Fülszöveg: 

Nancy ​Williams maga a megtestesült jógyerek. Egy ideig legalábbis az volt. Élete első tizenhét évében szülői szigorban nevelkedett, ezért rutinból utasított vissza minden olyan ajánlatot és meghívást, ami akár csak a legapróbb tiltott történéshez vezethet. Bulik helyett inkább tanult, sorozatot nézett, és telefonban kritizálta a jeleneteket a barátnőjének. Csendben kuncogott, amikor az osztályát újabb szidások érték a tanárok részéről, akik a végzős évre sem tudták kivívni Nancy tiszteletét. Aztán eljött az utolsó gimnáziumi év novembere, és Hálaadás ünnepe előtti szent napon megérkezett a St. Elliot gimnázium elit falai közé az új történelemtanár. Christopher Burns az egyetemről frissen szabadult pedagógus, rideg és szarkasztikus, a stílusát legjobban a hozzánőtt öltönye és a bunkó megjegyzései írják le.
Nancy Williamsnek, ennek az ügyvéd anyukával élő, cserfes és olykor tiszteletlen végzős diáklánynak igencsak zavaró a férfi viselkedése. Persze, ez fordítva is elmondható.
Szóval a kérdés: mi történik akkor, ha ezt a kettőt összeeresztjük?

Szerintem: 

Ha gyorsan párhuzamot húzok, akkor azoknak való ez a regény, akik Vörös Viktóriától is szívesen olvasnak. Ez talán

egy fokkal jobban meg is van írva, de kb. ugyanaz a kategória.

Ebben is egy dark romance van kifejtve. Nem a mocskossága miatt az különben, hanem egy nagyon tabu helyzetet akar más helyzetben feltüntetni. Egy 23 és egy 17 éves viszonya a fő téma, amit fokoz, hogy Christopher egyben Nancy történelem tanára is. Mindketten tisztában vannak vele, hogy ezért a férfi börtönbe mehet, mégis viszonyba kezdenek. Épp csak össze nem költöznek, de van iskolai szexen keresztül közös hétvégéig minden. Hoover is írt tanár – diák szerelemről, de azt már csak azért is jobban elhittem, mert ott belefért a párnak, hogy várjanak egymásra. Most komolyan, ha tényleg a szerelem lenne olyan nagy, kibírhatatlan az a fél év szex nélkül? Már csak azért sem nevezném ezt szerelmes történetnek, mert a 'meglátom és kívánom' felállásnál többet nem tudott hozni a regény. Tanórákon látják egymást, a közös programok is csókokról, majd szexuális együttlétekről szólnak. Ezek ketten gerjedtek egymásra, de ennyi. Bármikor, amikor többről lett volna szó, pl. Christopher családi körülményeiről, az derült ki, hogy nem ismerik egymást. Mégis, ez a nagy szerelem, amiért mindent kockára tesznek.

Az pláne zavart, hogy Orgován úgy írta meg, hogy sokan drukkolnak és falaznak nekik, még felsőbb szinten is. Vagyis, nem csak a lány barátai. Kb. az igazgatónő is rájuk hagyja, pedig tényleg sokan és nem egyszer elmondják, hogy hiába megegyezéses a viszony, ez a törvény szerint kiskorú megrontása és erőszak.
A könyv szerint ez egy teljesen jó és elfogadható kapcsolat, az a gáz, aki nem így látja. Ez meg annyira nem elfogadható számomra, hogy utáltam érte a könyvet. Mert elég csak továbbgondolni – ha ez meg lenne engedve, akkor a fiatal tanárok simán felszedhetnék a diákjaikat és mondjuk az érettségiztetne, aki különben a szeretője? Itt alá- és fölérendeltségi viszony, hatalmi struktúra. Ha annyira együtt akarnak lenni, meg lehet oldani – Christopher felmondhatna, de simán várhatnának addig, míg a lány nagykorú lesz és nem a diákja.

Az is olyan fura, ahogy be van fejezve. Amikor Nancy végre elballagna, amikor már szabadabb lenne előttük a pálya, akkor hat az anyja zsarolása és otthagyja a pasit? Az egyszerűen röhejes, ahogy az anyja hónapokig elnézi, hogy kb. együtt lakik a lánya a tanárával, aztán az érettségi banketten kényszeríti a szakításra? Röhejes. Bele tudom látni, hogy a szerző drámai akart lenni, de ebben semmi logika vagy ész nincs.

A cselekmény se kényeztet el. A nagyja az, ahogy a tanár – diák viszony forrósodik, aztán erotikába vált. A mellékszálak nagy része is szerelmes – pl. Nancy bátyja és a legjobb barátnőjének alakuló kapcsolata. Megjegyzés: én sokkal szívesebben olvastam volna Charlotte és Clayton szerelmi történetét. Ők az aranyos pár kategória, akiknek lehet drukkolni. Christopher és Nancy kapcsolatának el se kellett volna kezdődnie.

A nyelvezettel is bajom van. Ebben konzervatív vagyok, de nekem nem lesz egy regény attól fiatalos, hogy a szereplők káromkodnak és alsóbb nyelvi szinten beszélnek. Elit gimnázium és útszéli a beszédstílus? Jaj. Az is bökte a szemem, hogy micsoda béna visszatérő szófordulatai voltak Claytonnak.

Ott van az utalásrendszer is. A főszereplő kamaszlány, a barátnőivel Netflixen sorozatokat néznek és kibeszélik. Mit néznek? Lucifert, Riverdale-t. Ok, a Riverdale még tavaly ment. Azt még esetleg nézhették. De Lucifer, aminek kb. 5 éve vége? Meg az különben sem kamaszsorozat – van a Netflixen épp elég olyan, amiben kamaszlányok vágya tárgya szerepel, Tom Ellis az 50-hez közelebb, mint a negyvenhez szerintem nem ez a kategória.

De ok, itt már játszik az is, hogy annyira nem szeretem a regény nyújtotta normát és viszonyt, hogy bele tudnék kötni mindenbe. Nekem az mentette egyedül egy kicsit, hogy Clayton és Charlotte története jobban érdekelt, az ő sztorijuk Nancy mögött valahogy végigolvastatta velem a regényt.