Menekülős, hercegnőt megvédő, mesevilágos.

Érdekházasságnak kell létrejönnie, hogy két nagy birodalom szorosabb kapcsolatot tudjon létrehozni. Ám mindkét félnek megvannak a maga tervei: a gazdag és nemes kereskedő egy közös, királyi vérből származó gyermeket a hatalomhoz vezető útra használna fel. A királyi család ezzel tisztában is van, így a hercegnőt férjhez engedik, de kikötésük, hogy majdani gyermekeivel a királyi palotában éljen. Ji-Mir hercegnő testőrök kíséretével utazik a vőlegényéhez, ott azonban hamar szembesülnie kell azzal, hogy milyen álnok emberek és indítékok közé keveredett. Egy kirándulás során sikerül elvesznie, és miközben a nemesi házak kitalálják, hogyan legyen tovább, a lány hű testőre a megmentésére indul. Félreértések, kalandok és egy csipetnyi empátia során egyre közelebb kerülnek az otthonukhoz, de a happy endhez is?

Olvastam a szerzőtől nagyon jó regényeket is, amiket alig bírtam letenni. Sajnos, a Papírtigris nem ezek közé tartozik. Bár teljesen más a cselekménye, és nincs köztük semmi kapcsolat, a regény emlékeztetett a másik nagy csalódásra tőle: A szélhámos és a varázslóra. Ugyanaz a recept és stílusjegyek, ami már ott sem tetszett. Itt még annyira sem.

A cselekmény inkább egy komédiát, mint egy fantasy történetét idézi. Az egész nagyon közel van a paródiához, amiket nem különösebben szívlelek. Van egy csomó szereplő, akik értelmetlenül keringenek ide-oda, miközben a lényeg nagyon egyszerű. Majdnem mindenki ki akarja használni a másikat, és birodalmi szinten is az a kérdés, kinek sikerül a másikat kalitkába zárnia.

Nem mintha ez a tényleges főszereplőket nagyon motiválná. A hercegnő csak boldog akar lenni, kiszabadulni kicsit és talán szerelmesnek lenni, még akkor is, ha a rangja miatt tervezett házasságot kell kötnie, és szívének nem is szabadna lennie. A testőr mindene a kötelessége, olyan komolyan véve még a babonákat is, hogy az már inkább szánalmas, mint vicces.

Van egy jelenet, amiben meglátja a hercegnő arcát. Mit csinál erre a derék Ho Tarasin Mitana? Készen áll kiszúrni a szemeit, hogy merészelt ő ilyet látni? Az se semmi, ami miatt megmarad a látása. A testőrtársának sikerül meggyőznie, hogy nem tehet kárt a császár katonájában, saját magában sem, amíg arra a felettesei nem adtak engedélyt. Micsoda kötelességtudat…

Ahogy már írtam, ez a humor inkább fárasztott, mint szórakoztatott.

Nem voltak szimpatikusak a szereplők. A nagy játékosok nem a pozitív karakterek közé tartoztak, a főszereplők meg olyan kis szerencsétlenek, hogy nem tudtam őket megkedvelni. Mondjuk, ez részben a kultúrájuk hibája is. Hogy bírjak egy 16 éves lányt, aki a nemesi vére miatt simán elvárja, hogy mindenki haljon meg érte? Vagy a testőrrel, aki még boldog is lenne attól, ha így tehetne?

Bár fantasy, és kitalált helyszínek és birodalmak szerepelnek a kötetben, azért nem nehéz mögöttük megtalálni az ihletőt. A keleti birodalom egyértelműen a középkori Kína, míg a nagyváros a kereskedőcsaládokkal nyugaton a fénykorában levő Velence. Nem is értem, ha ez ennyire nyilvánvaló, és az, miért kellett egyáltalán más neveket adni nekik? Meg se jegyeztem a regénybeli neveket, magamban Velencének és Kínának hívtam őket.

