Fülszöveg: 

Radványi Endre az 1848-49-es szabadságharcot még gyermekfejjel éli meg, és a rá következő, sivár években apa nélkül, az „elveszett nemzedék” tagjaként tengődik a világban. Mikor végre megállapodna Balaton-felvidéki birtokán, és a szerelmet is megtalálná, egy váratlan tragédia hatására újra elveszít mindent, és a hazáját is kénytelen elhagyni.
Hátrahagyott szerelme, Anna kétségek közepette és a nyugodt családi élet reményétől megfosztva próbál boldogulni, mígnem egy szerencsés véletlen következtében befolyásos pártfogókra tesz szert a kiegyezés előtti császári udvarban.
Endre Amerikában próbál új életet kezdeni. Új barátokra talál, és egy új szerelem lehetősége is felcsillan számára, ám ekkor kitör a polgárháború, Észak és Dél ádáz harca, amiből az Egyesült Államokba csak nemrég érkezett emigránsok, köztük Endre sem maradhatnak ki.
Túléli-e Endre a polgárháborút, s elképzelhető-e, hogy Anna és Endre sorsa újra keresztezi egymást?

Szerintem: 

Ezt most szívesen olvastam. Megtaláltam benne az olyan fordulatokat, azt a

világábrázolást, amiért Fábián Janka könyveit megszerettem.

Egyrészt, valóban történelmi regény. Nem csak történelmi személyeket szerepeltet, mint Sisi és Lincoln, de a szereplők sorsára is hatással vannak. Endre lesz majd Lincoln embere, ahogy Sisinek majd Anna lesz szimpatikus, és segít a fiataloknak eljutni egy közös jövőhöz. Fontos a korszak, aktívan befolyásolja a szereplők életét.
Ráadásul, ebben a kötetben sok minden meg is jelenik. Benne van a 48-as forradalom leverése utáni magyar közhangulat, az elesettek özvegyeinek és gyerekeinek sorsa. majd a végére elérünk a kiegyezéshez, és színre lép Sisi és Ida is, akiknek egy külön kisregényt már szentelt az írónő.
De ez még nem a teljes kép, mert Endre menekülésekor az Államokba megy, ahol a polgárháború katonája lesz Észak oldalán. Fontos embereket ismer meg, ott van a híres csatákban és látja a történelmet alakulni. Talán Anna és Endre nem alakítják a történelmet, de ismernek olyanokat, akik igen és ott lehetnek fontos pillanatoknál.

Szerettem ezért, és fontosabbnak is tartom, mint a romantikus részt, de az is a regény. Egészen regényes, ahogy a főszereplők sorsa alakul. Szerelmi háromszögtől kezdve apagyilkosságon át van itt minden. A közös pont az, hogy az igaz szerelem nem múlik. Hiába a távolság és az évek, a más emberek köröttük, valami megmarad.
Jellemző különben, hogy mennyire másképpen éli meg a két – ha Jenőt is számolom – három ember ezt a pár évet. Anna hűségesen vár otthon, és dolgozik azon, hogy Endre nevét tisztázza. Jenő elmerül a züllésben, Párizsban végzi mint korhely és drogos. Endre az Államokban bizonyít, de a hűség rá nem jellemző. Viszonyai vannak, ha olyan szerelmet nem is ébresztenek benne az asszonyok, mint Anna tette otthon. A nő vár hűségesen, a férfi meg kalandozik és mástól született gyerekkel jön haza. Igen, megvan a kettős mérce, de ez része a korrajznak. Már a történet elején van fejtegetés arról, hogy a fiatalemberek természetszerűleg járnak a bordélyba.

Ennek ellenére Fábián Janka minden szereplőjével empatikusan bánik. Még a züllött Jenő is kap szánalmat, bár nem szolgált rá. Endre vétkei a nyomorúságából fakadtak, és azért abban is meglátszik a jellem, hogy befogadta a kis Palit, bár abban a korban nem lehet biztosan tudni, hogy valóban az ő fia. Az anyja, ha valóban ragaszkodott is a férfihoz, utcalány volt, akinek nem volt joga még a partnereit sem kiválasztani. Anna pedig piedesztálra kerül, akinek még a vétke is az, hogy a szerelem nevében sem adta fel az elveit. Amit meg nem is kell bűnnek tartani.
Mozgat több mellékszereplőt köröttük, és széles tablót fest. Sisi talán még pozitívabb alakká vált, mint reális lenne, de ezt is be tudom annak, hogy milyen kultusza volt már életében, nálunk meg pláne.

Van cselekménye, több fordulattal és hozzá kellően történelmi is. Fábián Janka stílusát szeretem is. Olvasmányos, ízléses – nála nem kell attól félnem, hogy durván vagy a korszakba nem illően beszélő szereplőket kell elviselnem. A tempó is kényelmes: ahhoz elég gyors, hogy ne unjam el, de nem is rohan át az eseményeken, hagy időt mindent megérteni és feldolgozni.

Most talán a borítót érzem kissé semmilyennek, ha a cselekménybe bele is tudom helyezni. Anna vár. De ez legyen a legnagyobb bajom, korrekt regény volt.