Fülszöveg: 

A bosszú a nyitólépés. A szerelem a végjáték.

Három évvel ezelőtt Elát a legjobb barátnője szemrebbenés nélkül elárulta egy fiúért. Elát megszégyenítették, és egy távoli lányneveldébe száműzték, a jóhíre romokban hever.
A most tizennyolc éves lány merész tervet kovácsol, hogy kiegyenlítse a számlát. Gazdag örökösnőnek adja ki magát, és elvegyül a londoni arisztokrata társaságban. Ám amikor újra találkozik a fiúval, akibe titkon mindig is szerelmes volt, el kell döntenie, mi legyen a következő lépés: üsse le a királynőt, vagyis álljon bosszút álnok barátnőjén, vagy inkább hódítsa meg a király szívét?

Szerintem: 

Mikori ez a regény? 2024-es. Vagyis, simán

Bridgerton-sorozat utáni. Mit ne mondjak, nagyon érezni is rajta. Éppen csak annyi a különbség, hogy ez ifjúsági színezetet kapott, de nem sok kellene, hogy ez is mehessen a másik mellé a Netflixre.

Mi a kötelező két elem?
Sokszínűség a rasszokban és a szerelmi irányultságokban. Ebben megvolt mindkettő. Történelmi romantikusba ilyet belevinni… Nem tehetek róla, de engem felettébb irritál. A történettel nem lenne bajom, ha fantasy környezetbe teszik. Alternatív valóságba. De a György korabéli Angliába? Mert itt bizony megállapítható a korszak, bőven emlegetik a szereplők az uralkodókat ilyen-olyan összefüggésben. Ha csak a szexualitást nézem – Anglia nagyon is konzervatív volt, még a XX. században, az egyik nagy tudósukat is kémialiag kasztrálták, mert homoszexuális volt. Itt meg simán van biszexuális főnemes, amit nem csak vállalni lehet, de még el is fogadják? Vagy, a rasszok. Anglia ebben is konzervatív. A más bőrszín ritkaság, extrém volt és nem házasították a családba őket. A vegyes párok is annyira voltak elfogadottak, mint az LMBTQ közösség tagjai. Itt meg olyanokat olvasok, hogy a nemesség nagy részének ázsiai gyökerei vannak? Van kínai származású angol nemes lány benne, a főszereplő Ela szerintem indiai részben, van nagyon arab hangzású név benne, és visszatérő elem, hogy a szereplőknek micsoda szép barna bőre van. A 19. századi Angliában?
Tudom, nem történelmi regény, nem kellene komolyan vennem, de ezt annyira történelem hamisításnak érzem…

A történet különben szimpla lányregény. A száműzött arisztokrata lány álcában visszajön, hogy bosszút álljon. Csak azzal nem számolt, hogy a kamaszkori szerelme megint leveszi a lábáról. Hogy a kihasználandó emberekben igaz barátra is lel, akit nem akar bántani. Lesz összeomlás, ármánykodás, személyiségfejlődés. Csak éppen kiszámítható az egész, mondhatnám, a cselekmény szépen végigmegy a kötelezőkön. Konfliktus, szakítás, nagy gesztus. Van is olyan happy end a végén, hogy boldogabb nem is lehetne. Fogalmazhatok úgy, hogy a kamaszoknál megágyazza a felnőtt romantikus regényeket. Olyan, mint azok, csak szex nélkül és inkább kamasz, mint felnőtt szereplőkkel.

A nyelvezete is ifjúsági regényekhez passzol. Annyira a célközönség felé van tolva, hogy olyan kifejezés is megakasztott, ami egyszerűen koridegen. De különben érzelmileg túlírt, mindenen sokat agyalnak és éreznek. A főszereplő most találja ki, milyen felnőtt lesz belőle. Még kamasz lázadás is akad – csak azt nem Ela, hanem Keston produkálja majd, amikor beolvas az apjának, hogy saját maga akar lenni, és nem az apja kicsi mása.

A szereplők különben egyszerűek. Az indítékaik, az érzelmi világuk. Irigység, bosszú és szerelem mozgatja őket. Van jó, van rossz, átmenetekkel nem játszik. Howard ugyan finomítana azzal, hogy Ela megbocsát még Poppynak is, de a történet kijátssza. Poppy ugyanis mindent elveszít Ela nélkül is – az apja simlis üzelmei pont akkor derülnek ki, és mindennek annyi lesz. Vagyonnak, jóhírnek, jövőnek.

Nem rossz ez, csak átlagos. Ha nem zavarna annyira, hogy Netflix-kompatibilisre lett mosva, egynek simán elmenne. De fel nem tudom fogni, miért akarnak egy liberális, sokszínű történelmi Angliát bemesélni nekünk?