A kosztümös romantika rajongói az angol minisorozatok között korábban is kedvencekre bukkanhattak.
Az Észak és Dél az angol vidéki és iparosodó környék közti különbséget emeli ki. Vajon egymásra talál a gyáros és a lelkész lánya?
A minisorozat tetszett annyira, hogy a regényt is olvastam. (Richard Armitage itt még olyan fiatal... nem mintha ez lenne a sorozat egyetlen vonzereje.)
Jövőképes, emberi, vészhelyzetes.
A gyerekek nevelésére és szórakoztatására speciális gyerekszobákat terveztek, melyek vizuális valóságban megteremtik, amit a gyerek látni akar, tanulmányoz. A Hadley gyerekek a szavannára vannak rákattanva, de az anyjuk már félni kezd, és rádöbben, hogy tette tönkre az életét a technológia. 
Van még visszaút? (A szavanna) Egy űrutazás rosszul sikerül, a küldetés résztvevői az űrben sodródnak a halál felé. (Kaleidoszkóp) Egy csapat ember egy rég hanyagolt bolygóra látogat, és a kapitány megsértődik, hogy nem jönnek ünnepelni a helyiek. Amikor kiderül, hogy éppen Jézus jött el közéjük, nem akar hinni nekik. Mire felismeri a helyzetet, már elkésik, és rohan tovább. (A jövevény) Robotok bérelhetőek, akik tökéletesen el tudják játszani a hasonmásaikat. A saját kényelmükért sokan kihasználnák őket, de mi történik, ha a gép többé nem akar visszakerülni a dobozba? (Marionett Rt.)
Akad olyan sci-fi szerző, aki annyira ráérzett a világ fejlődésére, hogy a történeteiben szereplő sok-sok elem idővel megvalósult. Bár ma már inkább ifjúsági írónka tartjuk, Jules Verne ötlete a saját korában a Holdra szállásról vagy tengeralattjárókról sci-fi meséknek tűntek és a XX. században megvalósultak. A XX. század nagyjai közül Philip K. Dick, akit gyakran látnoknak mondanak. De van egy másik szerző is, akiről nem szabad megfeledkezni. Ray Bradbury, aki elsősorban novellista, és szintén sok mindenre ráérzett.
Az illusztrált ember történetei keretet is kaptak, melynek az Agave gyönyörű borított álmodott meg. Egy férfin tetoválások vannak, melyek felfedik a jövőt. A tetoválások történetei a kötet novellái. Összefűzi őket, ahogy a férfival találkozó egyszeri ember megfigyeli a rajzolatokat.
A szavanna, az első a kötetben egy kis változtatással halálos horror lehetne, miközben borzongató, mennyire közel van már valami ilyesminek a megvalósulása. A virtuális valóságok sokak képzeletét megmozgatják. Itt már annak is egy későbbi szakaszát látjuk, mi történik, ha az emberi kapcsolatokat lecseréljük a gépiekre. Egy olyan világ közeleg, melyben megváltozik a kapcsolatok értéke. Van benne szórakoztató faktor is, Stephen King nyomdokain haladva, de éles az üzenet is.
Visszatérő motívum a történetekben a világűr felfedezése és az eszközök, melyekkel ezek megvalósulhatnak. A Kaleidoszkóp nagyon is elképzelhető, a Gravitáció története nagyon emlékeztetett is erre. Több történetben vannak emberek, akik rakétával járják az űrt. Látjuk ennek a családra tett hatását, miközben az is benne van, hogy a felfedezőknek milyen árat kell fizetniük a magánéletükben a hivatásukért. Bradbury rakétái azért mások, mint a modern eszközök, de egyszer láttam egy filmet az Apollo programról. Amilyen masinákat alkalmaztak kezdetben, egyszemélyes szinte hordókat, azokat véltem itt is felfedezni.
Visszatérő motívum a világ vége is. Van, hogy a marslakók jönnének elfoglalni mindent – igaz, itt a kapitalizmus legyőzi őket. De ez egy újabb válságot fed fel: ha minden csak a profitról szól, és az emberek mindenre képesek az új piacokért, az valahol nem egy másfajta vég? Van, ahol a gyerekeken keresztül egy más identitás készül átvenni a hatalmat.