Az egyik legnagyobb gondom mégsem a fentiek, hanem a regény nyelvezete. Az a körülményes, ünnepélyes formátum, amiben a keletiek beszélnek, nem is kicsit őrjített meg. Valahol ez is paródia, de roppant fárasztó volt, és rendszeresen megakasztott az olvasásban.

Át volt gondolva, van koncepciója a regénynek, csak éppen minden eleme távol áll attól, amit egy humoros vagy fantasy regényben én keresek.

Goldenlane: Papírtigris - Mint fantasy: 35% ismerős elemeket kombinál, sajátos stílusa van, a cselekménye is pörög.

Szubjektíven: 10% nem szerettem a történetet, a szereplőket, és a humora is csak fárasztott.

• de la Motte: Pokoli tél

A múlt tanulmányozása közben Laura rájön, hogy a nénikéje bohém ifjúsága alatt teherbe esett, de a babát nem tarthatta meg. Örökbe kellett adni, ám ahogy lehetősége nyílt rá, visszaszerezte a fiát. Jack volt az a fiú. De más is őrzött titkokat: a lány, akiért Jack szakított vele családon belüli erőszak áldozata volt. Jack rájött, segített neki és közben egymásba szerettek. A tüzet ők gyújtották, hogy meg tudjanak szökni.

Laura rájön arra is, hogy rossz embert hittek halottnak. Jack és a lány még élnek, mi több, a mostani legjobb barátnője az a lány, csak az évek alatt annyira megváltozott, hogy nem ismerte meg. Ő ölte meg a nénjét is, mert ráismert. El is ismeri a nő, és Jack sorsát is elmeséli: soha nem heverte ki a tüzet, hogy nem mehetett többet haza. Drogos lett, és pár éve túladagolásban meghalt.

A nő börtönbe került, Laura rendezi a nénje házát. Ott még egy titokra rábukkan: a saját babakori karszalagjára. Laura volt a nő lánya, akit a testvére nevelt fel helyette.

• Lee: Jáde város

Shae visszaveszi az ékszereit, és a bátyja Időjósa lesz. Hilo feleségül veszi a szerelmét, majd Anden társaságában elmegy az utolsó leszámolásra. Helytáll, de egyedül nem győzhetne. A vég előtt Anden megszerez egy jádét, és iszonyatos pusztítást végez. Ketten együtt leszámolnak a Hegy embereivel, és a béke az ő feltételeik szerint köttetik meg. Ahogy Anden végez az akadémián, Hilo már venné is be a csapatba, de ő nem kér ebből. Rájött, örökölte az anyja szenvedélybetegségét – ha marad Zöldcsont, el fogja veszteni magát és azt nem akarja.

A végén Shae figyelmeztető levelet kap: a béke törékeny, a Hegy vissza fog vágni.

• Róbert: Keresd az igazit!

Milo, Daniel, Elina és Kellán elmennek a tanácshoz, ahol felfedik, amire rájöttek. Hogy egyes olvasók visszaélnek a hatalmukkal, hogy az egykezes párok létének sincs mágikus akadálya. Azonban a tanács elsöpri őket: Milo arra lesz kárhoztatva, hogy a legnagyobb ellensége szolgálója legyen, és vizsgát sem tehet. Kellán vissza kell, hogy menjen a kijelölt párjához, hiába Elina az igazija. Elina itt marad a központban szolgálóként, hogy a lehetőséget megragadva majd harcoljon és próbálja visszaszerezni a szerelmét. Deniel pedig esküt tesz, hogy az olvasónak született húgát megvédi, ha a saját szíve is lesz az ára.

Nyomozós, harcos, jövőbeli.

