Fülszöveg: 

A Galaktikus Birodalom bukása utáni zűrzavaros korban a kétfős klán folytatja utazását. A mandalórinak vissza kell juttatnia a Gyermeket a saját népéhez.

Itt az ideje szembenézni az ellenségeikkel, összehívni a szövetségeseket, és utat törni maguknak a veszélyes galaxisban.

Szerintem: 

A történet jó, de nagyon érezni rajta, hogy

a sorozat alapján készült. Nincs hozzáadott érték benne, mindössze szolgaian visszaadja a látottakat.

De, kicsit részletesebben. A történet onnan veszi fel a fonalat, hogy Mando a küldetésén dolgozik. A babát vissza kell vinnie a népéhez, vagyis meg kell találnia a maradék jedit. Így aztán megint utazik, küldetéseket teljesít, hogy kapjon egy-egy nyomot, információt. Minden küldetésnek megvan a maga ismerős menete: abban benne van a szövetségesek megtalálása, egy nagy összecsapás a helyi veszéllyel. Ez lehet akár egy homoki sárkány vagy akár egy ellenséges erőd elfoglalása.

A kötet és vele a sorozat jól sáfárkodik a szereplőivel. Visszahozzák egy-egy részre a korábbi részekben megismert és szeretett figurákat, mint Cara, de a Star Wars univerzum ismert alakjai is feltűnnek. Ahsoka után pl. a végére maga Luke is befut. De vannak utalások, beszélgetések, amelyek érintenek olyan témákat, mint a Halálcsillagok pusztulása vagy a klónok háborúja.

Abszolút cselekményközpontú a szöveg. Ahogy már említettem, szolgaian visszaadja a sorozatrészekben látottakat. Az ottani külcsínt írja le, ugyanazt a cselekményt meséli el. A szereplők érzései, jellemei ki vannak hagyva. Érzelmileg is kifejezetten sivár. A színészek annyival többet tudtak, hogy pl. Grogu és Mando kötődése, apa-gyermek kapcsolata a sorozatban érezhető volt. Itt Mando részéről nyoma sincs annak, mennyire szereti és milyen fontos neki a Gyermek. Néha, egy-egy megjegyzése árulkodó mindössze. Pl. amikor Cara segítségét kéri egy olyan küldetésre, amely a nő jelenlegi rangjával összeegyeztethetetlen. A fő érv: Náluk van a Gyermek. Mert a legfontosabb Grogu, ha ez nincs is átéreztetve.

A kiadvány még azzal igyekszik eladni magát, hogy a kötet elejére bekerültek fotók a sorozatból. Elsősorban a szereplőket mutatja be, legyenek azok újak vagy visszatérő szereplők is. Őket írja le különben Schreiber jobban, az akciójelenetek ehhez képest nagyon nem mennek neki. Pedig bőven van az is a kötetben, szinte minden fejezetre jut egy nagy verekedés, lövöldözés, robbantás vagy éppen űrhajsza.

Még egy, ha már hasonlítgatok. A sorozatnak volt egy kis humora is, ami a kötetből nem nagyon jön vissza. Pl. Grogu éhsége, ahogy játszik az étellel – azzal is, amit nem kellene megennie. (Pl. a békaemberek ivadékai.) Ami az egyikben mosolygós volt, így leírva sokkal visszatetszőbb.

Aki a sorozatot szerette, ellesz a kötettel is. De nagyon hiányzik, hogy valami többet nyújtson, mint amit a sorozat. Plusz jelenetek, megvilágított összefüggések – ilyesmi sajnos nincs benne.

Idézet: 

– Szeretem az első alkalmakat. – Ahsoka halványan elmosolyodott. – Lehetnek jók vagy rosszak, de mindig emlékezetesek.