A Marionett Rt. alapja is visszatérő és kedvelt elem lett a sci-fiben. A Westworld hasonló problémákat vet fel. Mikortól számít valaki élőlénynek, nem csak egy gépnek? Igaz, itt annak a réme valósul meg, hogy a gép az ember helyére lép, borzongat a történet életvédelmi kérdések helyett, de akár a robot kérdésfelvetését is magunkénak érezhetjük. Érez, az igazi ember helyére tud lépni, csak belül mechanikus. Nincs joga élni, csak tulajdon?
A jövő vízió, sok balvégzet, de a mindenkori emberi természet rajza is. Ahogy pusztítani képes, ahogy soha nem lel békére, ahogy folyton keresi az új felfedezni valót.
Jól megírt, izgalmas és szórakoztatóan borzongató sztorik, melyek az agyat is igénylik.
Bradbury: Az illusztrált ember - Mint sci-fi: 100% szórakoztató, miközben mondanivalója is van. Ide tartunk? Profetikus.
Szubjektíven: 95% egy-egy típus a végére sok volt, de okos és előrelátó figyelmeztetés.
A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után. (Eger: A döntés)
Az őszinteség szívás, Sav, és nemcsak azért, mert az igazság általában fájdalmasabb, mint a hazugság, hanem mert sosem jár érte jutalom. (Watt: Megkopott korona)
Mert a mosoly ablak a lélekre. Megmutatja lényünket, emberségünket. Ez az egyetlen dolog, ami méltóvá tesz bennünket arra, hogy a virágok között éljünk. (…) Gondolj a legjobb könyvre, amit valaha is olvastál, a legszebb képre, amit valaha is láttál, a legszebb dalra, amit valaha is hallottál. Ezek mind a lélek megnyilvánulásai. (Caboni: Titkos virágok kertje)
– Ugyan, fiam, hiszen alig egy fél órája egyeztél bele, hogy feleségül veszel egy Capulet-hajadont.
– Igen, egy hajadont, de nem egy hárpiát! (Taub: Veronai szerelmesek)
És mindegy, hol találkozik vele az ember, az előítélet elhomályosítja az igazságot. (Rose: Tizenkét dühös ember)
A fiatalság nemcsak egészséget és ifjú testet jelent, hanem fiatal elmét is. Én pedig nem akarok újra tapasztalatlan lenni. Ha a jelenlegi tapasztalatommal kezdhetném újra, gondolhatnám, hogy az jó lenne, de nem. Akkor sok esetben másként döntöttem volna. Bölcsebben, de nem a szívemre hallgatva. Ma már elég bölcs vagyok ahhoz is, hogy tudjam, a nagy döntésekhez szív kell, nem bölcsesség. Hit és őszinteség, önmagadhoz. (Bauer: Az aranyműves fia)
Az egyénnek át kell gondolnia, milyen következményei lesznek a szavainak és a tetteinek. Attól tartok, hogy manapság az emberek – nem csak a tinédzserek, akiknek már az én időmben sem volt önkontrolljuk – ritkán gondolkodnak el, milyen hatása lesz annak, amit csinálnak vagy mondanak. (Brennan: Halálos zaklatás)
– A házasságunk csupán üzlet. Nem olyan, mint Mr. Darcy és Miss Elizabeth Benetté. Már, ha tudja, kikre gondolok.
A férfi elgondolkodva végigsimított az ajkán. Asarella önkéntelenül figyelte a mozdulatot.
– Ha jól értem, nem akar velem együtthálni mindaddig, amíg belém nem szeret.
Asarella lelke fellélegzett.
– Így van.
– Értem. Nos, nem akarom kiábrándítani, drágám, de nekem is van akkora birtokom, mint Pemberley. Ha jól tudom, a szóban forgó hölgy azután lett szerelmes abba az úrba, miután látta a házát. Ha csak ennyin múlik, akkor teszünk egy kis kitérőt, és megmutatom Ashdorne-t. (Hercz: Arany és Ónix)
Romantikus, gyászoló, történelmi rejtély nyomába eredő.