Hakan Veil sorsa már pár hónapos magzatként eldőlt. Az anyja egy vállalatnak adta el a fiát, akiből kronoembert készítettek. Pár havonta mesterséges álomba kell feküdnie, hogy aztán az ébren töltött idejében szinte robotként végezze el a feladatát. Katonai felszerelést és kiképzést kapott, ő a jövő tökéletes katonája, aki az eszét is tudja használni. A cég azonban elküldte, megfosztották a felszerelése jelentős részétől. Annyi maradt, hogy így is sikeres zsoldos lehessen és a Marson keresett új lehetőségeket magának. Mára azonban elege lett a vörös bolygóból, és arra gyűjt, hogy egy földi utat fedezzen. Elvállal egy maffia közeli feladatot, ám a végrehajtás után azzal szembesül, hogy egy gyilkossági nyomozás miatt a pénze és a szabadsága is veszélybe kerül. A kiutat maga a rendőrség jelenti: szükségük van egy emberre, aki a Földről érkezett nyomozót, Madison Madekwét kíséri és védi. Elvállalja, és mire észbe kap, már nyakig van egy a bolygó sorsát meghatározó gyilkos játszmában.

Richard Morgan olyan szerző, aki több zsánerben is sikeresen próbára tette magát. Fantasy sorozatot is jegyez, de a sci-fi történetei azok, amelyek népszerűbbek és ami miatt rajongói vannak. Ő az atyja annak a Takeshi Kovacsnak, akinek a történetét a Netflix vitte sikerre.

A Légszomj azért is volt annyira várt regény, mert hosszú ideje először írt sci-fit a szerző.

A regény pedig mindazt hozza, amit Morgan a sci-fi regényeibe bele szokott tenni. Lehetne az ember rosszindulatú is, és írhatnék arról, hogyan másolta saját magát és írt olyan regényt, aminek szinte minden vonását megtaláljuk a korábbi történeteiben. Gondolom, aki a szerző nagyobb rajongója, és sokkal jobban ismeri a korábbi regényeket, őt idegesíteni is fogja, hogy nincs semmi új, mindezt már olvasták, csak más szereplőkkel. Még nekem is sok minden feltűnt, pedig pl. a Takeshi történetek is jobban tetszettek a sorozatban, mint regényként.

A hőse sok tekintetben tipikus Morgan-karakter. Elsősorban harcos, mindenféle technikai kiegészítéssel, ami különlegessé teszi. A Valós halál világában burkok között váltottak az emberek, itt pedig egy olyan hőst kapunk, aki hónapokat tölt mesterséges álomban, így valamiképpen ő is időutazó. Ugyanolyan marcona, szűkszavú, és van egy belső erkölcsi kódexe, ami miatt jó embernek számít akkor is, ha pl. a szakmáját tekintve zsoldos. A történetben ő a legnagyobb harcos, de több, mint egy gyilkológép. Ha nem is azonnal, de a mögöttes történetet is felfedi, és rájön majd, mi és miért történik, amit az erkölcsei szerint majd módosít is.

A cselekmény végig pörög, Veil egyik helyzetből keveredik a másikba. Részt vesz akciókban is, de a részletek feldolgozása is fokozatosan megy neki. Nem is tudom, melyik rész volt az érdekesebb. A harci jelenetek jól megkoreografáltak, és szerettem a technikai ötleteket, amiket a szerző bedobott. A fejbe beépített, szinte saját tudattal rendelkező MI nagy kedvencem volt, és eszembe juttatta Poe-t, ha már hasonlóságok…

A marsi politikai játszmák meg plusz színt adtak az egész cselekménynek. Így nem csak egy akcióregény lett, hanem valami több is. Igaz, az eredetiség vádja erre a szálra sem állna meg, de olvasás közben ez nem zavart különösképpen.

Egy rész viszont kifejezetten az agyamra ment. Veil és a nők. Ok, Veil nem egy családapa alapanyag, de egészen röhejes, ahogy megy egyik nőtől a másikig, és még a védencét is megdönti. Annyira mások az erkölcsök és a normák ebben a világban, annyira üres az egész érzelmi oldalról, hogy így a szex is csak egy aktus, aztán lépnek is tovább. Üres.

Alapvetően pasis regény, nekem kissé túl sok is benne a tesztoszteron. De ez is olyasmi, ami Morgan regényeiben megszokott. Kemény férfiak, femme fatale asszonyok, vér és politika.

