Érdekházasságos, művészetes, titkokat őrző.

Balogh Csaba előkelő család sarja volt, akiből az apja ügyvédet és földbirtokost akart nevelni. A fiút azonban mindig is a művészet vonzotta, így a nővére segítségével a jog helyett Münchenbe járt festészetet tanulni. Édesapjuk halála után Csaba a birtok rá eső részét is a testvérének hagyta, házasodjon szívből, ő pedig megél a művészetből. Ám a sógora rákapott a kártyára, és mire a család észbe kapott, már veszélyben volt az egész birtok. Csabának kell gyorsan egy vagyont előteremteni, vagy elveszik a családi otthon. A férfi nem tud jobb módszert, mint a nősülés. Az újságban egy borkereskedő éppen férjet keres a lányának, mesés hozománnyal. Ó Ida a zárdából került haza, ahol döbbenten tapasztalta, hogy az apja milyen könnyed életet folytat, és feleségül kíván venni egy, a lányánál is fiatalabb, ráadásul kétes erkölcsű nőt. Az apa inkább kiházasítja a lányt, minthogy lemondjon az addigi életéről. Ida és Csaba egyezséget kötnek: a világ előtt házasok lesznek, de a falak között csak két idegen, akik egy év múlva elköszönnek egymástól. Az érzelmek azonban erősebbnek tűnnek náluk, csak a titkaikat kellene tudniuk elmesélni egymásnak…

Miből látszik meg, hogy Gárdonyi Géza nagy író volt? Jó példa az, mi mindent ki tudott hozni az Ida regényéből. Hiszen, ha csak a cselekmény alapjait nézzük, egy nyálregénynek kellene lennie, amiből 12 egy tucat. Egy érdekházasság, amiben a felek menet közben egymásba szeretnek. Rengetegen írtak ilyen, most kapásból eszembe jut L. M. Montgomery és Jodi Taylor is. De akár nyálasabb és erotikusabb vizekre is evezhetnénk, egyes romantikus szerzők még sorozatot is építettek érdekházasságok sorára.

Ezzel szemben Gárdonyi úgy írta meg Csaba és Ida történetét, hogy nem kell direkt romantikusnak lennie. Ahogy ez a két ember egymásba szeret, végig tartják egymástól a két lépés távolságot. Tegezni csak a végére kezdik el egymást, addig tényleg olyan keretek között tartják az otthoni életüket, mintha olyan lakótársak lennének, akik még csak különösebben nem is kedvelik egymást. Az együttélés, a közös programok alatt azonban elkezdik megismerni a másikat, az igazi lényüket, és az lesz az, ami megfogja majd őket. Jókat is tudtam mosolyogni az olyan jeleneteken, amikor Ida hidegnek és merevnek mutatja magát, magában pedig azon búsul, hogy Csaba lehetett volna az álomférj, ha nem úgy ismerkednek meg és házasodnak össze, ahogy.

Kicsit tévedések vígjátéka, ahogy mindketten rejtik a titkuk. Miért is egyeztek bele a frigybe? Mivel az igazságot nem mesélik el egymásnak, mindketten sokkal rosszabbra gondolnak, mint az igazság. Úgy meg tudták keseríteni a saját életüket maguknak…

Ida talán kissé merev és konzervatív hősnő, de ebben a történetben pont így szerethető. Magyarázza azt is, milyen sorsra jut, és hogyan talál rá a boldogság is. Csaba közelebb állt a szívemhez, de ő a művész a történetben.

Külön élvezet volt, ahogy Gárdonyi megírja a festmények születésének és alakulásának történetét, ahogy címet kaptak. Amúgy is gyengém a művészekről szóló történetek, itt pedig egyszerre érdekes és izgalmas világ tárul fel. A művészetről is sok jó gondolat volt benne, ami már nem is a romantikus történetet keretei közé illik, kilép azokból.

Gárdonyi életművében nagyon fontos a hazafi érzés, a honszeretet. Az Ida regénye sem kivétel ez alól. A magyar művész magyar művet alkosson, magyar témából – példákat is hoz rá, és szélesen kiáll a hite mellett. Így, utólag soknak is érzem kissé, de olvasva lendülete és hite volt. Ami elhitette az olvasóval, hogy jó magyarnak lenni, erre büszkének lehet és kell is lenni. (Nem véletlenül lett az Egri csillagok sem kötelező olvasmány…)

A belőle készült filmért nem voltam oda, de a regény kifejezetten jó. Újra olvasásra is méltó.

Gárdonyi: Ida regénye - Mint szépirodalom: 100% könnyed történet mögött sok tartalom hazáról, művészetről.