Zoltán már közelebb van az 50-hez, mint a 40-hez, mégsem tudta túltenni magát az édesapja korai elvesztésén. A jogi diplomát feledve aranyművesként és ötvösként dolgozik, aki rég szenved egy 
zománcalak elkészítésével. Az anyja az egyetlen állandó társasága. Ám ez megváltozik, amikor az életébe lép Erika. A nő egy kiadónál dolgozik, és Zoltán apjának regényét szeretné kiadatni. Engedélyt szeretne, és segítséget. A regény kész, és mégsem. A koronán dolgozó apa és fia történetét meséli el, de a fiú szemszöge hiányos. Ahogy az eleinte ellenséges Zoltán olvasni kezdi a történetet, az magába szippantja. Mintha ő maga is utazna az időben a szereplőkkel, és számára a folytatás is megmutatkozik. Miközben egyre közelebb kerül az asszonyhoz is, a történet nyomán a Szent Korona elveszett keresztjének a nyomába erednek, a kézirat segítségével.
Ahogy ezt a fülszöveget írtam, felötlött bennem, mennyire jó kis történelmi kalandregény lehetett volna ebből. Dan Brown és Steve Berry nyomdokain haladva egy magyar páros keresne elveszett magyar kincseket… elsőnek a korona elveszett keresztjét. De hamar le kell keserítenem azokat, akik ilyesmit várnak ebben a kötetben. Messze nem kalandregény. Ez valami egészen más oldalról közelít a témához.
A kulcsszó a hazaszeretet lesz. A Korona eszménye. Középiskolában tanítják a Szent Korona eszmét. Amit nem fogok most részleteiben elmagyarázni, de az a lényege, hogy a koronának szakrális jelentőséget tulajdonítanak. Jelképezi az országot is. Vagyis, messze több egy koronaékszernél. A története, állapota, stb. magára az országra is hatással van. Valami hasonlót találtam meg ebben a regényben is, amit meg sem próbálok átadni. Kicsit vallásos, kicsit hitelméletes. Olvasva, a könyvben, sokkal érthetőbb, mint amit tudnék róla mondani. Beérem annyival, hogy már középiskolában is sok volt nekem ez az elmélet, itt sem szerettem meg.
Viszont, Bauer Barbara tett mellé egy olyan tanulságot, amit el tudok fogadni. A hitet, szeretetet és erőt nem kívülről kell várni. Nem egy koronába reménykedni, hogy majd mindent rendbe hoz. Az embernek magában kell meglelnie ezeket, és alakítania velük az életét. Mindenki a maga koronája kovácsa…
Közben áthatja az egész történetet, hogy mennyire erősek az ország felé az érzelmi szálak. Sok olyan része van, amely már szinte rapszodikus magasságba emeli a hazaszeretetet. A magam részéről fogékony vagyok az ilyen elsöprő, talán túlzott érzelmekre, át tudtam őket érezni. De ez megosztó része a történetnek, aki romantikus vagy kalandos történetért olvas, könnyen el tudom képzelni, hogy neki ezek a részek idegesítőek lesznek.
Ha visszatérünk a történetre magára, az nem sok. A jelenben és a múltbeli eseményeknél is az eszmék és érzelmek, amelyek fontosak, nem a tettek. Sokat beszélgetnek, őrlődnek a szereplők. Lelkizős könyv, nem eseménydús.
Szimpatikus, szerethető karakterei vannak, akiket tragédiákkal hoz közel a szerző. Ettől a romantika sem a hagyományos úton halad ebben a kötetben. Senki ne számítson szenvedélyes, nagy érzelmekre és gesztusokra! A szereplők finoman közelednek egymáshoz, a gyászfeldolgozásuk sokkal hangsúlyosabb, mint a szerelmi tematika. Az szépen meg is van írva, főleg Erika esetében, aki e történetben jut el az elfogadás és továbblépés szintjére.
A múltbeli idősíkokban is volt ötlet, a XVI. századi még tetszett is. Csak ott is sajnálgattam, hogy a kalandok helyett a korona eszményre van kihegyezve. De az összesített élményem is ugyanez: a sok elmélet és érzelem mellett némi kalandot értékeltem volna.
A stílusa az írónőtől megszokott, így aki eddig kedvelte, ezt is szeretni tudja majd.
Bauer: Az aranyműves fia - Mint történelmi romantikus: 50% történelmi tények és honszeretet kis romantikus körettel.
Szubjektíven: 45% kevés volt a cselekmény, a szenvedélyt sem éreztem belőle, de hazafias.
