Fülszöveg: 
Hogyan szegd meg a magadnak tett ígéretedet, miszerint nem foglalkozol többet srácokkal, és végre élvezni fogod a szünidőt?
Találkozz egy titokzatos rosszfiúval, aki nem hajlandó elmondani a teljes nevét; és köss fogadást vele rögtön az első héten!
A szomszéd faház egyik lakója, River elképesztően vonzó a tetoválásaival és piercingjeivel együtt, de a pimasz, magabiztos és provokatív megjegyzései miatt nem éppen ő az, akivel Nessa szívesen töltené az idejét. Főleg nem azok után, hogy River és két társa rögtön az első este csontrészegen teszik tiszteletüket, amivel mély ellenszenvet ébresztenek a lányban attól a pillanattól kezdve, hogy meglátta őket.
Ráadásul elég hamar viharfelhők kezdenek gyülekezni Nessa feje fölött; a szülei veszekednek, az exe olykor-olykor a nyakára jár, és Summer, a barátnő is minden bizonnyal eltitkol előle valamit.
Megéri esélyt adni annak a fiúnak, aki szép lassan megolvasztja fagyosnak hitt szívét?
Vajon a barátnője mit titkolhat?
Meddig célravezető tagadnia az érzéseit?
Végezetül pedig a legfontosabb: mi River teljes neve?
Szerintem:
Az első gondolatom az volt, hogy öreg vagyok én már ahhoz, hogy ezt komolyan vegyem. A 17 éves kamaszlány a szakítás után egy táborban. A beszéd, a konfliktusok, annyira
gyerekesnek hatottak már.
De, ami igazán fájt, hogy milyen képet fest a regény. Nem tudom eldönteni, hogy ez reális? Ilyenek ma a 17-19 évesek? A keresztgyerekeim 16-3 év közöttiek és ők nagyon nem ilyenek. River, Nessa, Summer már mind inkább egyetemistának vagy pályakezdő fiatalnak tűnnek. Mondjuk, nem a döntéseikkel és a hisztikkel, amik nagyon kamaszosak. Hanem a szexuális életükkel, a látszólagos önállóságukkal. A kötet elején, ahogy Nessa szabadulni próbál a bántalmazó kapcsolatából, el is könyveltem magamban, hogy 22-23 évesekről olvasok. Le is döbbentem, hogy egy 17 éves ragadt így bele egy ilyen kapcsolatba. Amikor Nessa és River közel kerülnek a szexhez, a lány mereng az eddigi tapasztalatain. Neki még elég az egyik keze ujjai a partnerei számához. De mégis, mikor pasizott ennyit? Most 17. A bántalmazó kapcsolata jó egy évig tartott. Akkor 15-16 évesen már több partnere is volt? Tudom, az életkor a mániám, mindig ezt számolom. De itt elkeserít az eredmény.
Olyan volt, mintha Szex és New York lenne, csak éppen itt nem érett harmincas nők, hanem 17-18 évesek élnek úgy. Talán velem van a baj, de ezt elkeserítőnek találom.
Erre rájön, hogy sok konfliktust éreztem gagyinak, a feloldásukat meg egyenesen károsnak. Már azt utáltam, ahogy River nyomul Nessára. Nem egyszer annyira agresszív, hogy nem is értettem, mi lett benne a vonzó. Jól nézett ki – mégiscsak tudom. De ahogy pl. bele akarta beszélni a lányba, hogy a 'nem' valójában 'igen'-t jelent és Nessa is vele akar lenni… Ha más lenne a regény, akkor azt a jelenetet simán tovább lehetne építeni egy nemi erőszak felé. És ő az álompasi a könyvben? Ok, később finomít rajta az írónő, de akkor is.
Azt is nehezen emésztettem, hogy egy komoly szakítás után pár nappal Nessa már éli a kis happy endjét River oldalán. Amikor még meg is van fogalmazva, hogy gyógyulni, magára koncentrálni akar.
De ott van mélypontnak Summer szerelmi története. Nessa komolyan a barátnőjének esik, amikor az nem neki segít a szerelmi bánatát kiheverni, hanem randizni kezd a tábor egyik felügyelőjével. Nem mintha Nessa nem minden idejét Riverrel töltötte volna már akkor is… Attól nyugszik meg, hogy Summer szakít a fiúval, majd egy Tommal kezd el randizni. Abszolút nem értettem, ez miért különbség és miért érzi ettől jobban magát Nessa? Lesz is rohadt nagy sértődés, amikor kiderül, hogy Tom nem létezik, Summer továbbra is a felügyelővel jár. Nem teljesen mindegy Nessa szempontjából? Aztán, az a gagyi békülős jelenet. Nessa képes azt mondani, hogy Summer beavathatta volna, megtartotta volna a titkát. Mintha első körben nem ő lett volna az, aki legjobban neki esett az alakuló kapcsolat miatt. Meg ahogy vállat von azon, hogy a fiatalember 25 év körüli… Hú, de kapartam a falat.
Talán úgy fogalmaznám meg, hogy egyszerre brutálisan gyerekesek és éretlenek a szereplők és felnőttes az életvitelük. Ezzel meg nem nagyon tudok mit kezdeni.
A történeten, szereplőkön túl még egy, ami zavart. A nyelvezet. Nem vészesen mocskos, de sokkal trágárabb, mint amit elviselek. Itt nem is indokoltan az. Ennél kisebb a súlya, de azért irritáltak a nevek is. Képzavarosak. Nem létező, inkább fantasyba illő nevek + angolszász nevek + angolszász nevek magyar helyesírással. Lett volna egyféle, nem ilyen mix.
Az írónő előző regénye után is írták nekem, hogy mennyire népszerű a kamaszok között. Hát, most is csak azt érzem, hogy ez szomorú. Ez messze nem olyan irodalom, amit én szívesen adnék egy kamasznak.
