Fülszöveg: 

1735. ​Az utolsó nagy boszorkányüldözési hullám Magyarországra is elér. Az esztergomi pékmester tizenöt éves lánya, Sárosi Felícia végignézi, ahogy szeretett nagynénjét meghurcolják, majd kivégzik. Halála előtt a szép Sárosi Kata súlyos titkot bíz a lányra… a boszorkányok örökségét.
A Sárosi család Esztergomról Budára költözik egy új élet reményében, ahol Felícia -hátrahagyva szerelmét – csodás és rémséges kalandok sorát éli át: kuruzslást tanul a Gellért-hegy titokzatos boszorkányától, férjével kis kávéházat nyit Bécsben, majd javasasszonyként Mária Terézia bizalmasa lesz.
Közben zajlik a háború az osztrák örökségért, ami Prága felszabadításával és Mária Terézia cseh királynővé koronázásával sem ér véget, és Felícia kötelességének érzi, hogy a maga eszközeivel segíteni próbáljon a szenvedőkön – még akkor is, ha emiatt gyanúba keveredik, és a királynővel lassan kialakuló barátságát is kis híján elveszíti…

Szerintem: 

Az egyik szemem sír, a másik nevet helyzetben vagyok a kötettel kapcsolatban. Ha konkrétabb vagyok, akkor történelmi regényként

szerettem, romantikusként meg nagyon nem.

A történet Felíciát követi nyomon, aki még kamaszlány, amikor a nagynénjét boszorkányságért perbe fogják és elítélik. Az asszony gyönyörű volt, kacér és értett a gyógyfüvekhez. A megcsalt, gazdag és öreg férj meg bosszút állt. Már itt megvan az a két elem, ami végig kíséri majd Felícia útját is: a szép Gábris, a szerető, aki Felíciának is nagyon tetszik. A boszorkányság, ami a gyógynövények ismeretét és testi nyavalyák kúrálását jelenti. A botrány miatt költözni kell, és a felnövő Felícia mellett majd rálátásunk lesz Mária Teréziára és a háborúira, országos eseményekre is.

A történelem – bár a hősnő nem alakítója egy eseménynek sem, vagy szemtanúként lát olyasmiket, mint az országgyűlés, vagy a királynő közelében hall és tapasztal meg döntéseket, a kórházban a katonák mesélnek neki. Így aztán képet kaphatunk a sziléziai háborúkról, a királynő és férje kapcsolatáról, vagy a magyarok helyzetéről a birodalmon belül. Kifejezetten fájdalmasnak, de hihetőnek találtam, ahogy Mária Terézia minden segítség ellenére tőlük várja a rosszat: mivel Felícia lejár a kórházba ápolni, a királynő elvárja, hogy hallgassa meg és tolmácsolja felé a lázadó gondolatokat. Konkrétan azt akarja hallani, hogy a magyarok elégedetlenkednek és szervezkednek ellene. Amikor Líci egy osztrák katona fájdalmas szavait közvetíti, mert ők elengednék Sziléziát, Mária Terézia szemében kegyvesztett is lesz a hősnő.

Jobb történelmi regény azzal is, ahogy finoman a nyelv is elmúlt korszakot idéz. Archaikusabban van megírva. Nem megy a megértés rovására, de ad egy plusz ízt a történethez.

A szerelmi szál viszont egy katasztrófa. Miért van Felícia annyira oda a szép Gábrisért? Tudja, ki az apja és vagyonos. Meg jól néz ki. Soha nem beszéltek, nem ismeri, csak egy alak, akit időszakosan lát kamaszkorában. Azt el tudom hinni, hogy kívánja és tetszik neki. De Felícia már asszonyként, egy jó ember feleségeként is őt emlegeti magában 'élete szerelmének'. Annyira nem fair Henrikkel, a férjjel szemben ez a szerelmi őrület, mert ezt nem tudom szerelemnek hívni. Kéjvágy, vonzalom, de a szerelemhez több kellene, mint 'milyen szép az a férfi'. Mivel a szerelmi háromszögeket és megcsalásokat rühellem, nekem mélységesen leírta magát Felícia azzal, hogy megcsalja Gábrissal a férjét. Összeteheti utána a kezét, hogy a férje sajátként neveli és szereti majd az így fogant gyermeket. Nyíltan nem mondják ki, hogy Henrik tudja, hogy a kislány biológiailag nem az övé, de sejtetve van. Tudnám magyarázni azzal, hogy mivel egyéb jelek szerint Henrik meddő, csak így lehetett gyerekük, akkor is nagyon tisztességes a nő viselkedése. Azt az egyet tudtam azért benne becsülni, hogy amikor pár évvel később Gábris megint felbukkan, és elmeséli, hogy nősül és többet nem jár erre, Felícia nem mondja el neki a gyereket, minden jót kívánva elengedi, ha magában fáj is neki.

Még egy, ami inkább általánosan emberi és tetszett a könyvben. Az emberi viselkedés és természet, ami minden korban ugyanaz. Remek képet fest arról, hogy miképpen használják a babonákat, ostobákat arra, hogy másoknak ártsanak. A boszorkányok elleni megmozdulások, akár Kata vagy majd később Felícia esetében, csak példák arra, ahogy a gazdag ember büntetni akarja, aki felbosszantotta. Olyan könnyen lefizethető és átverhető mindenki más…

Jók a karakterek, egy-egy alak kifejezetten szeretnivalóra vagy szánalmasra sikerült. Még abban is van arány, hogy ki mennyit szerepelhet. Aki többet van jelen, ők vannak jobban kidolgozva. Így lehet az, hogy Mária Terézia, aki több helyen szerepel, sokkal jobban megismerhető, mint Gábris, noha Felícia gondolataiban ő foglal egy nagyobb helyet.

Végül, a sorrendet nem tudom, de ebből a kötetből több rész önálló novellaként is létezik. Vagy inkább füzérként összeáll. Nem tudom, melyik verzió volt előbb, de amíg ezt nem tudtam, bennem nem merült fel, hogy nem összefüggő történetet és regényt olvasok. Teljesen jó a részek közti kohézió és az is jól működik, amikor éveket ugrunk és más-más élethelyzetben látjuk a szereplőket.

A szerelmi háromszög miatt nagyon kár, nekem az lehúzta, de különben szerettem ezt a történetet. A korszakról is mesél, van egy nőies története és még az emberi oldalnak is van mélysége. Jöhet a folytatás!