5: Gaiman & Pratchett: Elveszett próféciák – a világvége közeleg, megszületett az Antikrisztus. Az őrzésére egy angyal és egy démon van kijelölve. Ők azonban az eltelt időszak alatt megszerették a Földet, és nincs kedvük az apokalipszishez. Míg ők ügyködnek, lesz itt elcserélt gyerek, apokalipszis lovasai, boszorkányok és vadászok. Humoros káosz.
4: Király: Csak barátok – Zorka és Botond kisgyerekként elválaszthatatlanok voltak. Ám elég egyetlen félreértés, hogy esküdt ellenségekké változzanak. Ahogy tudják, gáncsolják a másikat és ötletes kiszúrások sora követi egymást. Míg az iskolának elege nem lesz, és valahogy ki 
kellene békülni. Lehet, hogy a gyűlölet mögött más érzelem is akad?
3: Bolin: Armageddon – a filmet is szerettem, a filmkönyvet is bírom. Alapvetően világmentős akció, amiben egy csapat mélyfúró megy egy aszteroidára atombombát elhelyezni, de közben a csapat tele van lökött alakokkal, viccesen tálalt konfliktusokkal. Pl. a csapat vezetőjének meg kell emésztenie, hogy a lánya összejött a jobb kezével/védencével.
2: Őszi: Piri néni – Őszi Róbert eddig 3 kötetben mesélt nekünk a belevaló 
nagymama kalandjairól, aki a nyugdíjon túl is pörög. Randizik, eljár dolgozni egy áruházba, kutyát nevel és ha kell, Cupidót is játszik. Életbölcsességek átadása mellett a humoros 
események sem maradnak el benne. Szívhez szóló darab.
1: Kovács: Multigáz-trilógia – a szerző stand up komikus, ennek megfelelően adagolja a humort a köteteiben. (Egyelőre 2 kötet jelent meg.) Az elsőben egy kisember összetalálkozik egy szélhámossal, akik egy multiban kezdenek dolgozni, ami az átverések melegágya. Annyiban lehet ezt hagyni? Nem! Majd a média világában fedeznek fel nem egy szennyes történetet. Humorosan, de azért tartalmasan. Legjobb humorba csomagolni a kritikát is…
Középiskolás, családi vészhelyzetes, nyomozós.
Max igyekszik kitalálni, mi legyen a Nickhez fűződő kapcsolatával. Ő ugyanis többet szeretne, mint amit Nick nyújtani tud neki. Figyelemelterelésnek működik egy újabb ügy: egy 18 éves kamasz levele felkelti Max 
érdeklődését. Ivy, egy 16 éves kamaszlány öngyilkos lett, de az anyja nem hiszi, hogy a lánya végzett magával. Szerinte gyilkosság volt, és a mostohafia a gyanúsítottja. Így a fiút eltiltotta a féltestvérétől és mostohatestvérétől, amitől minden gyerek szenved. Mivel Max egy jó barátjának a lánya is a környéken él, és szintén kéri Max segítségét, a nő a helyszínre utazik, és elkezdi a műsor készítését Ivy ügyéről. Hamar kiderül, hogy a lány nem volt egy földre szállt angyal. A társai életét keserítette meg, titkokat tett nyilvánossá, és egy kamaszlányt az öngyilkosságba is kergetett. Sok lehetőség van, ki akart neki rosszat. Max sorra veszi a lehetséges gyanúsítottakat, és egy szövevényes, zaklatással teli ügy bontakozik ki.
Egy újabb sorozat, amely nem igényel előismereteket. Ugyan Max nyomoz az ügyekben, de azok mindig mások, nincsenek összefüggésben a korábban felderített esetekkel, így nem gond, ha egy-egy esetleg kimaradt. A nő magánélete, ami folytatólagos bennük, de ebben a részben is volt annyi visszautalás, hogy az is pontosan képben lehet a Max – Nick történettel, aki most kapcsolódik be.
Nem egy hagyományos krimi, hiszen Max nem nyomozó. Riporter, akinek olyan műsora van, ami döglött aktákkal foglalkozik. Nem is kicsit emlékeztet Mary Higgins Clark egy sorozatára. A lényeges különbség az, hogy Higgins Clark a gazdagok és szépek botrányos, hírhedt eseteiben merül el, míg Brennan olyan ügyeket tárgyal, melyek közelebb állnak a mindennapi emberekhez.
