Fülszöveg: 

Stella ​látszólag egy átlagos tinédzser, aki éli felhőtlen hétköznapjait, amíg egy nap meg nem vádolják egy nála jóval idősebb férfi meggyilkolásával. Mi köze lehet az üzletember halálához a kifogástalan hírű családból származó lánynak?
Stella apja az egyházközösség elismert lelkipásztora, aki odaadó férj és rajong egyetlen gyermekéért. Az igazság és az őszinteség bajnokaként ismert Adam elvei ellenére hazudik is a nyomozóknak, hogy alibit biztosítson a letartóztatott lányának, hiszen Stella úgyis ártatlan – de visszapillantva később a gyerekkorára kiderül, hogy a szeretett gyermek bonyolultabb eset, mint amilyennek az apja elsőre lefesti őt. A nyomozás lélekölő terhe alatt Adam kezdi elveszíteni a kontrollt, és már nem tudja leplezni személyiségének sötét oldalát.
A nyomozás során Stella szavaiból kiderül, hogy közelről ismerte a meggyilkolt férfit, és nem ez az egyetlen titok, amit a szülei előtt rejteget. A thriller legvégén Ulrika, az anya vall a család életéről. A védőügyvédként praktizáló nő egyedülálló perspektívát tár a nyomozók elé, és lassan felsejlik az a szövevényes terv, amivel a lányát akarja megmenteni. Ám az elképzelése csaknem bajba sodorja, mert igen nagy kockázatot vállal…

Szerintem: 

Két szó lenne a rövid jellemzésem:

sötét és szövevényes. Úgy volt felépítve ez a regény, hogy csak kapkodtam a fejem, hova is fogunk kilyukadni a végére.

Ezzel el is árultam, hogy az egyik jó dolog benne a cselekménye. Van egy gyilkosság, egy az elkövetésével megvádolt lány. De mi történt pontosan? Kirakóst kapunk, amelyben fejezetről fejezetre kapjuk a darabkákat. Edvardsson ráadásul úgy írta meg a regényt, hogy nem csak az benne az izgalmas, hogy mi történt. De az is, hogy a jelenben miképpen haladunk tovább. Hogyan dolgozik a rendőrség? Mit tesznek a szülők, barátok? Mi vár a lányra a fogdában? Hogy zajlik a tárgyalás?

Ezzel eljutunk, a második jó részéhez. Több nézőpont és idősík keveredik össze. A jelen síkja, ahol megtörténik a gyilkosság, nyomoznak és megyünk a tárgyalás felé. Ezt több szereplő belső szemén át látjuk, akik egymást követik. A vádlott apja. Maga Stella. Az anyja. Végül, egy epilógusban a tényszerű leírás, hogy akkor mi is történt valójában azon a bizonyos éjjelen. Az átfedések is minimálisak – nem az a célja, hogy ugyanazt mondja el több nézőpontból. A jelen előre haladása nem áll meg, de az emlékek és miértek több szereplőn át megjelennek. Szerettem is, ahogy attól is függ a történet, ki meséli el. Szerepe van az egyéni nézőpontoknak.

De egy plusz réteg az is, hogy Stella alakja miképpen épült fel. Mert nem csak arra gondolnak majd vissza, hogy most milyen Stella, mit tehetett. A szülei emlékeiben ott van a teljes gyerekkora, a kamaszévek és a sok küzdelmük. Nem akarom a fordulatokat előre elmondani, de attól is izgalmas a könyv, hogy Stella nem kirakatgyerek. Lázadó, egyedi, problémás. Így bizony szülői oldalról elég keményen benne van, hogy mit tettek, mit tehettek volna másképpen, és egyáltalán lett-e volna értelme.

Bogózza, hogy mit jelent a család, mit lehet megbocsátani. Mit lehet megtenni a másikért. Egy család anatómiáját is megkapjuk, amiben egy kihívást jelentő gyerek körül bonyolódnak az események. Sok nagyon őszinte pillanattal. Durva pl. ahogy az anya gondolkodik arról, hogy miért lett akkor és úgy anya belőle, lehet, hogy már akkor másképpen kellett volna dönteni? De ez csak csepp a tengerben. Említhetném a lelkész apa vallásának és hitének összeférését azzal, amit a lányért megtesz. Sok-sok izgalmas, személyen belüli konfliktus és csata van ebben a sztoriban.

Van bőven benne fájdalom, vihar, küszködés. Felzaklató.
Talán ezért a vége nem is hozott nekem megnyugvást. Vártam volna egy más megoldást, ez olyan… nem is tudom milyen. Anélkül, hogy a cselekményt elmondanám, nem szerettem a végét. Igazából nem tudom, hogyan tetszett volna jobban, de nem voltam elégedett a zárással. Hosszabb távon nem hiszem, hogy bárkinek itt véget tudna érni a történet.

De jó a cselekmény, izgalmas a hősnő, nagyon működik a több elbeszélő és több idősík. Ha van is bennem némi ellenérzés a vége miatt, ez egy jó regény volt.

Idézet: 

A csend nehéz, arra vágyik, hogy megtörjék.

Hosszú időbe telik felépíteni egy életet, de lerombolni elég és pillanat is.