Fülszöveg: 

Hunter nyomozó, hisz maga az ördög létezésében? …mert ha nem, akkor lehet, hogy megváltozik a véleménye, ha ideér.

Robert Huntert az eddigi legördögibb bűntény helyszínére hívják. A helyzet még nyugtalanítóbbá válik, amikor a boncolás során egy verset találnak az áldozat testében.
Hamarosan újabb holttestre bukkannak, és Hunterben felébred a gyanú, hogy a gyilkosságok mögött ugyanaz a személy állhat. A sejtése azonnal beigazolódik, amint a vers újabb részletét fedezik fel egy másik meggyilkolt testébe rejtve.
Hunter nyomozónak törvényszéki bizonyítékok híján kell elkapnia a legfegyelmezettebb gyilkost, akivel valaha találkozott. Valakit, akit az áldozatai rettegése éltet, és halállal ad örök leckét az ellenségeinek.

Szerintem: 

Hát ez pazar volt. Éppen az a popcorn véres, jól összerakott nyomozós krimi, amire

rá bírok kattanni. Nem véletlenül ezt vittem magammal nyaralásra, repülőre. Észre sem vettem, és már meg is érkeztünk.

A sorozat ezen részében a bűnügyek maguk, amelyeket a legemlékezetesebbnek érzek. Ha korábban panaszkodtam arra, hogy a neten nézőknek gyilkoló volt katona esete filmből ismerős, most aztán kaptam bőven sötét ötletbörzét. Nagyon ki van találva, hogyan öl a gyilkos, milyen nyomokat hagy és minden hogyan függ össze. Eszembe nem jutottak volna ilyen megoldások, mindig sokkolódva vártam is, milyen gyilkosság lesz a következő. Mert a mostani gyilkos igencsak aktív volt…

Mennyire áruljam el őket? Még spoiler mellett sem akarom senki örömét elvenni. Ebben most valóban nagyon el van találva, mit csinál a gyilkos és mit akar üzenni a tetteivel. Mert az a másik, ami miatt emlegetni lehet majd ezt a könyvet.
Terv szerint dolgozik, komoly üzenete van. Már elég sok mindent tudunk, mire megértettem, addig csak néztem ki a fejemből, mit akarhat a gyilkos közölni. De a végére logikus lesz minden. Nem is kell megvárni, amíg a gyilkos mindent elmagyaráz és megadja a végső nyomokat, Carter szépen elvezet minket is a pszichéje mélyére és megtudjuk, miért kellettek a rákok, a kasztrálás, meg minden más is.

A krimi talán kevesebb is ezért, annyi a helyszín és a nyom, hogy a nyomozók kb. azt se nagyon tudhatják, merre tovább és hogyan illenek össze a darabok. Futunk a gyilkos után, mit talál még ki, milyen nyomokat hagy.
Nagy ötlet az is, hogy az áldozatok előéletébe is beleleshetünk. Látjuk őket boldogan, szépen élve az életüket, így még sokkolóbb, milyen véget kell érniük. De ez is csökkenti a tényleges nyomozás.

Hamar meg is jegyzem, Robert Hunter így is összerakja. Továbbra is egy zseniális, nagyon hozzáértő nyomozó, aki a szokottnál is megszállottabb. Hunter mindig is munkamániás volt, de személyes feladatának érzi, hogy ezt a gyilkost megállítsa, ne legyen több brutális és kegyetlen halál. Magára veszi, csak kifejezem valahogy. Ha ismerjük az előéletét, amire szokás szerint vannak kis utalások, érthető is a miért.
Carlos is szépen jelen van mellette, és örömmel írom, hogy nem csak azt a szerepet tölti be, hogy Robert valakinek magyarázzon. Ő is kompetens nyomozó, vannak jó ötletei, csak éppen az áttörést rendszeresen Robert Hunter éri el. Ő a jobb, nem véletlenül ő az osztály vezetője is.

Mit szerettem még a regényben? Carter humorát. Igen, sötét. De abszolút kész voltam azon, hogy Hunterék főnöke próbál jelen lenni, mondjuk megnézi ő is a gyilkos videóját, aztán próbálja tartani magát. Nem tudom jól elmagyarázni, így nem is érezni, mitől vicces, de a regényben azokban a helyzetekben nem csak a sokk fejeződik ki, van abban valami nevettető is, ahogy a nő megnyilvánul.

A szerző már sokadik rész óta hozza ugyanazt a szintet, így arról nem tudok újat mondani, miképpen ír. Sok párbeszéd, filmszerű jelenetek, jó tempó. Szórakoztató és borzongató egyszerre, és nem csak azért, mert ezek a popcorn véres nyomozások a gyengéim.

Angolul még van egy része a sorozatnak, reméljük, mielőbb olvashatjuk magyarul is! Én biztosan vevő leszek arra is, eddig 12 kötettel nem okozott Carter csalódást.