Fülszöveg: 

Ha ​valami romlott és piszkos és szórakoztató – akkor benne vagyok! És ez a lány? Úgy tűnt, igazán szórakoztató lenne megrontani.

ROSIE

Azt mondják, hogy az élet egy gyönyörű hazugság, a halál pedig egy fájdalmas igazság. Igazuk van. Senki sem keltett bennem elevenebb érzést, mint az a pasi, aki állandó emlékeztetőül szolgál arra, hogy a napjaim meg vannak számlálva. Ő az én fényes, tiltott gyümölcsöm. Egy hatalmas illúzió a kegyetlen valóságommal szemben. Ráadásul a nővérem exbarátja. Mielőtt azonban elítélnél, egyvalamit tudnod kell: én láttam meg őt először. Én sóvárogtam utána először. Én szerettem bele először. Tizenegy évvel később pedig besétál az életembe, és egy második esélyt követel. Dean Cole akar lenni az én Bronzlovasom. De az én időm lejár. Nem olyan vagyok, mint mások. Van egy betegségem. Néha én győzedelmeskedem felette, máskor a betegség felettem. A lovagom, fehér lovon, végre megérkezett. Remélhetőleg még nem túl későn.

DEAN

Azt mondják, hogy a legfényesebb csillagok égnek ki a leggyorsabban. Igazuk van. Ez a csaj teljesen felvillanyoz. Pimasz és szarkasztikus, de hatalmas a szíve. Egy olyan világban, ahol minden fénytelen, úgy ragyog, mint a kicseszett Szíriusz. Tizenegy évvel ezelőtt a sors elválasztott bennünket egymástól. Nem fogom hagyni, hogy ez ismét megtörténhessen. Kész küzdelem közel kerülni hozzá, de nem a semmiért nevez mindenki Ruckusnak, vagyis Bajkeverőnek. Rosie LaBlanc hamarosan megtapasztalhatja, milyen az, amikor teljes erőbedobással harcolok valamiért. És a meghódítása minden más győzelemnél édesebb lesz.

Szerintem: 

Ez már egy egészen más élmény volt, mint az előző kötet. Ez is megmarad dark romance szinten, de

sokkal fogyaszthatóbb a történet és a szereplők is.

Kezdve azzal, hogy Dean abszolút nem tűnik számomra rosszfiúnak. Ami kiderül róla, az alapján ő a csapat rendes tagja. Azt lehet neki leginkább felróni, hogy annyira meg akar felelni, hogy azzal már a saját vágyait is elnyomja. Elég csak arra gondolni, hogyan kötött ki évekre a szeretett lány nővére mellett, akinek rendes és kedves barátja volt, noha mindene a másik lány felé húzta. De a családja is ilyen – meddig vár azzal, hogy kiderítse ki a biológiai apja és mennyire megfelelne a nevelőszüleinek.
Dean tehát sokkal jobban össze van rakva, mint az előző két férfi a baráti körből. Megvan, honnan erednek a függőségek, a bántalmazásra - mert a biológiai anyját nyaranta látogatnia kellett, és ott nem kevés lelki és fizikai sebet szedett össze - miképpen reagált.

Még jobban összeáll, mint a női főszereplő. Rosie annyival magyarázható, de minden tette, hogy súlyos beteg. Neki el kell hinnie, hogy ennek ellenére álmodhat és megélhet jövőt, tervezhet és lehetnek emberek, akik mellette maradnak. Nála is áll, hogy mindig is Dean volt a vágya tárgya, de ő sem lépett. A nővére miatt, a betegsége miatt. Így aztán pláne tragikus, hogy az idősebb testvér csak azért ugrott Dean nyakába, hogy Vic-et távol tartsa, és ezt értelmezte a testvére félre, amiből aztán évekig tartó félreértés és sóvárgás lett.

Ahogy a szerelmük szépen összerakja őket, ahogy építik majd a kapcsolatot, amit végre megengednek maguknak, ha nem is eredeti, de olvasható. Van benne bőven lelkizés, kapunk nagy lelki kirohanásokat – Dean monológja a kórházban különösen nyálasra sikerült –, de valahogy mégis működik.

Talán azért is, mert ugyan megmaradt a történetben az erotika túlsúlya, azért nem azt éreztem benne a legfontosabbnak, hogy ez a két ember már le is fekszik egymással. Sokkal nagyobb lépések kellettek nekik egymás felé, mint a fizikai távolság leküzdése. Avagy, ebben többet tudtam látni, mint egy szexregényt.

A nyelvezet nem változott. Ebben a sorozatban nem beszélnek szépen. Most már kezdek úgy tekinteni rá, mint egy eszközt arra, hogy a baráti kör tagjainak összekötő eleme, a rosszaság eleme legyen ez is. Attól még nem örülök neki, de elviselem.

Vagyis, megérte még egy esélyt adni a sorozatnak. És még van két rész vissza. Majd kiderül, kitart-e a pozitív irány.