Fülszöveg: 

Juliette 13 éves, és utálja a keresztnevét. Édesanyja, a kicsit különc újságíró egy reggel azzal ébreszti, hogy csomagolja össze a holmiját, mert még aznap este elutaznak New Yorkba – egy teljes hétre! Juliette el se hiszi, pedig…

Elbúcsúzik Ginótól és Ginától, vagyis a legjobb barátaitól, és már úton is van legmerészebb álmai városába. Juliette-et gyorsan elvarázsolja a Nagy Alma, új barátokat szerez, bejárja a város minden szegletét, és lélegzetelállító kalandokba keveredik!

Szerintem: 

Mi is volt ez? Nehéz eldönteni, hogy ismeretterjesztő és utazós könyv, vagy kiskamasz lányregény. Inkább az

előbbi – tele van tényekkel és New Yorkkal kapcsolatos adatokkal. Juliette elveszik benne.

Előre szaladtam. Mi is ez a regény? Adott egy 13 éves lányka, Juliette. Az anyja afféle turisztikai újságíró és az útjaira előszeretettel viszi a lányát is, hiszen egyedülálló anya. Az úton pedig szórja az ismereteket a városról. Így aztán sorozat is könnyen lesz belőle – mindig mehetnek más városba és az anya bemutathatja a várost, miközben Juliette valami kis kalandba is keveredik. Értem is a koncepciót, csak valahogy a kidolgozás még nem az igazi.

A gond az, hogy nagyon mesterkélt, ahogy az anya minden adatot felköp, amerre járnak. Ha ennyi mindent tud, minek egyáltalán elutaznia a cikke megírásához? Olyan volt, mint egy lexikon, még évszámokat is simán mondott fejből. Nekem túl sok volt az ismeret, kevés a tényleges cselekmény. Mert valaminek el is kellene olvastatnia a könyvet, nem épületekről és várostörténetről kell mindennek szólnia.
Brasset különben próbálkozik. Juliette kiskamasz, van is egy fiú, aki tetszik neki. Majd New York-ban is megismerkedik egy korabeli fiúval, akivel barátkoznak. Nagyon kis ártatlan, valóban kamaszos, ahogy még próbálják kitalálni, hogy fejezzék ki, hogy tetszik a másik. Csak éppen felnőtt fejjel ebben már semmi szórakoztató nincs.
A másik vonulat, hogy Juliette megismerkedik két 19 éves táncoslánnyal, akik lakást próbálnak bérelni a városban, ahol majd tánciskolába járnak. Az egyiküket majd elrabolják, és naná, hogy Juliette és az új barátok akadnak majd a nyomára. A történet ezen krimis oldala több az összecsapottnál. Érezni, hogy azért van ez a cselekmény, hogy ne csak ismeretterjesztés legyen a könyv. Túl könnyű és happy end a megoldás, semmi valóságot nem éreztem ki belőle.

De ezt általánosságban is el tudom mondani a regényre. M az egész, legfeljebb a kamaszos viselkedés, amit igazinak érzek. De most komolyan, minek mászkálna két dögös, pörgő 19 éves szépség egy 13 éves gyerekkel? Ahogy az egyik táncoslány és a segítségükre siető utca táncos srác szerelembe esnek a végére, kb. első látásra, mint a mesében. De az is, hogy az utcai táncosok soron kívül felvételizhetnek egy neves tánciskolába és még ösztöndíjat is kapnak. Hol van ilyen? A mesében.

A főszereplő lányka viszont kedves, pozitív személyiségekkel van megtöltve a kötet. Igazán nincs negatív szereplő, mindenki segítőkész, vidám, kihozza a legtöbbet abból, ami jut neki. Kb. a nyomorgó, árva testvérek is olyan pozitív és derűs egyének, mintha gondtalan örökösök lennének és nem a napi ételért táncolnának az utcán. Jön is ebből, hogy nincs igazi konfliktus és esemény. Csak az a mű, nem hiteles, amit fentebb fejtegettem.

A stílusa az ismeretterjesztő könyvekből kölcsönöz. Fura is, ahogy váltani próbálja a lányregényt és a nagy beszámolókat épületekről, várostörténetről. Nem esett jól olvasni, ugrálni vele. Bár, legalább a város iránti rajongás is átjön. Ha egy kamasszal New York-ba készül az ember, el tudom képzelni, hogy ezzel kapjon egy kis alapismeretet.
Még akkor is, ha azt nem érzem reálisnak, hogy valóban nekiállnak a könyv végére betett útinaplót valóban megírni. Fura is, ahogy kézikönyves melléklet és saját tölthető oldalak vannak a kötet végén.

Az összebenyomásom, hogy kiskamaszoknak szánt könyv, nekik működhet is. Másnak nem nagyon. Gyerekes, meseszerű és a város ismertetése teljesen elnyomja a különben sem izmos cselekményt.