Fülszöveg: 

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy kazamatában fogom énekelni magamnak, hogy „Boldog szülinapot!”. De ez történik akkor, ha egy bűnösen szexi démon jelenik meg egy koktélbárban, akit ráadásul a Káosz Urának hívnak, és összetéveszt engem egy szukkubusszal.

Szóval, boldog szülinapot nekem!

Persze belátta, hogy halandó vagyok, amikor megkóstolta a vérem. Én pedig rájöttem, hogy van bennünk valami közös: mindketten bosszúra szomjazunk. Úgyhogy egyezséget kötöttünk: én a tiltott városban maradhatok, hogy megkeressem anyám gyilkosát, cserébe őt hozzásegítem a bosszújához. Ehhez nem kell mást tennem, mint eljátszani a szexi szukkubuszt. Egy probléma van csak: ő a legfőbb gyanúsítottam anyám ügyében.

Amiről sajnos rendkívül könnyű megfeledkezni, amikor a szerepemre tanít, vagyis a csábításra. Minden egyes forró érintésétől közelebb sodródom a kárhozathoz. De ha megadom magam mágikus vonzerejének, akkor a biztos halál vár rám.

Szerintem: 

Kellemes meglepetés! Démonos – erotikus románc, az a típus, amiből

ritkán találok olyat, ami tetszik is. Ez viszont bejött. (Ezért olvasok olyan zsánerben is, amiről tudom, hogy nem igazán vagyunk egymáshoz valók. Mert néha van egy, amiért megéri a sok rosszabbon is átrágni magam.)

A történet sok eleme tipikus. Ahogy a hétköznapi, halandó lány és a nagyhatalmú démonherceg kéretlen szövetségre lép, mert mindkettejük életének középpontjában a bosszú áll, amihez a másikat fel lehet használni. Csak azzal nem számolnak, hogy közben végzetesen vonzódni is kezdenek egymáshoz. Az érzelmek pedig mindig és mindent megbonyolítanak, pláne, ha bukás esetén egy tüzes veremben égetnek halálra…
Vagyis, azt nem tudnám mondani, hogy tele van meglepetéssel a kötet, de korrekten össze van rakva.

Egyrészt, nem csak arra alapoz, hogy Rowan és Orion mennyire és hogyan vannak egymásra kattanva. Ugyan kezdettől visszatérő elem, hogy Orion mennyire jól néz ki, de több tálentumot tud felmutatni annál, hogy milyen gyönyörű démon. Tervük vannak, abban vannak beépülések, próbatételek és megjelennek mellékszereplők köröttük. Igen, közben ismerkednek, elkezdenek beszélni a múltjukról és megvannak a vonzalmuk lépcsőfokai, de a bosszú és a miértek is épülnek mellette.
Vagyis, van cselekménye is, nem csak a románc.

Amennyire erotikus irányba el lehetne vinni - szexdémon a két főszereplő, ha nagyon leegyszerűsítem - még visszafogott is. Nekem szimpatikus, hogy inkább az van ragozva, hogy nem akarnak, mégis vonzódnak egymáshoz, és nem a lepedőt gyűrik 0-24-ben.

A szereplőket a tragédiáik mélyítik. Mindketten azzal lesznek szimpatikusak, azért küzdenek, mert borzalmak történtek velük. Mindketten meg akarnak fizetni annak, aki miatt ilyen az életük. Közben vesztettek el magukból részecskéket, de Rowant idézve, ők démonok. Nem is olyan régen még embert ettek. Mit is várnánk tőlük?
A könyv egyik vonzereje, a sötét oldala, hogy a démonok világa ennyire brutális és kemény. Eszméletlen luxus és mágia, szépség – ugyanakkor vér és szenvedés, kemény húzások világa is.

A mellékszereplők kevesebben vannak és azonnal a főszereplők mellé lettek rendelve. A jó barátnő – segítő karakter, szeretjük. A zaklató egy bunkó, utáljuk. Egy könnyű is a konfliktusrendszereket megtalálni, mert velük – ellenük csoport rajzolható.

Akadnak csavarok, az már kérdés, mennyire találhatók ki előre. Van, ami adja magát. Pl. a szerelmeseknek csak akkor van esélyük és happy end lehetőségük, ha Rowan csak embernek hiszi magát, valójában ő is démon. Én félvérre tippeltem volna, de Crawford megoldása is tetszett. Volt olyan is, ami meglepett. Orion, mint inkubusz. Vagyis, itt is tudnám azt írni, hogy vannak a zsánerből ismerős, kiszámítható elemei, de olyan is, ami meg tudott lepni és a történetben tartott.

A nyelvezete sem szállt el – a túlzottan obszcén könyveket nem szeretem és ez nem az. Démonok között azért nem irodalmi mélységeket keresek, pláne, amikor a leküzdhetetlen vonzalom is bekapcsol a főszereplők között, de ilyen típusú könyvben ez teljesen korrekt és olvasható. Vannak jópofa utalások és popkultúra is benne, az különben is tetszeni szokott nekem. Most is. Azon kifejezetten jót vigyorogtam, amikor Orion A szürke ötven… olvasással sokkolta Rowant.

Összefoglalva nem találom eredeti és világrengető könyvnek, de a zsánerében kifejezetten szerettem. Elszórakoztatott, volt, ahol meg is lepett. Várom a folytatást!

Idézet: 

Vannak dolgok, amik jobb, ha titokban maradnak.