Egyszeri szórakoztatásra ok volt, és ebben is benne van a folytatás lehetősége.

Morgan: Légszomj - Mint sci-fi: 70% Morgan saját történetszálait és karaktertípusait másolva írt izgalmas regényt.

Szubjektíven: 75% kellően izgalmas volt, bírtam a hőst is, nem zavart, mennyire ismétlés.

Farmos, ügyeskedős, szerelmes.

Ukridge fogalom még a barátai körében is. Ő az a személy, akinek mindig hatalmas tervei vannak, sokakat be is ugrat, de aztán kiderül, hogy mennyire életképtelen a megvalósítás. Jön a bukás és a káosz, de Ukridge legalább ahhoz ért, hogy mindig a talpára essen. A legújabb ötlete, hogy csirkefarmot nyit. Kölcsönöz pár csirkét, azok kikeltenek pár tojást, így lesznek saját csirkéi. A kölcsön állatok mehetnek vissza, és beindulhat a tojásgyár! Az író Jerry Ukridge iskolai barátja volt, és most fel is lesz keresve, hogy szálljon be a farmba. Jerry bele is egyezik, és a lökött barátjával tart a farmra is. Pontosan tudja, hogy siker ebből sem lesz – Ukridge semmit nem tyúk a baromfikról –, de egy jó mulatságnak ígérkezik a farm. A férfi számára azonban hamar másról kezd szólni az út: a vonaton megismerkedik egy elbűvölő hölggyel, akit nagyon is el tudna képzelni a feleségeként. Csak a lány apját kellene meggyőzni valahogy, hogy Phyllis keze a legjobb helyen Jerry kezében lenne.

Nem az első Wodehouse regényélményem, de lehet, hogy most egy darabig az utolsó. Annyira egy sémára készülnek ezek a történetek, hogy már úgy is elkezdtem unni őket, hogy bőven hagyok időt magamnak a szerző egy-egy könyve között.

Mert mit tartalmaz ez a regény? Igazából két történetszálat visz végig, mindkettő tipikus az életműben. Az egyik Ukridge ügyködése, aki visszatérő hőse a szerzőnek. Ahogy nagy lelkesen beleveti magát valamibe, amiről fogalma sincs, és ki is siklik minden. Ennek valahol viccesnek kellene lennie, de én inkább bosszús leszek tőle. Ukridge naiv idiotizmusa is az agyamra megy, ahogy az is, hogy mégsem fázik rá soha igazán.

Ebben a történetben is lesz menekülőút, de a szereplő ezt nem érdemli meg. Nem rossz ember, csak életképtelen. Olyan igazságtalan, hogy mégis mindig megmentik! Jó helyre kell születni, és akkor minden agybaj ellenére kényelmes életed lehet… ez annyira zavart, hogy nem találtam mókásnak egy ötletét sem. Plusz, a nagyanyám is tart csirkéket, így az is elég nyilvánvaló volt, hogy a szerzőnek sincs sok fogalma ezekről az állatokról. Olyan agyament ötleteket ad a hősének, ami egy gyereknek se jutna eszébe, aki látott már csirkét élőben.

Jerry története pedig az angol, úri szerelmes témát folytatja. Adott egy jóravaló férfi, akinek megtetszik egy nő. Az akadályokat le kell győzni, hogy jöhessen a kézfogó. Az egyes számú gondom, hogy semmi hitelessége nincs a szereplők kapcsolatának. A küllembe szeretnek bele, nem az emberbe. Mit tud Jerry a lányról? Hogy a könyvét olvasta és helyes. Erre alapoz egy házasságot. Ok, nem ez a történetben a lényeg, de akkor is bosszant. Ahogy Ukridge a farmot a semmire alapozza, Jerry a házassággal teszi ezt.

