Valószínűleg jobban szerettem volna, ha

nézem meg előbb a filmfeldolgozást. Nem annyira friss emlékem, hogy össze akarjam hasonlítani a kettőt, de ebben a történetben sokat számítanak a csavarok, a végére kiderülő összefüggések. Azokra viszont emlékeztem, sajnos.

A cselekmény sem éppen száguld. Cserébe ugyan több szálon haladunk, és több történet fonódik össze, de ki kell várni, amíg az egyes történések felgyorsulnak és kezdjük megérteni, hogyan függenek össze.
A talán leginkább mozgalmas és izgalmas, ijesztőbb rész a szigetre kimenő baráti társasági, akik itt vettek meg egy lepusztult házat, amit vendégházzá szeretnének alakítani. A ház körül azonban sötét erők gyülekeznek, és egyre több ijesztő dolog történik köröttük, miközben innen nincs hova menni. Egy gyerek alakja kísérti őket, pocsolyák jelennek meg a semmiből és nagyon hideg is van. Ha mindez nem lenne elég, ők maguk is titkokat őriznek. Ennél a szakasznál az talán még durvább, mint a házat megszálló entitás, hogy egymással milyen kapcsolatban vannak. Hiszen azt majd megtudjuk, hogy ebben a baráti társaságban inkább halál és gyűlölet van a tagok között, mint barátság.

A másik történet egy orvosé, akinek egy ideje elveszett a fia. Tönkrement a házassága, és ott az állandó fájdalom is, hogy mi történt a kicsivel. Az apa biztos benne, hogy nem él. Súlyos cukorbeteg volt, és az eltűnése után 1 órával már kómába is eshetett. De mi lett vele? A történetben nem csak új nyomot talál ehhez az esethez, de egy más történet is kezd kibontakozni előtte. Egy másik eltűnt gyereké, akinek egykori társai sorra halnak testükön belevésett jelekkel.
A poén természetesen az lesz, ahogy mindez majd egy nevezőre kerül. Mi több, más kapcsolódás is van a történeteik között. Egy volt, amin különösen meglepődtem. A szigeten az életéért küzdő egyik nő végzetes hatással volt a doktor életére is.

Sigurdardóttir alapvetően két érzelmet feszít a végsőkig: a félelmet és a gyászt. A szigeten ragadtak egyre jobban retteghetnek majd, míg az orvos képtelen kilépni a fia halála miatti végzetes körből. Van ott bűntudat, gyász, és a tehetetlenség érzése is.
Jól megvan írva mindkettő, de nagyon nyomasztó a végeredmény.

Az sem segített a könyv megszeretésében, hogy igazság szerint egy szereplőt sem kedveltem meg. Vagy naivak és ettől butának tűnnek, vagy túlságosan elmerülnek a fájdalomban, vagy simán rossz emberek. Legfeljebb sajnálni tudtam egy-egy karaktert, de itt nincs hős, nincs nagy jellem, nincs egy olyan hétköznapi figura, aki venné szépen sorra az élet akadályait. Ahogy skandináv krimiben megszokhattuk, itt egyéni és tömeges nyomor van halmozva.

A tempó lassabb, mint szeretem. Ugyan a szerző jól megragad hangulatokat, de most ezzel nem éreztem kárpótolva magam. Olvasmányos, gyorsan is olvasható, néhol filmszerű is. Nem is értem, mi fájt benne annyira.
Vagy talán pont ez… a skandináv krimik nyomasztása. Ez megvolt benne.

Biztos vagyok benne, ha a film nélkül nem tudtam volna, mi hogyan ér össze, sokkal jobban tetszett volna. De tudtam. Így a lassabb tempó miatt néhol untam, és vártam a megoldásokat. Pedig zsánerében ok – és példázza azt, miért jobb nekem, ha előbb olvasok, csak utána filmezek.