Fülszöveg: 

Az ​FBI-ügynök azt hitte, már mindent látott – ilyet azonban még sosem…

Amikor Mercedes Ramirez ügynök egy sérült, véres ruhájú gyermeket talál a verandáján, aki a mackóját szorongatja, még nem is sejti, hogy ez csak a kezdet. Megtudja, hogy a kisfiú szüleit egy „angyal” gyilkolta meg, majd idehozta, hogy Mercedes vigyázzon rá. Nem egyszerű gyilkosságról van szó, hanem olyan kegyetlen mészárlásról, amilyet a kiskorúak ellen elkövetett bűntettek osztályán még nem láttak. Most viszont újabb és újabb esetekkel szembesülnek: egy bosszúálló angyal ugyanis véres igazsághadjáratot indított, és láthatóan nem is akarja abbahagyni.

Egyre több gyerek jelenik meg Mercedes háza előtt, ugyanazzal a történettel. Minden túlélőt bántalmaztak a családban. Mindegyik történet feltépi Mercedes saját, múltbeli sebeit. És mind nagy veszélyt jelent az életére és a karrierjére.

A nyomozás egyre sötétebb utakra vezet, és Mercedes attól fél, hogy vagy ez az ügy fogja őt tönkretenni, vagy a saját gyerekkori emlékei.

Szerintem: 

Szépen össze van rakva, lekötött, de egy kis hiányérzet maradt bennem. Furán hangzik, ha egy krimire azt írom, hogy

a nyomozás maradt ki belőle?

De ez sorozatrész, így inkább azzal kezdem, mennyire és hogyan illeszkedik a szériába. Az ügy teljesen új, vagyis ilyen szempontból önálló. Nincs átívelés sem. Ami összeköti a másik részekkel, az a szereplők. Megjelennek az előző két részből áldozatok és a nyomozókban is van átfedés. Így az emberek, akik miatt ez sorozat. Aki ismeri az előzményeket, érti az utalásokat a kapcsolatrendszerre és kivel mi történt korábban. De semmi olyasmi, ami miatt létszükséglet lenne az előzmények ismerete.
Nagy nehezen kinyögöm, a lényeg, hogy önállóan is olvasható.

Az eset. Az kifejezetten ügyes, hogyan vonják be a főszereplőt, Mercedest. A nő FBI ügynök, aki éppen magánéleti krízisben van. A barátnőjével nagyon inog a kapcsolata, de sokkal problémásabb, hogy a családja már szinte zaklatja, hogy segítsen nekik a börtönben lévő, haldokló apját kihozni. Nagyon durva, amilyen történet e köré van írva – a férfi az egész család tudtával kisgyerekként szexuálisan visszaélt a lányával, majd az adósságai fejében eladta. Most meg elvárnák tőle, hogy juttassa szabadlábra a kínzóját. Az ügy lesz, ami elteri a figyelmet és fokozatosan átveszi a fókuszt: gyerekeket hagynak a nő háza előtt, hogy vigyázzon rájuk. A közös bennük, hogy egy 'angyal' legyilkolta szüleiket. A gyerekekről kiderül, hogy bántalmazó családban nevelték őket.

Ebben megint nagyon sok kegyetlen és gyomorforgató történet volt. Amit kinyomoztak az osztagban, hogy miképpen kínozták ezeket a kicsiket. Szexuális bántalmazás, verés és nagyon sokféle variáció. Volt, ahol a mostohaapa az anya terhessége alatt kezdte a mostohalányát zaklatni, és azzal fenyegette, ha elmondja, majd a húgával folytatja. A történetben téma, hogy a gyerekekkel szembeni visszaélésekkel foglalkozó ügynökök milyen gyorsan kiégnek, mennyire nehéz ez a munka. Ezt szépen alá is támasztja, amilyen történeteket is kaptunk. Hatásos, sokkoló, keményebb, mint egy popcorn véres thriller.

Viszont, a csapat nyomozása a gyilkos után szinte nem is létezik. Van valami, de nem haladnak. Pedig bőven ki van fejtve, hogy a nyomozók milyen csapatot alkotnak, mennyire családként funkcionálnak. Mercedes és Eddison kapcsolata már szinte betegesen szoros – csak barátok, mások nem is lehetnének, mert a nő leszbikus. De simán alszanak egy ágyban, vagy Mercedes csak úgy kölcsönvesz olyan ruhadarabokat a férfitól, mint az alsónadrágja. Bírom én a baráti nyomozó csapatokat, de itt nem egyszer elkerekedett a szemem, ez milyen szoros.
A lényeg, kriminek gyenge. Az esetek jönnek sorra, abban van feszültség és a gyerekek történetei kemények. De a gyilkos utáni nyomozás? Sorok között minimális.

A kapcsolódó dolgokról elmélkedés, az több van. Egy különben még el is gondolkoztatott. Mercedes egy ponton fél attól, hogy a közvélemény a gyilkos mellé áll majd. Hiszen egy olyan személyről beszélünk, aki szexuálisan és fizikálisan bántalmazott gyerekeket szabadít ki a bántalmazó kezei közül, akikkel végez is. Mercedes egy ponton megjegyzi, hogy az emberek szeretik az ilyen önbíráskodókat. És igaza van – én is együtt szoktam érezni az ilyen gyilkossal és szoktam nekik drukkolni.
Mondjuk, Hutchison úgy alakította a történetet, hogy ez ne történjen meg. Az angyal az elfogás közben halálos lövést kap.

A történet központi szereplője Mercedes, aki kapcsán az tetszett legjobban, hogy mennyire párhuzamos a sorsa a gyilkoséval. Mert vannak átkötő fejezetek, amelyből megtudtuk, min ment keresztül az angyal, és miért kezdett gyilkosságokba. A történet meg párhuzamos Mercedes pokoljárásával. Mindkét kislányt az apjuk rontotta meg, majd eladta. Így az lehet a hangsúly, a mondandó, hogy ugyanonnan mennyire kétfelé lehet menni. Hős és szörny lehet abból, akit egy szörny bántott. Min múlik, melyik leszel?
Itt jön be a már emlegetett családi munkakörnyezet. Az az egyik, ami Mercedesnek megadatott, a másiknak nem.

A nyomozókat kedveltem, de a gyilkossal is együtt tudtam érezni.

Könnyen olvastam, húzott előre az énelbeszélés. Ugyan Mercedes néha, ugyanazokat a köröket futva tudott zavarni, de annyira nem lelkizik vagy kesereg, hogy azzal feszegesse a tűrőképességem. Hatásosak a kegyetlen jelenetei, jól ír pozitív szereplőket és a nehéz téma ellenére is könnyed.

Így visszanézve most elindult felfelé a diagramm. A pillangók kertje ütős lett, az magas nyitány volt, hogy a második kötet a mélybe zuhanjon. Ez a rész már jócskán emelkedik ahhoz képest, de azért az első szintjén még nincs. Talán a végével? Majd kdirerül, mert létezik 4. kötet is.