De a regényben azt látjuk, ahogy terveket sző és kivitelez, hogy megnyerje magának a lány apját. Ezek között azért akadt jobban sikerült ötlet is, és komikus jelenetek is voltak benne. Hogy lesz a golf a lánykérés elfogadásának eszköze? Jerry kitalálja. Mondjuk, a kedvencem a vízi baleset megszervezése volt.

Nincs benne semmilyen üzenet, ez egy kedélyes sztori az angolokról, akiknek akkor is mindig süt a nap, ha éppen esős is az idő. Nincsenek nagy konfliktusok, nincs egy csepp veszély sem. Minden meg fog oldódni, minden elrendeződik. Egyenes menetelés a happy end felé.

A szereplői nagyon egyszerűek, mindössze pár vonással jellemzettek. Van, akinek még ennyi se nagyon jut. Nem tudunk meg róluk semmi érdemlegeset. Komédia szereplők, akiknek a típusa elég ahhoz, hogy a történetet működtessék.

Túl idilli, túl vidám, túl sok benne a mese annak ellenére, hogy valós körülmények közé helyezi a szerző a történetet. Nagyon bosszant, hogy minden ilyen jól alakul mindenkinek…

Ez most nagyon nem tetszett, nem állt rá az agyam a komédiák és angol humor világára.

Wodehouse: Csirkék és szerelem - Mint humoros: 55% a szerző tipikus története naiv szerelemmel + egy életművész karakterrel.

Szubjektíven: 25% nagyon nem az én humorom volt, nagyon angol, és a csirkéket is rühellem.

Érdekházasságos, művészetes, titkokat őrző.

Balogh Csaba előkelő család sarja volt, akiből az apja ügyvédet és földbirtokost akart nevelni. A fiút azonban mindig is a művészet vonzotta, így a nővére segítségével a jog helyett Münchenbe járt festészetet tanulni. Édesapjuk halála után Csaba a birtok rá eső részét is a testvérének hagyta, házasodjon szívből, ő pedig megél a művészetből. Ám a sógora rákapott a kártyára, és mire a család észbe kapott, már veszélyben volt az egész birtok. Csabának kell gyorsan egy vagyont előteremteni, vagy elveszik a családi otthon. A férfi nem tud jobb módszert, mint a nősülés. Az újságban egy borkereskedő éppen férjet keres a lányának, mesés hozománnyal. Ó Ida a zárdából került haza, ahol döbbenten tapasztalta, hogy az apja milyen könnyed életet folytat, és feleségül kíván venni egy, a lányánál is fiatalabb, ráadásul kétes erkölcsű nőt. Az apa inkább kiházasítja a lányt, minthogy lemondjon az addigi életéről. Ida és Csaba egyezséget kötnek: a világ előtt házasok lesznek, de a falak között csak két idegen, akik egy év múlva elköszönnek egymástól. Az érzelmek azonban erősebbnek tűnnek náluk, csak a titkaikat kellene tudniuk elmesélni egymásnak…

Miből látszik meg, hogy Gárdonyi Géza nagy író volt? Jó példa az, mi mindent ki tudott hozni az Ida regényéből. Hiszen, ha csak a cselekmény alapjait nézzük, egy nyálregénynek kellene lennie, amiből 12 egy tucat. Egy érdekházasság, amiben a felek menet közben egymásba szeretnek. Rengetegen írtak ilyen, most kapásból eszembe jut L. M. Montgomery és Jodi Taylor is. De akár nyálasabb és erotikusabb vizekre is evezhetnénk, egyes romantikus szerzők még sorozatot is építettek érdekházasságok sorára.

Ezzel szemben Gárdonyi úgy írta meg Csaba és Ida történetét, hogy nem kell direkt romantikusnak lennie. Ahogy ez a két ember egymásba szeret, végig tartják egymástól a két lépés távolságot. Tegezni csak a végére kezdik el egymást, addig tényleg olyan keretek között tartják az otthoni életüket, mintha olyan lakótársak lennének, akik még csak különösebben nem is kedvelik egymást. Az együttélés, a közös programok alatt azonban elkezdik megismerni a másikat, az igazi lényüket, és az lesz az, ami megfogja majd őket. Jókat is tudtam mosolyogni az olyan jeleneteken, amikor Ida hidegnek és merevnek mutatja magát, magában pedig azon búsul, hogy Csaba lehetett volna az álomférj, ha nem úgy ismerkednek meg és házasodnak össze, ahogy.

