Fülszöveg: 

Senki ​nem beszél a kegyelem évéről. Tilos. Garner megyében azt tartják a lányokról, hogy varázshatalmuknál fogva felforgatják a házasságokat és rabságba taszítják a férfiakat. Már maga a bőrük is ellenállhatatlan afrodiziákumot választ ki: a nőiség küszöbén álló kamaszlányok varázslata ez. Tizenhatodik életévükben ezért a vad természetbe, egy szigetre száműzik őket, hogy ott megszabadulva sötét hatalmuktól kezes feleséggé válhassanak. Már aki hazatér élve.
A tizenhat éves Tierney James ennél jobb életet álmodik magának, olyan világról, amelyik nem állítja szembe egymással a nőket és a barátokat. Mikor azonban kezdetét veszi számára is a kegyelem éve, hamar rájön, hogy nem egyedül az elemek tombolásától kell félnie. Nem is csak a trancsírozóktól, akik prédára vadásznak a táborlakók közül, hogy busás áron adják el a megyebelieknek örök fiatalságot ígérő testrészeiket. A legnagyobb fenyegetést egészen máshol leselkedik rá.

Szerintem: 

Nekem kb. olyan élmény volt, mintha némi disztópia környezetben kamaszoknak magyaráznák a

boszorkányüldözések és a tömeghisztéria mikéntjét, némi feminista éllel. De az a legnagyobb bajom vele, hogy túlzottan a salemi boszorkányok újraértelmezésének találtam.

Adott egy közösség, ahol hisznek abban, hogy a lányoknak a 16. életévükben varázshatalma van. Ezért kizavarják őket a vadonba egy évre, hogy az erejük szépen elhaljon, mire hazatérnek, és engedelmes feleségek lesznek.
A főszereplő, Tierney is ebbe a korba ér, és nem akar mást, csak végre szabadnak lenni. Még csak férjhez sem akar menni, beérné egy sima mezei munkás életével, ha az a sajátja lenne. Jellemző erre a világra különben, hogy a lányoknak mennyire nincs szava vagy lehetőségei. A férfiak választanak menyasszonyokat maguknak, nekik semmi beleszólásuk, még csak nemet sem mondhatnak. A 16. évük előtt vannak az eljegyzések, amit ők csak tudomásul vehetnek. Tierney azzal alapból rossz helyzetbe kerül, hogy a gyerekkori barátja, Michael, aki a falu leendő vezetője, a megbeszélt menyasszonya helyett Tierney-t választja magának. Kiersten persze azonnal bosszút esküszik, és együtt kell élniük egy évet a vadonban.

Ahol Tierney szinte azonnal megért mindent, ami már alapból zavar. Ő egy 16 éves lány, aki alig látott még valamit a világból. De azonnal leveszi, hogy ez az egész csak arra irányul, hogy megtörjék a lányokat. Hogy otthon majd engedelmes feleségek legyenek, akik mindenben és vakon követik a férjüket. Mert itt elhiszik, hogy ami különleges volt bennük, végleg elhal. Itt kitombolhatják magukat, otthon meg belesüppednek a kijelölt szerepbe. Vagyis, egy rendszer, amiben mindenki vakon hisz, neki itt pillanatok alatt átlátható lesz.

A másik, ahogy a lányok egymást belelovalják a hitükbe. Az egyik azt képzeli, hogy a gondolataival hat másokra. Egy másik állítólag az állatokkal beszél, de van, aki elvben repül, más meg láthatatlan tud lenni. Tierney meg ott áll középen, ebből semmit nem érzékel, se bennük, se magában. Az valahol röhejes is, amikor nézi, hogy a magát láthatatlannak hívő lány hogyan futkározik, és mindenki rajta kívül úgy tesz, mintha tényleg nem is látnák. Mert van egy, aki annyira erősen hisz, hogy a többi utánozza és azzal lesznek veszélyesek, hogy valóban el is hiszik magukról ezeket.

Azt elkapta Liggett, hogy mennyire veszélyes a lány helyzete, mert egyedüliként ő nem megy bele ebbe a játékba. Van fenyegetettség, de valahogy a hangsúlyok nem működnek.
Nekem egy pillanatra sem jött le az, hogy Tierney bármin is képes lenne változtatni. Ebben a világban a férfiak kezében van minden hatalom, és ha nincs Michael, akkor Tierney-t azonnal halálra ítélnék. (Előtte meg Ryker, aki majd a vadonban tartja életben.) Ami változás történik majd, nem a lány miatt lesz – Michael elfoglalja a helyét, és ő kezdi megváltoztatni a dolgokat. Kb. ezért érzem a végét is rossznak – Tierney a kinti évében beleszeretett egy fiúba, Rykerbe. Ő is kívülálló. Vele is maradna, ha a hazatérés előtt nem gyilkolnák meg. Így Tierney tőle terhesen megy haza, de Michael így is szereti, kitalál egy hazugságot maguknak, és vállalja a babát is. Az valahol természetes, hogy a gyászoló Tierney egy ponton viszont tudja szeretni az összes nőért, érte is sokat tevő fiút. És Liggett képes azzal zárni a regényt, hogy Tierney belehal a szülésbe, azzal az utolsó szóval, hogy majd az újszülött lánya elhozza a változást. Aztán mégis, hogyan és miért? Ugyanannyira nulla a hatalma, mint neki is volt. Sokkal valószínűbbnek látom, hogy majd szenvedhet attól, hogy kinek a lánya. Mert nagyon meglepődnék, ha nem lenne valaki, aki majd felvilágosítja, hogy az apja nem az apja és az anyja hogyan jött haza a vadonból terhesen.

Igen, kicsiben megmutatja, hogy mennyire veszélyes a vak hit és mi mindenre veszik rá vele az embereket. Hogyan lehet elnyomni a lakosság felét, csupán babonával. Hogy egy téves gondolat hogyan lesz elfogadottá egy egész közösségben – mint a birkák. Egy megy elől, a többi utána, akár a szakadékba is.
De ifjúsági regényként van benne egy hős is, aki átírja a rossz szabályokat. Csak éppen mégsem ő csinálja ezeket, legfeljebb annyit tudok jóvá írni neki, hogy másokat ösztönöz a változtatásra. Mert ő maga nem tudja ezeket a folyamatokat beindítani, csak másokat rávéve.

A szöveg nagyon ifjúsági regényes. Onnan van megfogva, hogy Tierney mit érez és mi játszódik le a fejében. A beleerőszakolt romantikus szál is ezért kelhetett, lényegében nem vitte előre a cselekményt, vagy a nagyobb játszmát, hogy ki volt Ryker és mit jelentettek egymásnak Tierney-vel.

A szereplők alig egydimenziósak. Egyszerűek. Tierney a tisztánlátásával, Michael a jóságával emelkedik ki közülük, de egyiket se érzem valósnak. Hősiesek, de mesébe illően, nem egy disztópiába.
De simán lehet az is, hogy azért zavarnak ennyire, mert túl könnyű a változás és a happy end a világot szemlélve. Michael mást rendelt el, más lesz. Ennyire egyszerű.

Egy-egy hangulatát tudtam értékelni, de nálam ez a történet nagyon nem működött. Legfeljebb disztópikus meseként tudnám értelmezni, de disztópia és mese egyben? Hát, nem csoda, hogy idegenkedem tőle.