, amikor a maga nyers valójában elmeséli a történet mi történt, hogyan és kik vettek részt a lány kihasználásában, az hányingert keltő. Be is tettem magamnak a top dark romance mocskosságok közé. Azért talán ott nincs, mint a sorozatos nemi erőszakok és szadista játékok Carlton sorozatában, de azért eléggé gyomros volt ez is.

Talán ezért is a szereplők közül Jesse fogott meg jobban. Őt jobban értem. Shen szépen összerakta, miből mi alakult ki nála. Roman esetében, hiába fejtegetik is egy-egy ponton, nem értettem, miért büntette magát. Teste, mint egy fiúkollégium, hogy a könyvvel szóljak. Annak nulla értelme szerintem, hogy prostituálja magát. Azzal nem segít azon, hogy az anyját megerőszakolták, így lett ő. Gondolom, valamiképpen a szex tárgyiasítása lenne a lényeg, de akkor se rakom össze. Inkább azon tudok morogni, hogy az anyja szuper nőnek és anyának van megírva. Akkor meg minek mondta el a fiának, hogy ki az apja és hogyan? Sikeresen elérte magát, hogy a fiú a húszas évei közepéig kínozza magát olyasmiért, amiről nem is tehetett.

A mellékszereplők közül Jesse szülei hagynak erőteljes nyomot. Izgalmas lenne megszavazni, melyikük volt a rosszabb. Komolyan nem tudom. Más-más okból mindkettőt el lehetne ásni vagy bedobni egy éhes cápákkal teli akváriumba. Speciel az anya árulását fájóbbnak érzem, de annyira borzalmas mindkettő, hogy talán jobb nem is rangsorolni. Arról nem is beszélve, hogy a kamasz fiúbanda mit művelt.

Mellékszálon is akadnak benne dark romance tipikus elemek. A szerintem legrosszabb is ilyen: 'Bane mostohaapja'. Már a sorozat előzménykötetébe is sokalltam a 8-9 évet a nő javára a bevezető kisregényben. Itt meg egy Bane-nél fiatalabb sráccal jön össze az anyja. Még esküvő is szóba kerül a végén. Értem én, hogy a kor csak egy szám, de amikor a gyerekednél fiatalabbal kavarsz, az nekem már beteges.

De a végére inkább maradjunk annál, amit tudok értékelni. Van tartama a kötetnek, érdemben építi a cselekményt. Jesse múltjából nagyon sokat ki tudott hozni a szerző.

A stílusa viszont nagyon nem az enyém. Kb. nincs oldal, ami a szövegével ne akasztana ki. Mit lehet azzal kezdeni, ha valaki Puskint idéz fejből, de úgy beszél, mint akit az utca nevelt? Igazából semmit, max. nem elolvasni a könyvet.

Azt már tudom különben, hogy ennek a sorozatnak a hőseinek gyerekei is megkapták a maguk sorozatát. Én egyelőre elengedem őket, ezzel éppen elég mocsok és 18+ tartam jutott nekem regényben.