Fülszöveg: 

1927-et írunk, Sanghajt csak egy hajszál választja el a forradalomtól. Juliette-et lefoglalja a Skarlát Bandán belüli hatalmi harc. Roma, az ellenséges Fehér Virágok bandavezéri posztjának várományosa esküdt ellenségének tekinti Juliette-et. A városra azonban szörnyű veszély leselkedik, úgyhogy a lánynak nincs választása, meg kell nyernie Roma támogatását, hiszen nélküle nem lesz képes szembeszállni a fenyegetéssel.

Sanghaj forrong, a nacionalisták bevonultak a városba. Minden egyes nappal egyértelműbb, hogy a háború elkerülhetetlen, a bandák uralmát el fogják söpörni. Romának és Juliette-nek szörnyekkel és a politikai ellenfeleikkel kell szembeszállniuk, de a legnagyobb veszedelemmel szemben teljesen tehetetlenek: fogalmuk sincs, hogyan védjék meg a saját szívüket egymás iránti érzéseiktől.

Szerintem: 

Ott hagytam abba, hogy érdekelt, Gong be tudta-e fejezni a sorozatot úgy, hogy a második rész is bírja az első minden erősségét.
Tudta.

Annyira egységes a kettő különben, hogy

egy kötetben is működne. Gondolom, a nagyobb oldalszám miatt inkább két kötet, de olyan szépen passzol minden, hogy teljesen jól olvasható egymás után a két rész és nem lesz köztük válaszvonal.

Ok, azért megvan a cselekményben az elem, ami miatt mégiscsak meg lehetett találni, hol kezdődik és végződik egyik – másik rész. Az első kötetben egy gonosznak vége és a Vad véget ér egy más ellenféllel tér vissza. A két csoportot zsarolások érik, megint van szörny és itt vannak a gyilkos bogarak, de ki irányítja őket a gazdájuk halála után? Vagyis, van kapcsolat a mostani és korábban történtek közt, de új veszély fenyegeti Sanghajt.

Ami remek alkalom arra, hogy az egymás gyűlöletébe merült Roma és Juliette megint közeledhessen egymás felé. Mert elég az igazság, hogy a szerelem bennük erősebb legyen a vérbosszúnál. Ebben a verzióban Marshall/Mercutio nem hal meg Tyler/Tybalt kezétől. Juliette közbelép, ő adja le a halálos találatot, amit csak megrendeztek és a fiatalember rejtegetve, de tovább élhet. Megint nyomoznak, megint van rejtély és misztikum.

Ebben a történetben is megvan az a feszült légkör, ahogy a gyűlölet mindent átitat. Különösen tetszett, ahogy Juliette megpróbál tenni ellene. Amikor az anyjának is nekiszegezi a kérdést: miért van a viszály? Miért nem lehet már béke? És a nagyasszony kimondja, hogy néha a gyűlölet már olyan fokon van, hogy önmagát táplálja. Ők már ebben a körben élnek, és a felnőttek nem is akarják megtörni. Nagyon kifejezi azt az egész légkört, puskaporos hordót, ami robbanással fenyeget a történetben.

Az előző kötethez hasonlóan ebben is Juliette az erősebb szereplő. Roma is jobban aktivizálja magát, de Juliette a tevékenyebb, aki több mindent leszervez. Még mindig remekül egyensúlyozva van az, hogy lehet-e valaki jó ember, ha borzalmakat tesz? Roma és Juliette vonalon belül maradnak, de Gong megrajzolva a talajt vesztetteket is, mint Tyler. Még ezzel együtt is durva, milyen vég jut neki. De különben az is kifejezi, hogy ez bizony inkább Juliette, mint Roma története. Roma és Tyler párbajoznának, de Juliette lesz, aki megöli a kuzinját és annak embereit.

Ugyanúgy megvannak a Shakespeare párhuzamok, cselekményben és a szereplők esetében is. Csak új színeket kapnak – Rosalind, akit nem engednek igazán beilleszkedni a családba és így az árulásba lökik. Pontosabban egy fehér virág karjaiba, aki nagyon sok infót kiszed a lányból. Ben és Marshall, akik révén még LMBTQ-szál is vegyül a történetbe. Még mindig lenyűgöz, ahogy egyszerre tudja adaptálni a történetet és mégis nagyon sajáttá tenni. Helyszínnel, szörnnyel, zsarolással, mindennel.

Ez is olvasmányos, pörgős, abszolút olvastatja magát.

Talán csak egy elem, amit kifogásolok. A vége. Juliette és Roma a szörny megállításához feláldozzák magukat, elszabadítanak egy hatalmas robbanást. Semmi nem marad belőlük. De Roma húga a végén látni vél egy párt, akik ők is lehetnének. Így Gong meghagy egy kis reményt, hogy a halál csak megrendezett, felszívódtak, hogy együtt lehessenek és megtörjék a gyűlölet családi körét. De azért annyira rutinos a szerző, hogy ezt csak reménynek hagyja, nem bizonyítja. Így mindenki eldöntheti, melyik verzió tetszik neki jobban. Hősi halál vagy egymás mellett egy névtelenségben eltöltött élet.

Ez a sztori itt zárul, de Sanghaj még nem. Gong írt még ebben a világban, így olvashatom tovább, mi lesz még itt.