Maga a nyomozási folyamat nem lett a szívem csücske. Mivel Max riporter, természetesen az kapja a súlyozást, hogy kivel mit beszél. Van ugyan egy csapata, akik a háttérben ellenőrzéseket futtatnak és adatokat gyűjtenek, ellenőriznek neki, de ők szinte fel sem bukkantak a regény alatt. Itt az hozza mozgásba a dolgokat, hogy Max kérdései egy-egy ponton felpiszkálják az elkövetőt, aki próbál ellenlépéseket tenni, így egyre közelebb kerül a lebukáshoz. Inkább Poirot, mint egy CSI epizód, amire ez az ügy is hasonlított.
Hiányoltam belőle több izgalmat, cselekményt. Olyan kis csendes, semmilyen, ahogy Max sorban beszélget az emberekkel. A végére ugyan begyorsulnak az események, de addig el is kellett jutni. Valami pörgős, adrenalinban gazdagabb történet jobban a fogamra lett volna.
A témaválasztás és annak kibontása viszont működik. A zaklatások, ahogy az internet romboló is tud lenni, itt érzékletesen látható. A kamaszok dinamikáját, az egyes szereplők motivációit jól összerakta a szerző.
Jobbnak is éreztem az ő figuráikat, mint a hősnőét. A kedvencem Austin lett, Ivy öccse, aki kötődik a mostohatestvéréhez is. Kis bajkeverőnek látszik, de remek kölyök, aki tulajdonképpen csak a családját akarja összehozni. Fiatal kora ellenére ő volt az, akinek többször is sikerült megvezetnie a felnőtteket és a végén még egy hőstettet is végrehajt.
Max korrekt hősnő, csak éppen már unom a sablont, ami alapján készült. A munkájában profi, vagyonos és csinos nő. De magányos és boldogtalan, a munkája megszállottja. A múltja tette ilyenné – neki is van egy szívszorító trauma az életében, ami miatt belső kényszere, hogy segítsen a bűnügyek miatt szenvedő és zaklatott embereknek. Az ő karaktere ebben a részben nem is fejlődött – pont olyan volt most is, mint az előző két részben. Majd talán, ha Nick miatt borítania kell pár dolgot… de itt ez még nem lesz meglépve.
Tipikusan olyan krimi, ami elolvasva elmegy, de mély nyomot nem hagy maga után.
Brennan: Halálos zaklatás – Mint krimi: 60% Max karaktere működik, de a nyomozásai egyszerűek. A kérdéskör releváns.
Szubjektíven: 50% csak átlagos. Nincs meglepetés, nincs nagy érzelem – olvasod, felejted.
Az majd kiderül, hány tud megjelenni ténylegesen...
Március
23. Fekete: Tüskevár - ifjúsági 5
24. Kuang: Mákháború - fantasy 5
25. Logue & Conradi: A király beszéde - történelmi, dokumentumregény 3
26. Taub: Veronai szerelmesek - YA 4,5
27. Eger: A döntés - memoár 5
28. Rundell: Sophie és a tetőjárók - gyerekkönyv 1,5
Rose: Tizenkét dühös ember - színmű 5
Caboni: Titkos virágok kertje - családregény 1,5
29. Watt: Megkopott korona - New Adult 3
Fitzgerald: Benjamin Button különös élete - szépirodalom 4,5
Hercz: Arany és Ónix - romantikus fantasy 3,5
Még 2 nap van vissza márciusból. Vajon mit tartogat április?
Szerelmes, kosztümös, misztikus, titkos osztagos.
Asarella még szinte gyermek, amikor egy brutális támadásban elveszti a szüleit. Amikor évekkel később szeretett unokatestvérének Esthernek a nyomára bukkan, cselekvésre szánja rá magát. Ehhez azonban segítségre van 
szüksége, és a FOKA – a világukat a más világok lényeitől védő titkos szervezetnek – tagjai közül Dhelward earl ajánlkozik fel. Érdekházasságot kötnek, együtt megmentik Esthert, cserébe a világokat elválasztó Fátylat átvágni képes Asarella hazavezető kaput nyit a férfinak, akinek emberi külseje csak álca, hiszen a férfi egy holdvérű. A közös kalandok alatt azonban egymás iránt is egyre többet éreznek – a magának Lovagot választani kényszerülő Asarella egyre biztosabb benne, hogy pont a férje lenne az, aki mellé kötni szeretné magát. De van-e jövőjük, ha a férfi annyira haza akar térni, hogy nem ismeri fel, van, aki itt otthont teremtene neki?
