Fülszöveg: 

Amikor ​Auschwitz kapui bezárulnak mögötte, Anna Kamińska egy egyszerű mondattal menti meg magát és fiatal barátját, Esther Pasternákot a biztos haláltól: „Bába vagyok, ő pedig a segédem”. Ám hamar rá kell jönnie, hogy az azonnali halál talán kegyesebb lett volna, mint a földi pokol, ahova kerülnek. A tábor szülészete kegyetlen paródia, ahol a „szülésznők” az abortuszban jeleskednek, és ahol brutális módon eltávolítják az újszülötteket. A kivételt az igazán szerencsés szőke csecsemők jelentik, akik német nevelőszülőkhöz kerülnek – elvégre a Reichnak emberanyagra van szüksége.
Anna és Esther a lehető legtöbb gyermeket mentik meg az azonnali haláltól, és amikor felcsillan a remény, hogy a háború véget érhet, életveszélyes játszmába kezdenek. Az anyák számát tetoválják a táborból kimentett újszülöttekre, akiknek így talán egy nap esélyük nyílhat rá, hogy felleljék valódi családjukat… Ám Anna és Esther számára akadhat remény?

Szerintem: 

Annyiféleképp nyúltak már ehhez a témához, de még mindig tudnak olyan történeteket elmondani, amelyek olyanok, mint egy tőrdöfés a szívbe. Amilyen jelenetek ebben a kötetben is voltak…

Talán ezzel kezdem, mert kísérteni tudnak. A történet

két nőt helyez a középpontba: Anna már középkorú, idősödő keresztény bába, aki fizikailag rosszul van attól, amit a zsidókkal művelnek. Családjával az ellenállásban ténykednek, segítenek a gettóba szorultakokon, ahogy csak tudnak. Mivel gyanakodni kezdenek rájuk a nácik, a nőt két fiával elhurcolják, és csak remélheti, hogy a férje és a harmadik fiuk nem kerül a sorsukba. A nő Auschwitzba kerül, ahol az egyik pártfogoltja, a zsidó ápolónő Esther kerül mellé és együtt küzdenek az anyákért, babákért majd a táborban.
Esther a másik kiemelt szereplő, aki fiatal zsidó feleségként éli át Lengyelországban a nácik ténykedését. Ő ugyanakkor kerül Auschwitzba, mint Anna – nem engedte elvinni szó nélkül idős anyját a gettóból, erre őt is felpakolták a vonatra. Már a táborban derül ki, hogy az első gyermekét várja és neki sincs fogalma arról, hogy a férjével, apjával mi történt, amíg ő a poklot igyekszik túlélni.

Mindkét asszonyra jellemző a nagyfokú önfeláldozás, az emberség. Nagyon családcentrikus, nagybetűs anya figura mindkettő. Egymásba és a családjuk emlékébe kapaszkodnak, és emberfeletti erővel küzdenek a táborban is.
Mivel terhes asszonyok között dolgoznak, más az ő pokoljárásuk. A rémes körülmények, a bánásmód sújtja őket legjobban. Más horror ez, mint lenne pl. a földeken. A legrémesebb jelenet? Már az érkezés után. Éppen szül egy anya és Anna segít neki egészséges, élő kislányt világra hozni. Majd a beosztott ápolónő fogja az újszülöttet, és ott, a szemük és az anya előtt egy vödör vízbe fújtja.

A központi elem pedig az lesz, hogy a nácik kitalálják, hogy a szőke kisgyerekeket kiviszik innen és német családoknak adják. Az anyák persze nem akarják adni a gyerekeiket, és nem egy olyan jelenet van, hogy a gyerekét oda nem adni akaró anyát akár meg is ölik vagy súlyosan bántalmazzák. Anna és Esther találják majd ki, hogy a babák hónaljába tetoválják az anyja rabszámát, így később megkeresheti. Ez a vállalkozás, ennek megszervezése és a bábák ottani élete a regény témája. Illetve, ez lesz az, ami majd a második kötetet életre hívja – Esther is szőke kislányt szül, akit 4 naposan elvesznek tőle és csak a tetoválás, ami alapján majd megkeresheti később. Annak a története a 2. rész.

Folyamatosan egy oppozícióval dolgozik a történet: emberség a kegyetlenség ellen. Anna és Esther egyértelműen az egyik oldalon állnak, míg az embertelen őrök, a kápó és társaik a másikon. Még olyan történet is van benne, amelyben az egyik lány magát adta el az egyik német őrnek, hogy kapjon tőle élelmiszert, gyógyszereket, stb. Amikor teherbe esett és erre a férfi rájött, megtagadta a nőt is, a gyereket is.
Talán ide kötném azt is, hogy egyszerre vannak benne kis csodák és nagy borzalmak. Mert az, hogy mennyien túlélik a világháborút, meglepő. Anna mindhárom fia életben marad, noha az egyik a felkelőkkel harcolt végig, a másik kettő az anyjukhoz hasonlóan munkatáborban szenvedett. A férje az egyetlen, aki a fia mellett harcolva elesik. Esther is otthon találja majd a húgát, aki férjhez is ment, gyermeket vár. A végére pedig a férje is hazakerül, aki megszökött a munkaszolgálatból és partizánok oldalán, majd az oroszokkal menetelt és harcolt Berlinig.

Ami még szíven ütött benne, hogy utána is milyen küzdelmeket kellett magukkal megvívni. Ott van Esther, aki tudja, hogy az anyjuk azért szerzett közel halálos sérüléseket, hogy a kisebb lányát kimenekítsék a gettóból. Lea sérülések nélkül, vidéken elrejtve szépen át is vészelt mindent. Esther Auschwitz poklát élte túl, a gyerekét 4 naposan tépték ki a kezéből. Nem tudja, mi lett a férjével. Annyi mindent elvesztett. És nem mutathatja ki a fájdalmát sem, mert miért rontsa el a friss házas, terhes húga boldogságát? Ez egy olyan elem, ami megcsap. Olyan könnyű és könnyebb lenne olyan irányba elmenni, hogy akár a testvérére is haragudjon, mert neki könnyebb volt. De nem, Esther szereti, jót akar neki és még mindig óvja.

A két nő van a fókuszban, felváltva. Esther és Anna. Az esküjük, hogy segítenek a betegeken és rászorulókon. Mesélős, érzelmekkel is dolgozó, de nem azokba belevesző regény. A téma miatt is, a nagyon szerethető hősei miatt is meg tudott hatni a könyv.

Végül, még egy elem, ami meglepett. Nem tudtam előre, hogy a mellékszereplők között kik lesznek. Le is döbbentem, amikor feltűnt egy Mala nevű fiatal lány, aki a postázóban dolgozott. Aki elmeséli, hogy egy Edek nevű fiatalember kezdett el udvarolgatni neki. Teljesen véletlenül éppen ez előtt Midwood A lány, aki megszökött Auschwitzból regényét olvastam erről a korszakról. Más szerző, más történet, de az Mala és Edek regénye. Szívfájdító volt megint szembesülni azzal a tragédiával, most Esther és Anna szemszögéből végigélni, mi lett a lánnyal és szerelmével.

Biztosan elolvasom, mi lesz a későbbiekben Annával, Estherrel és megkerül-e a kislány. De kicsit várok vele, annyira fájdalmas tudott lenni az embersége mellett ez a regény, hogy most kell egy kis pihenő.