Fülszöveg: 

Liza világa kerek és biztonságos.
Aztán kiderül, hogy mégsem annyira tökéletes, mint hitte, de hát legkésőbb kamaszkorában mindenki rájön erre. Arra viszont nem számított, hogy egy szokványos délutánon megnyílik alatta a padló, elnyeli a sötétség, és kezdetét veszi végtelennek tűnő, világokon, veszélyeken, kemény próbatételeken keresztül vezető útja.
A megpróbáltatások során súlyos kérdésekben kénytelen dönteni: élet, halál, becsület, felelősség. Egy különös házban bepillanthat a lehetséges jövőjébe, és egy szigeten megtalálja a szerelem is.
De Liza haza akar térni.
Mindenáron.

Szerintem: 

Elsőre nem kicsit éreztem furcsának a történet keretét. Az átlag kiskamasz beszívodik valami 

lyukfélébe, és egy fantasy történetben találja magát, ahonnan mindig rángatják tovább, míg próbál hazajutni. Ahogy belegondolok, a vége húzza az agyam legjobban. Ott a jövőt látta, vagy fantasy mögött lepörgött a személyes fejlődés, felnövés a jelenében is?

De ok, ne így vágjunk neki. Cselekmény nélkül talán zavaros is. Liza 13 éves és felforgatja az életét, hogy jönnek a változások. Pl. a legjobb barátnőjének barátja lett, és már számolnia kell azzal, hogy a lánynak a fiú fontosabb lesz, mint Liza. Aki meg nem is érti, mit akarnának egy fiúval. Fiala Borcsa megfog egy olyan élethelyzetet, amikor a kiskamasz körött már elkezdenek igazán kamaszodni a barátok, ő meg még fél lábbal maradna stabilan a gyerekkorba. Eredmény: talajt is veszít.

A fantasy rész pedig mesébe oltott felnőtté válás és nagy igazságok megtanulása. Mintha több külön történet lenne, amelyekben az a közös, hogy Liza keresztülbugdácsol rajtuk. A Földikutyákból lett Varangyoknál megtanulja, hogy saját maga feladása, a pénz hajszolása miképpen dönt romlásba. A temetkezéseket lefolytató nőtől megtanulja, hogy a szépség és a vagyon mennyire múlandó és nem lehet a sírba vinni. Az igazi értékeket mélyebben kell meglelni és gondozni magunkban. A szörnyekkel viadalra alattvalóit viadalra kényszerítő királynál arra kap példát, hogy ki is az igazi szörny. Hogy gyakran a rád fegyvert fogó, ha fizikailag máshogy is néz ki, mint te, lehet ugyanolyan áldozat, mint te magad. Az igazi szörny az, aki élet-halál harcba kényszerít, manipulál és élvezkedik az erőszakon, amit elindított. Talán csak a szigettel és a fiúval vagyok bajban – van, hogy a szerelem helyett magad kell válaszd? Az első szerelem nem a nagy és végzetes örökkel egyenlő? Bele tudnám látni mindkettőt.

Vannak különben ismerős elemek benne. Leginkább az a sziget kapcsolta be a riasztót a fejemben. Kalüpszó szigetének párja, csak az ottani nimfa fiú és nem lány. De különben is gyakran volt olyan érzésem, hogy emlékeztet erre-arra a cselekmény, ha nem is jövök rá, mire. Mesére, regényre vagy filmre? Most több gladiátoros filmet/sorozatot láttam, így az aréna és annak a felismerése, ki az igazi ellenfél, onnan simán ismerős. De az Éhezők viadalában sem az igazi ellenfeleddel küzdesz az arénában, hanem a vezetőség a minden oka. A temetkezési vállalkozó is… Honnan olyan ismerős az a helyzet? Arra még nem jöttem rá. Szóval, meg lehet találni az átkapcsolásokat és úgy akár plusz jelentéseket is lehet találni, noha Fiala Borcsa nagyon megnyomta, mikor és mit tanul meg Liza, vele meg az olvasó.

Kiemelt szereplő egy van, Liza. Még nem annyira kész személy, alakul. Az egésznek az is a lényege, hogy alakuljon. Ő még csak a báb, át kell esnie több mindenen, hogy pillangó legyen. Abban különben pozitív a regény, hogy a végére megláthatjuk a pillangót is.
Ennél érdekesebb volt nekem maga a baráti köre. Hogy a lányok dinamikája miképpen kezd már most változni. Hogy is van a mondás? Csak egy állandó van, a változás maga. Liza ebbe csöppen bele, szenved tőle, de majd a fantasy kalandok segítenek.

Ifjúsági irodalom, bő lelki élettel és nagyon belülről megfogva. Az ízlésemhez képest nagyon is, de rövid és igyekezett a szerző nem túlírni. Egyes tanulságok tömörebben is belefértek volna, de nagyon azt akarom mögé látni, hogy neveljük azt a kamaszt, aki Lepkebábot olvas.

Utolsó gondolatként megjegyezném, hogy szerettem a borítót. A cím is benne van a pillangókkal, a fejezetcímek is ezt a folyamatot képezik le. Liza maga a pillangóvá váló báb. De még azt is megkockáztatnám, hogy az agyi CT-t juttatja eszembe, és ebben a korban bizony az agyban is zajlanak a folyamatok.