Fülszöveg: 

Amikor ​beköltöztem az egyetemi kollégiumba, nem gondoltam volna, hogy egy félreértés miatt a fiúk emeletén kapok szobát. Azt meg pláne nem, hogy a szobatársam az első nap belém fut egy szál törülközőben, ami lecsúszik a derekáról, ezzel szemem elé tárva magát anyaszült meztelenül.

Adrian nem igazán kedvel, mivel más az életszemléletünk. Én a jövőre gondolok, ő pedig a mának él. Mindemellett folyamatosan bosszant. Míg mások Pamnek szólítanak, addig neki csak Pam-Pam vagyok, és ezzel az őrületbe kerget! Állandóan azon ügyködik, hogy kilökjön a kényelmes kis komfortzónámból, és olyan dolgokba csaljon bele, amikbe önszántamból sose mennék.

A motorversenyek és a bulik olyan messze állnak tőlem, mint Adriantől a koránkelés. Mégis van valami ellenállhatatlan benne. Ahogy szép lassan feszegeti a határaimat, egyre nehezebb nemet mondanom neki.

Nem szívesen kockáztatnám a céljaimat, vagy azt, hogy megváltoztasson.
Nem hagyhatom, hogy ő nyerjen.

Szerintem: 

New adult romantikus, és nagyon tipikus. Kb. azzal szórakoztattam magam olvasás közben, hogy beazonosítottam, melyik

jelenet honnan ismerős.

Vagyis, van egy túl sokszor meglépett alap: az egyetemi nagy nőcsábász és a tanulásra koncentráló szűz találkozik. Először egymás agyára mennek, aztán az érzelmek átcsapnak szenvedélybe. Ezzel kb. az egészet át is fogtam. Az egyetlen új elem, hogy miképpen találkoznak. Félrenézik a neveket és Pamela a fiúkollégiumba kell, hogy beköltözzön, Adrian szobatársaként. Azt mondjuk nem értem, hogy miért nem jelentik és kérnek másik szobát, vagy valami. Vész esetben még akár az egyikük be is kerülhetne harmadikként máshova. Nehéz elhinni, hogy egy egyetemen ne lehetne egy szobacserét megoldani.

Kicsit Miután széria, kicsit a Gyönyörű sorscsapás, de akár többet is találhatnék, annyira ismerős a csajozó és a szűz felállás. Meg lehet ezt is jól írni, de ez érzelmileg nekem nem jött össze. Egy újabb könyv, amiben nincs megfogva, mégis hogyan lesz itt szerelem. Egyik oldalról se látom, mire kattannak rá. Itt még csak a kémia sem lobban be, és Vörös Viktória megmaradt közel ifjúsági szinten, nem erotikus regényt írt. Csak éppen érzelmileg nem mutatja meg, hogy ez a pár szerelmes lenne egymásba.

A cselekményben azt éreztem, hogy jó sok elem össze van dobálva, gyártja a konfliktusokat. A lapszám így nő, de a történet meg kezd karikatúra lenni. Mond két hízelkedő mondatot, aztán a megcsalás is meg van bocsátva? Mert Adrian kb. azzal nyit, amikor elkezdik kifejezni, hogy bírják egymást, hogy mással fekszik össze, amíg a lány otthon van. El van mondva nem egyszer, hogy Adrian nem akarja megváltoztatni a lányt, de a kapcsolatukban kb. azt látjuk, hogy Pam tesz mindig valamit Adrian után és miatt, a fiú még csak meg sem próbál a lány tevékenységeibe bekapcsolódni. Várjunk, nem is, egyszer elmegy vele edzeni, de mivel amúgy is csinál ilyesmit, nagy áldozatnak nem mondanám.

Különben is utáltam, ahogy a konfliktusokat és megoldásaikat kezelik. Pam anyja pl. 2-3 éve megkesíti a lánya életét, túlzásokba esik, mindent meghatároz és több, mint idegesítő. Aztán egyszer kibukik belőle a saját rossz egyetemi élménye és ezzel minden meg van oldva? Csak több évnyi traumát okozott a lányának, ő maga meg, amit nem tudott feldolgozni kb. 20 év alatt, most elmondja és hirtelen jobb ember, más anya lesz ennyitől? Az ilyesmi annyira mese, annyira nem igaz, hogy ezeken felhúztam magam.

De Pam személyét is mondhatnám, aki egyszer kap egy monológot is arról, hogy mennyire hangulatember, félénk és bizalmatlan, önbizalomhiányos és még sorolhatnám. És tényleg ilyen. Túl gyakran jutott róla eszembe, hogy hisztis és gyerekes. Én nem szimpatizáltam vele és el sem tudtam hinni, hogy Adrian beleszeret, ahogy azt sem, amikor időnként felszívja magát és felesel a fiúval. Az egyik percben álomba sírja magát, a másikban meg úgy viselkedik, mint egy karakán Elle Kennedy hősnő? Pedig nem tűnik különben skizofrénnek, de ilyenkor mintha két személyisége lenne.

A stílusa is ilyen. Az egyik percben mintha flörtölős, piszkálódó és fiatalos akarna lenne, utána meg visszaesünk a kamaszlányos érzelmi túlgondolásokba és önbizalomhiányba. Érzelmi, belülről megfogott, csak mivel a hősnő nekem kicsit sem hiteles, így a szövege sem. Pláne a fentebb említett kettősséggel.

Sajnos, nekem nagyon olyan volt, mintha valaki olvasott volna jó pár ilyen new adult egyetemi románcot, aztán a kedvenc konfliktusait összedobálta volna egy könyvbe. Inkább rajongói kötet, mint önálló történet.

Idézet: 

Nincs lehetetlen csak tehetetlen.