Kicsit tévedések vígjátéka, ahogy mindketten rejtik a titkuk. Miért is egyeztek bele a frigybe? Mivel az igazságot nem mesélik el egymásnak, mindketten sokkal rosszabbra gondolnak, mint az igazság. Úgy meg tudták keseríteni a saját életüket maguknak…

Ida talán kissé merev és konzervatív hősnő, de ebben a történetben pont így szerethető. Magyarázza azt is, milyen sorsra jut, és hogyan talál rá a boldogság is. Csaba közelebb állt a szívemhez, de ő a művész a történetben.

Külön élvezet volt, ahogy Gárdonyi megírja a festmények születésének és alakulásának történetét, ahogy címet kaptak. Amúgy is gyengém a művészekről szóló történetek, itt pedig egyszerre érdekes és izgalmas világ tárul fel. A művészetről is sok jó gondolat volt benne, ami már nem is a romantikus történetet keretei közé illik, kilép azokból.

Gárdonyi életművében nagyon fontos a hazafi érzés, a honszeretet. Az Ida regénye sem kivétel ez alól. A magyar művész magyar művet alkosson, magyar témából – példákat is hoz rá, és szélesen kiáll a hite mellett. Így, utólag soknak is érzem kissé, de olvasva lendülete és hite volt. Ami elhitette az olvasóval, hogy jó magyarnak lenni, erre büszkének lehet és kell is lenni. (Nem véletlenül lett az Egri csillagok sem kötelező olvasmány…)

A belőle készült filmért nem voltam oda, de a regény kifejezetten jó. Újra olvasásra is méltó.

Gárdonyi: Ida regénye - Mint szépirodalom: 100% könnyed történet mögött sok tartalom hazáról, művészetről.

Cím: Hidegvér

Szerző: Robert Bryndza, akinek ez a sorozata nálunk is népszerű.

Műfaj: krimi

Cselekmény: A Temzéből egy bőrönd kerül elő, benne egy megcsonkított tetem. Erika ilyen brutálisát még nem látott, pedig nem kezdő nyomozó. Újabb bőrönd, újabb holttest - a gyilkos máris a következő dobásán dolgozik, a rendőrség ideje egyre fogy. Miközben Erika főnökének ikreit is elragadja a gyilkos, a nőt is támadás éri. Minden hullám összecsap a feje fölött - de neki életeket kell mentenie, bármi is az ára.

Várható megjelenés: talán ősszel

Miért várós?

• Bírom ezt a sorozatot.
• Jó lett a borító. (Az eredetit veszi át a magyar kiadás is.)
• Sorozatgyilkosos nyomozás - jöhet!
• Már érdekel, lesz-e valaha boldog Erika. Neki még látok reményt, hogy nem lesz belőle skandináv krimisen nyomorult rendőrnyomozó.

Elrendelt, szerelmes, igazságot kereső.

A tírek különleges áldást kaptak az isteneiktől. A kezükön jegyet viselnek, mely kamaszkorban jelenik meg, és amely elárulja, ki a nekik rendelt tökéletes pár. Az olvasók járják a vidéket, kiolvassák a jeleiket és megtalálják az összeillő embereket. Biztosak lehetnek abban, hogy azzal osztják meg az életüket, akinél jobbat nem találhatnának. Elina még kislány volt, amikor már biztosan tudta, hogy neki Kellán az igazi. Amikor a jele megjelent, viszont sokkoló igazság derült ki: mivel a fiúval megegyező oldalon van a jele, soha nem lehetnek együtt, azzal kivívnák az istenek haragját magukra és az egész népükre. Igyekeznek beletörődni a helyzetbe, és elmenni ahhoz, aki az olvasó szerint a nekik rendeltetett ember. Elina azonban egy olyan férfi mellé kerül, aki rideg vele, megveti a lányt. Elina kezdi sejteni, hogy hazudtak nekik. Megszökik, hogy Kellán nyomára akadjon, és egy olvasóval hozza össze a sors. Milo is gyötrődik, mert a saját bőrén kezdte el megtapasztalni, hogy az olvasók már nem a szent szabályok szerint dolgoznak, és szörnyű titkaik vannak.

