Jövőképes, emberi, vészhelyzetes.

A gyerekek nevelésére és szórakoztatására speciális gyerekszobákat terveztek, melyek vizuális valóságban megteremtik, amit a gyerek látni akar, tanulmányoz. A Hadley gyerekek a szavannára vannak rákattanva, de az anyjuk már félni kezd, és rádöbben, hogy tette tönkre az életét a technológia. Van még visszaút? (A szavanna) Egy űrutazás rosszul sikerül, a küldetés résztvevői az űrben sodródnak a halál felé. (Kaleidoszkóp) Egy csapat ember egy rég hanyagolt bolygóra látogat, és a kapitány megsértődik, hogy nem jönnek ünnepelni a helyiek. Amikor kiderül, hogy éppen Jézus jött el közéjük, nem akar hinni nekik. Mire felismeri a helyzetet, már elkésik, és rohan tovább. (A jövevény) Robotok bérelhetőek, akik tökéletesen el tudják játszani a hasonmásaikat. A saját kényelmükért sokan kihasználnák őket, de mi történik, ha a gép többé nem akar visszakerülni a dobozba? (Marionett Rt.)

Akad olyan sci-fi szerző, aki annyira ráérzett a világ fejlődésére, hogy a történeteiben szereplő sok-sok elem idővel megvalósult. Bár ma már inkább ifjúsági írónka tartjuk, Jules Verne ötlete a saját korában a Holdra szállásról vagy tengeralattjárókról sci-fi meséknek tűntek és a XX. században megvalósultak. A XX. század nagyjai közül Philip K. Dick, akit gyakran látnoknak mondanak. De van egy másik szerző is, akiről nem szabad megfeledkezni. Ray Bradbury, aki elsősorban novellista, és szintén sok mindenre ráérzett.

Az illusztrált ember történetei keretet is kaptak, melynek az Agave gyönyörű borított álmodott meg. Egy férfin tetoválások vannak, melyek felfedik a jövőt. A tetoválások történetei a kötet novellái. Összefűzi őket, ahogy a férfival találkozó egyszeri ember megfigyeli a rajzolatokat.

A szavanna, az első a kötetben egy kis változtatással halálos horror lehetne, miközben borzongató, mennyire közel van már valami ilyesminek a megvalósulása. A virtuális valóságok sokak képzeletét megmozgatják. Itt már annak is egy későbbi szakaszát látjuk, mi történik, ha az emberi kapcsolatokat lecseréljük a gépiekre. Egy olyan világ közeleg, melyben megváltozik a kapcsolatok értéke. Van benne szórakoztató faktor is, Stephen King nyomdokain haladva, de éles az üzenet is.

Visszatérő motívum a történetekben a világűr felfedezése és az eszközök, melyekkel ezek megvalósulhatnak. A Kaleidoszkóp nagyon is elképzelhető, a Gravitáció története nagyon emlékeztetett is erre. Több történetben vannak emberek, akik rakétával járják az űrt. Látjuk ennek a családra tett hatását, miközben az is benne van, hogy a felfedezőknek milyen árat kell fizetniük a magánéletükben a hivatásukért. Bradbury rakétái azért mások, mint a modern eszközök, de egyszer láttam egy filmet az Apollo programról. Amilyen masinákat alkalmaztak kezdetben, egyszemélyes szinte hordókat, azokat véltem itt is felfedezni.

Visszatérő motívum a világ vége is. Van, hogy a marslakók jönnének elfoglalni mindent – igaz, itt a kapitalizmus legyőzi őket. De ez egy újabb válságot fed fel: ha minden csak a profitról szól, és az emberek mindenre képesek az új piacokért, az valahol nem egy másfajta vég? Van, ahol a gyerekeken keresztül egy más identitás készül átvenni a hatalmat.

A Marionett Rt. alapja is visszatérő és kedvelt elem lett a sci-fiben. A Westworld hasonló problémákat vet fel. Mikortól számít valaki élőlénynek, nem csak egy gépnek? Igaz, itt annak a réme valósul meg, hogy a gép az ember helyére lép, borzongat a történet életvédelmi kérdések helyett, de akár a robot kérdésfelvetését is magunkénak érezhetjük. Érez, az igazi ember helyére tud lépni, csak belül mechanikus. Nincs joga élni, csak tulajdon?

A jövő vízió, sok balvégzet, de a mindenkori emberi természet rajza is. Ahogy pusztítani képes, ahogy soha nem lel békére, ahogy folyton keresi az új felfedezni valót.

Jól megírt, izgalmas és szórakoztatóan borzongató sztorik, melyek az agyat is igénylik.

Bradbury: Az illusztrált ember - Mint sci-fi: 100% szórakoztató, miközben mondanivalója is van. Ide tartunk? Profetikus.

Szubjektíven: 95% egy-egy típus a végére sok volt, de okos és előrelátó figyelmeztetés.