Már megtanulhatnám, hogy ne akkor akarjak könyvekről írni, amikor rossz a hangulatom. Kint rossz az idő, nem mehetek ki a házból, és a család kutyája is annyira bolondján van, hogy már fáj a fülem az ugatásától. Úgyhogy, előre leszögezem, összességében szerettem ezt a könyvet és jól szórakoztam rajta. Ehhez képest most gonosz leszek, és azon fogok pörögni, ami nem tetszett benne. Miért? Ahonnan indultam – rossz kedvem van, ül felettem egy szép nagy, ronda gomolygó negatív hangulatfelhő.
A regényben fantasy és romantikus elemek keverednek. Bár azt írhatnám, hogy inkább fantasy, kis nyomozással, mint nyálregény. De nem tehetem. A két főszereplőt ugyan az hozza össze, hogy Asarella az unokahúgát keresné, de amint Dhelward mellé kerül, már másról kezd szólni a történet. Arról, hogy milyen elemien vonzódnak egymáshoz. Ennek milyen tünetei vannak. Megvan, amikor az Alkonyatban Edward fejtegette, mennyire kívánja Bella vérét? Ez kb. az a szint, itt azt kellett olvasgatnom, Dhelward mennyire szeretne a felesége nyakába harapni és a vérét inni.
Itt megjegyezném, hogy az egyik kedvenc jelenetemben pont azt fejtegetik és visznek bele kis humort is, hogy a holdvérűek nem vámpírok. Ezt elég nehéz különben komolyan venni, amikor Dhelward sóvárog a nő vérére…
Asarella részéről még rosszabb a helyzet. A lány egy acrif, olyan ember, aki képes átvágni a Fátylat és irányított kapukat nyitni. (Erősíteni is tudja a világokat elválasztó szövetet, de Asarella erről a feladatáról hajlamos megfeledkezni, a szülei halála óta nem is csinálta.) Az ilyen lényeknek kell egy Lovag, aki szexuálisan kiegyensúlyozza. Erről meg a szukkubuszok jutottak eszembe… Persze, ez romantikus, nem erotikus, így nem minden férfira veti rá magát a nő, hanem választ egyet, akihez kötődik egy életen át. Így volt sok önmarcangolás, hogy mennyire rossz ötlet beleszeretni valakibe, aki elhagyja egy másik világért.
Nagyon csajos ez a könyv, pedig a fantasy világában van ötlet. Igaz, sok a lyuk is. Mintha már egy második kötetet olvastam volna egy sorozatból. Sok részlet van, és nem egyszer éreztem úgy, hogy valamit tudnom kellene. Amikor a semmiből felbukkannak dolgok az acrif létezésről, pl. a kiképzésük. A FOKA tagjairól. Pl. a tündér őshonos földi faj, vagy a tündér tag is egy másvilági, mint Dhelward?
Abba már bele se megyek, mennyire idegesített, hogy a FOKA értelmes és nem betűszó. Akárhányszor megláttam, azon gondolkodtam, minek a foka. A Jóreménységé biztos nem…
A regény vége is irritált. Hirtelen jött, gyorsan le van zavarva. Igaz, addig sem a krimi és a fantasy volt a lényeg, hanem a romantika. De akkor is.
Különben a szövegét bírtam, pl. a két főszereplő szócsatáit.
Most pedig kiélem magam egy kis Wicked hallgatással. Most gonosz vagyok…
Hercz: Arany és Ónix - Mint romantikus fantasy: 70% ötletekkel teli, de még kidolgozásra váró világ. Sok románc.
Szubjektíven: 58% az alapötletét szeretem, de több izgalom, kevesebb szerelem jobb lenne.
A Netflix halad tovább a sci-fi klasszikusnak számító Valós Halál világban.
Takeshi Kovacs ezúttal visszatér Harlan világába, és végre megtudja, mi lett Quell sorsa. Akció, ármány most is akad bőven.