Bár alapvetően fantasy, gyorsan mellé kell tenni, hogy ez romantikus regény is egyben. Van varázsos elem, és kitalált világban játszódik, de az igazi konfliktusok mindegyike a szerelem miatt van. Ki kit szeret, mi és miért tiltott a szerelmi életükben. Így inkább a romantika kedvelőinek érdemes elolvasni, nem a fantasy regények szerelmeseinek.

4 fő karakter van, de igazából ketten vannak, akiket nagyon alaposan megismerhetünk. Elina és Milo. Mindketten szenvednek a nekik jutott helyzetben, és érzik, hogy valami nem stimmel köröttük. Elina egy törékeny lánynak tűnik, de képes összeszedni magát, és erején felül cselekedni, hogy a szerelmével lehessen. Olyan szempontból tipikus ifjúsági hősnő, hogy helyes, törékeny, erkölcsileg rendíthetetlen, és nem lehet belekötni a jellemébe sem. Túl jó, hogy igaz legyen, csak körötte a világ nem túl jó.

Milo már izgalmasabb karakter, mert ő a rendszer egyik fogaskereke. Neki kellene legjobban hinnie abban, hogy amit csinálnak, szükségszerű és jó. De kételkedni kezd – részben a személyes igényei miatt, részben azért, mert Elina és a mentora történetéből látni kezdi a rendszer romlott részeit. Ahogy ő keresi a helyes utat és a megoldást, ahogy az ő szenvedései mélyebbek a sima szerelmi traumáknál, nekem ő lett a szimpatikusabb a szereplők közül.

A szerelmi partnereik, Kellán és Deniel lényegesen kevesebb vonással jellemzettek, kevesebbet is szerepelnek. De, ha már őket emlegettem, az nekem furcsa, hogy az egykezes párokat szigorúan tiltják – majd kiderül, milyen társadalmi okokból – az egynemű párokat meg nem? Pedig nekik még nehezebben – sőt, sehogy – lehetnek utódaik, mint az egykezes pároknak. Ha a cél a faj fennmaradása, tiltottnak kellene lennie a Deniel és Milo közti vonzalomnak.

Valahol tudtam értékelni, ahogy a nagy romantika mellett azért a világ felépítésében is megmutatkozik némi logika. Hogy kellett a vallási dogmákat módosítani egykor, hogy az emberek ne haljanak ki. Hogyan vezetett minden odáig, hogy a hamis eszméket is fel kelljen tartani már nem a nagyobb jó, hanem kevesek érdekében.

Működik kamaszregénynek is, mert Elina és Milo is nagyon fiatalok, akik mindent nagyon belülről élnek meg, és Róbert Katalin alaposan ki is fejti, mit gondolnak, hogyan éreznek. Ahol kevesebb a tényleges cselekmény, ott sokkal több a belső történés. De alapvetően igaz, hogy ez leginkább karakterközpontú regény, hiszen minden oda vezet vissza, hogy az a szereplőkre hogyan hat. A cselekményt belülről érik meg, a világuk az érzelmeikben is hatnak rájuk, és ez alapján hoznak további döntéseket.

Túl romantikus, nagyon meseszerű nekem sok része, de egyszer el lehetett olvasni.

Róbert: Keresd az igazit! - Mint fantasy: 65% romantikus világépítés, lelki oldalról mélyen ábrázolt karakterekkel.

Szubjektíven: 55% könnyű volt olvasni, egy-egy szereplőt megkedveltem, de túl szerelmes.