Középiskolás, családi vészhelyzetes, nyomozós.
Max igyekszik kitalálni, mi legyen a Nickhez fűződő kapcsolatával. Ő ugyanis többet szeretne, mint amit Nick nyújtani tud neki. Figyelemelterelésnek működik egy újabb ügy: egy 18 éves kamasz levele felkelti Max érdeklődését. Ivy, egy 16 éves kamaszlány öngyilkos lett, de az anyja nem hiszi, hogy a lánya végzett magával. Szerinte gyilkosság volt, és a mostohafia a gyanúsítottja. Így a fiút eltiltotta a féltestvérétől és mostohatestvérétől, amitől minden gyerek szenved. Mivel Max egy jó barátjának a lánya is a környéken él, és szintén kéri Max segítségét, a nő a helyszínre utazik, és elkezdi a műsor készítését Ivy ügyéről. Hamar kiderül, hogy a lány nem volt egy földre szállt angyal. A társai életét keserítette meg, titkokat tett nyilvánossá, és egy kamaszlányt az öngyilkosságba is kergetett. Sok lehetőség van, ki akart neki rosszat. Max sorra veszi a lehetséges gyanúsítottakat, és egy szövevényes, zaklatással teli ügy bontakozik ki.
Egy újabb sorozat, amely nem igényel előismereteket. Ugyan Max nyomoz az ügyekben, de azok mindig mások, nincsenek összefüggésben a korábban felderített esetekkel, így nem gond, ha egy-egy esetleg kimaradt. A nő magánélete, ami folytatólagos bennük, de ebben a részben is volt annyi visszautalás, hogy az is pontosan képben lehet a Max – Nick történettel, aki most kapcsolódik be.
Nem egy hagyományos krimi, hiszen Max nem nyomozó. Riporter, akinek olyan műsora van, ami döglött aktákkal foglalkozik. Nem is kicsit emlékeztet Mary Higgins Clark egy sorozatára. A lényeges különbség az, hogy Higgins Clark a gazdagok és szépek botrányos, hírhedt eseteiben merül el, míg Brennan olyan ügyeket tárgyal, melyek közelebb állnak a mindennapi emberekhez.
Maga a nyomozási folyamat nem lett a szívem csücske. Mivel Max riporter, természetesen az kapja a súlyozást, hogy kivel mit beszél. Van ugyan egy csapata, akik a háttérben ellenőrzéseket futtatnak és adatokat gyűjtenek, ellenőriznek neki, de ők szinte fel sem bukkantak a regény alatt. Itt az hozza mozgásba a dolgokat, hogy Max kérdései egy-egy ponton felpiszkálják az elkövetőt, aki próbál ellenlépéseket tenni, így egyre közelebb kerül a lebukáshoz. Inkább Poirot, mint egy CSI epizód, amire ez az ügy is hasonlított.
Hiányoltam belőle több izgalmat, cselekményt. Olyan kis csendes, semmilyen, ahogy Max sorban beszélget az emberekkel. A végére ugyan begyorsulnak az események, de addig el is kellett jutni. Valami pörgős, adrenalinban gazdagabb történet jobban a fogamra lett volna.
A témaválasztás és annak kibontása viszont működik. A zaklatások, ahogy az internet romboló is tud lenni, itt érzékletesen látható. A kamaszok dinamikáját, az egyes szereplők motivációit jól összerakta a szerző.
Jobbnak is éreztem az ő figuráikat, mint a hősnőét. A kedvencem Austin lett, Ivy öccse, aki kötődik a mostohatestvéréhez is. Kis bajkeverőnek látszik, de remek kölyök, aki tulajdonképpen csak a családját akarja összehozni. Fiatal kora ellenére ő volt az, akinek többször is sikerült megvezetnie a felnőtteket és a végén még egy hőstettet is végrehajt.
Max korrekt hősnő, csak éppen már unom a sablont, ami alapján készült. A munkájában profi, vagyonos és csinos nő. De magányos és boldogtalan, a munkája megszállottja. A múltja tette ilyenné – neki is van egy szívszorító trauma az életében, ami miatt belső kényszere, hogy segítsen a bűnügyek miatt szenvedő és zaklatott embereknek. Az ő karaktere ebben a részben nem is fejlődött – pont olyan volt most is, mint az előző két részben. Majd talán, ha Nick miatt borítania kell pár dolgot… de itt ez még nem lesz meglépve.
Tipikusan olyan krimi, ami elolvasva elmegy, de mély nyomot nem hagy maga után.

Brennan: Halálos zaklatás – Mint krimi: 60% Max karaktere működik, de a nyomozásai egyszerűek. A kérdéskör releváns.
Szubjektíven: 50% csak átlagos. Nincs meglepetés, nincs nagy érzelem – olvasod, felejted.