Fülszöveg: 

Dáxi királyságba betette a lábát a gonosz – a száműzött herceg visszatért, hogy magához ragadja a hatalmat. Tömeges mérgezések híre terjed, a nép retteg, mindenki bizalmatlan.
Ning fiatal kora dacára máris nagy tudású teafőző mester, aki elkíséri Zhen hercegnőt a száműzetésbe. Velük tart Ruyi, a hercegnő hű testőre, és Ning testvére, Shu, aki nemrég épült fel betegségéből. A négy fiatal nő együtt útra kel, és a királyság szerte szövetségeseket keres, akikkel együtt eltávolíthatnák a betolakodókat, és visszavívhatnák a Zhent jogosan megillető trónt.
Ninget továbbra is rémálmok kísértik, amelyekben az aranykígyó háború és vérontás látomásait bocsátja rá. Ősi gonosz ébredezik, sokkal pusztítóbb, mint az emberek jelenkori, kicsinyes viszályai, talán az ország összes mágiája sem lesz elég ahhoz, hogy megakadályozza a pusztítást, és gondoskodhasson a világ fennmaradásáról.

Szerintem: 

Nagy meglepetések nem voltak benne, de nagyon tudtam értékelni a kötetben két dolgot is.

Az egyik, hogy

váltott nézőpontból van elbeszélve. Az egyik főhős, Ning és az egyre inkább magával viaskodó Kang felváltva kapja meg a fókuszt. Más oldalról közelítenek az eseményekhez, egészen más a hátterük. Ráadásul ők a kötet szerelmespárja is. Ezzel így érdekesebbé vált a történet és szépen kijön belőle, ki a gonosz és miért a regényben.
Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy az olvasónak sokkal előbb le tud esni, ki a démon, vagyis az újjászületni akaró Kígyó. Amiket Ning megtud róla, olyasmiket tapasztal Kang és így könnyű összerakni. Arról nem is beszélve, hogy mindenféle tudás nélkül is az a szereplő a leginkább számító, gonosz és a vérontásnak örvendő.

A másik jól sikerült elem, hogy Lin nem erőltette a szerelmi szálat. Beéri azzal, hogy a szereplők ritkán gyötrődnek egymás miatt. Az alaphelyzet, hogy ellenségek, mégis sokat jutnak egymás eszébe, és Kang pl. akkor is egyfajta lelki segítőként használja a lány emlékét, amikor még nem kezdett el kételkedni abban, amiket mondanak róla. Ugyanis az apja és a tanácsadó simán orgyilkos méregkeverőnek állítanák be a lányt. Amikor újra összekerülnek, kicsit jobban beleláthatnak, mi motiválja a másikat és megértik egymást, akkor sem vált románcba a regény. Még az is, ahogy finoman utalva van arra, hogy együtt képzelik és építik majd a jövőjüket, megbújik a cselekmény mögött.

A regény világa minimálisan van bővítve. Az is inkább mitológia, a démon eredettörténete és nem a megismert ország, szereplők és a mágia elmélyítése.
Ugyanakkor a teával való machináció, vagy Ning képességeinek további kibontása még mindig érdekes és nem a megszokott fantasy elem. Ha már nincs is verseny vagy klasszikus teaszertartások, így is van egy olyan keleti, más íze és hatása, amit továbbra is nagyon tudtam szeretni benne.

A szereplők ifjúsági regénybe illenek. Kevés árnyalatot enged meg a regény. Vannak a jók és a rosszak. Kang az egyetlen kiemeltebb szereplő, akinek meg van engedve egy kis alakítás. Ő az a figura, aki annyira jó fiú, az apja embere, hogy a hűsége miatt megtett olyasmit, amit különben ellenzett volna. De ahogy egyre tisztábban lát, a jó énje győzedelmeskedik és aszerint cselekszik akkor is, ha az a családdal szembe megy. Különben van egy rész, amikor maga az apja, a tábornok erősíti ezt meg neki. Amikor a Kígyó befolyása enyhül, a férfi jóváhagyja a fia tevékenységeit és gyorsabb cselekvésre is biztatja. Így nem is igazán az apjával, a családdal, hanem a démonnal kell megküzdenie.

A konfliktus is egyszerű: a hatalomra jutás. A Kígyó vissza akar térni testi valójában a világban, hogy aztán saját rémálom és szenvedés királyságát alkossa meg. Mellette vannak azok, akiket mérgezett és befolyásolt. Ellene mindenki más.

Könnyen is olvasható, értelmes és át is van téve teljesen magyarra. Bár néha ad pluszt ízt neki néhány eredeti kifejezés beépítése, itt még a nevek is olyanok, hogy európai füllel is meg lehessen őket jegyezni. Szerencsére túlírva se lett – sem ez a rész, sem maga a sorozat. Duológiának működik, nem kell ebből még egy rész, elnyújtva csak a történetet.

A két kötetet együtt még többre is tudom értékelni, mint a két részt magában. De nem is érdemes külön venni őket. Annyira egy történetet mesélnek el, hogy akár egy könyvként is olvashatók lennének.