Fülszöveg: 

Katherine Rundell nagysikerű regénye egy csodálatos utazás történetét meséli el. A két főhős – egy fiú, akit nagyon kedvelnek az állatok, és egy különleges, röpkabátos lány – elhatározza, hogy együtt vág neki a nagy útnak. Ki kell deríteniük, hogy miféle veszély fenyegeti Archipelago varázslatos lényeit. Titkokat őrző szfinxekkel, veszedelmes kentaurokkal, tengeri szörnyetegekkel és szokatlan megjelenésű sárkányokkal is találkoznak egy olyan világban, amely a legvadabb képzeletet is felülmúlja!

Szerintem: 

Mi adja el ezt a meseregényt? Nekem a varázslények. Fejezetről fejezetre vártam, mi bukkan még

fel a lapokon. Griff, mantikór, sárkány, sellők, meg sok olyan lény is, amiről most hallottam először. Ratatoszk, kanko, csak pár példa.

A történet különben kiskamaszokra van szabva. Két főszereplőt kapunk: Christopher a mi világunk szülötte, de kiderül, hogy a családja rég Őrzőként dolgozik. Vagyis, ők védik a kaput, amely mögött a varázslények élhetnek békében. A fiú elől rejtették az igazat, eddig csak azt tudta, hogy az állatok meglepően vonzódnak hozzá.
A kaland azonban házhoz jön, amikor Mal, az ajtó mögötti világból egy repülni képes lány keveredik át ide, egy kicsi griffel egy gyilkos elől menekülve. A varázsvilág, melyet azért kellett elrejteni, hogy a még életben lévő csodás teremtményeket az ember ne vadássza le – veszélyben van. A két gyerek együtt vág majd neki, hogy megmentsenek mindent és mindenkit.

Ehhez egy rejtélyt kell megfejteni. Mi történt a Halhatatlannal? Kapnak segítőket, sokat utaznak és ahogy már említettem, rengeteg lénnyel találkoznak.
Folyamatosak a horgok, a nyitott kérdések, amiért gyorsan lehet haladni a fejezetekkel. Az is növeli az élményt, hogy ez nem az a mese, amiben a hősök biztonságban vannak. Mi több, tragikus veszteségek is vannak benne. Amikor a gyilkos megöli az utolsó, még kölyök griffet, aki aztán a kis ember barátaihoz bújva leheli ki a lelkét, azon még a könnyeim is folytak. És nem ez az egyetlen ilyen jelenet benne. Igen, mesés történet, jóval és rosszal meg varázslényekkel, de olyan helyzetekkel is, amelyekben nincs happy end.

Rundell igyekszik többféle hangulatot beletenni. Road trip jellegű fantasy kaland, humor, de fájó pillanatok is akadnak benne. Ettől változatos, színes és nem lehet tudni, mi jön a következő fejezetben.
Még a befejezése is hasonlóan elegáns: keserédes, ugyanakkor zárt, amivel mindent el is varr. Mégis, akár folytatható is lenne egy újabb kalanddal. De nem kötelező, csak lehetne innen egy új kezdet is.

A szereplői a mesékbe illően jók és rosszak. A gyerekek és segítőik a hősök, míg a másik oldalon egy olyan személyt találunk, akit egyetlen dolog hajt: a hatalomvágy. Borzalmakra képes miatta és nagyon meg lehet vetni miatta. A felnőtt énem mondjuk morogni is tud kissé: egy Sforzát nevez meg, aki egyben Leonardo da Vinci rokona is. Egy Sforza? de ezt most lenyomom magamban, ez messze nem történelmi regény.

Könnyen olvasható, értelmes, gyerekekre szabott a felépítése is. Vagyis, logikus és lineáris, köznyelvi és könnyen megérthető. Tetszett, ahogy sikerült a mitológiából ismert lényeket és az új lényeket nevesíteni, emlékezetessé tenni.
Jó ötlet az elejére betett teremtmény ismertető is – olvasás közben is vissza-visszalapoztam ide, főleg az új lények miatt. A griff képén még mindig bőghetnékem van… Annyira emberi és sötét, hogy ártatlan és védtelen lényeket írtsanak ki öncélúan, valami megismételhetetlent és értékeset véve el mindörökre a világtól.

Rajzfilmnek is szép lehetne, de olvasni is jó volt. Könnyed, egyszerű és nagyon sokféle lénnyel, szereplővel dolgozik. Kicsit összetörte a szívem, de mondjuk én így szoktam lenni vele – az ártatlan állat halála, legyilkolása töri el nálam a mécsest leggyorsabban.

Idézet: 

Nehéz dolog élni. Rettenetesen nehéz, és közben rettenetesen gyönyörű.