5: Hendrix: Horrostör – adott egy bútoráruház. Ahol valami nagyon nem stimmel. Nyitásra mintha egy csatatérré változott volna az üzlet – pedig zárva volt, sehol senki. Az alkalmazottak már szellemekre kezdenek gyanakodni, és néhány bátor – vagy inkább szánandó? – alkalmazott estére elbújik, az üzletben éjszakázna, hogy a rejtély megfejtésére bukkanjanak. Nem lesz könnyű menet…

4: Higson: Felnőttek nélkül – a világ az ismert formájában véget ért. Jött egy vírus, és minden felnőttet vérszomjas, gyilkos fenevaddá alakított. Csak a 14 éven aluli gyermekek maradtak önmaguk, akiknek valahogy életben kellene maradnia. Bandákba tömörülnek, és egyszerre küzdenek egymással, a felnőttek átalakult gyilkos hordáival. Egy ilyen csapatnak kell költöznie, és szembenéznie London veszélyeivel.

3: Katsu: Éhség – a 19. század közepén néhány telepes Kalifornia felé indul egy szebb élet reményében. Ám folyamatosan tragédiák érik őket: rejtélyes halálok, kifogyó készletek, egymás közti ellenségeskedés és régi titkok borzolják a kedélyeket. A paranoia kezd eluralkodni rajtuk – valami követi őket, valami nem emberi. Biztosan a gyönyörű és kikapós Tamsen miatt. A karaván pedig halad a borzalmas vég felé…

2: Cutter: Mélység – a Kór lesz az emberiség veszte. Aki elkapja, felejteni kezd. Először csak apró dolgokat, majd elveszik a személyiség is, végül már lélegezni is elfelejtenek az emberek. A gyógymódot egy különleges laborban fedezik fel, egy óceánmélyi laborban. Olyan szer, ami mindent képes lehet gyógyítani. Azonban valami történt odalent, mentőosztag indul a gyógymódért és túlélőkért. Nem sejtik, milyen pokolba merülnek alá…

1: Barker & Stoker: Dracul – egy család éli mindennapjait látszólagos békében. A gyerekeknek van egy dadája, az egyetlen, aki a család beteges fiát képes életben tartani. Azonban a környéken megmagyarázhatatlan események történnek, és a nagyobb testvérek kíváncsiak lesznek, miből áll az öccsüket életben tartó kúra, mi magyarázza, hogy a dada szeme időnként színt vált. Kutakodni kezdenek, és ezzel belemerülnek egy sötét, rég tartó történetben, ahol a halál sem jelent megváltást. Hiszen mit lehet tenni, ha az emberre vámpírok vadásznak, és Bram örökre megváltozott már?

Állatmentős, lovas, katonai akciós.

Hitler fajnemesítő programja nem csak az emberek tekintetében jelent meg. Azok a tudósok, áltudósok, akik az állatok kapcsán találtak ki hasonló elméleteket, támogatásra leltek. Ilyen volt Rau is, aki a tökéletes náci lovakat akarta létrehozni. Ennek szellemében, ahogy a Birodalom egyre több területet foglalt el, elkezdte a legnemesebb lovak állami tulajdonba helyezését, és külön telepekre szállítását. A lengyel arab telivérek, a bécsi lipicai állomány sem kerülhette el a sorsát. Ám a gondozóik mindenre készek voltak, hogy megvédjék ezeket a nemes állatokat. Az egész háború alatt gondoskodtak róluk, menekítették és életben tartották az állományt. A vég napjaiban pedig még a megszállott náci tisztek is képesek voltak felmérni, hogy mi történik a lovakkal, ha a szovjetek kezébe kerülnek. Így engedélyt adtak, hogy az amerikaiak segítségét kérjék. Az egyik utolsó lovas tiszt, Hank Reed ezredes saját maga vezette a küldetést, melynek a célja a lovak kimenekítése volt.

A regényt még a hátoldala is úgy igyekszik eladni, mint annak a nagyszerű háborús műveletnek a leírását, melynek során a bécsi spanyol lovasiskola és a lengyel állomány legnemesebb lovait az amerikai sereg egy osztaga megmentette a pusztulástól. A történet azonban sokkal több ennél: részletesen ismerteti mindkét lovas hagyomány eredetét, megismerteti a lovak védelmezőinek életrajzát, a náci ideológia megjelenéséta lótenyésztési módszerekben és igen, ezek mellett ott vannak annak az akciónak a leírása és az utóélete is a szereplőknek, a leghíresebb lovaknak.

Alapos, sok nézőpontra kiterjedő regény ez, amely a lehető legtöbb forrásra támaszkodott. Még képanyag is került bele, amit előszeretettel lapozgattam olvasás közben is. Ugyan Letts le is írja és nevesíti a lovak legjobbjait, de sokat segít elképzelni őket az is, hogy nem kell csak a fantáziára hagyatkozni. Ott vannak a fotók is.

Nem a regényhez tartozik, de meg kell említeni, hogy annak idején a Disney filmet is készített a történetből, hogyan menekültek meg ezek az állatok a háború végnapjaiban.

Érdekes volt azért is, mert Patton tábornok egy olyan arcát mutatta meg, ami előttem eddig ismeretlen volt. Bár a lovak vannak a középpontban, de az is kiderült számomra, miért volt annyira sikeres és zseniális Patton. Kapott egy emberi oldalt, az embereivel a végsőkig küzdő, nagyszájú, de egyenes emberét. Már értem, miért szerették az emberei annyira.

Árad a kötetből az állatszeretet is. A lovak különben is külön sarkot foglalnak a szívemben, örököltem a szeretetük az apámtól, de ha nem lenne ilyen örökségem, a kötet után nagy kedvem lenne akkor is lovardába menni, vagy lovak közelébe kerülni. Nemes, okos és hűséges állatok, ez pedig a történetből is kiderül. Miközben a háború pokla zajlik, és látszólag sokkal fontosabb dolgok is vannak, mint a lovak megmentése, mély tragédiának tudtam megélni, amikor menekíteni kell ki az állatokat, és a vemhes kancáknál megindul a szülés. A kicsik pedig a gondozók karjaiba pusztulnak el, mert képtelenek az ellenséges világban és a szűkös források mellett életben maradni.

Ha már a lovak és borzalmas sorsok. A regényből kiderült az is, mi lett a budapesti spanyol lovasiskola lipicai állományával. Nem mondom el a kötet helyett, csak annyit mondok, sírni lett volna kedvem, amikor elolvastam.

Letts története kalandos és fordulatos. Miközben dokumentumregény, tényszerű, kifejezetten olvasmányosnak is sikerült lennie. Határozottan olvasóbarát kiadvány.

A Hadak útján megmutatta, milyen szörnyűség a háború nem csak az emberek, de az állatok számára is. Itt egy újabb példa erre, de a reményé is: még a háború szörnyűségei közepette is voltak olyanok, akik képesek voltak hőssé lenni a szeretett lények védelmében.

Letts: A tökéletes ló - Mint dokumentumregény: 95% regényszerű, de tényekből táplálkozik. Hiteles és megragadó.

Szubjektíven: 90% egy újabb szemszög, ami eddig eszembe se jutott. Megrázott, lekötött.

• Cartaphilus: Pokoli gépezetek - YA disztópia, a Ragadozó városok következő része
• General Press: Fulladás - krimi
• Kossuth: Ha fáj a szív - romantikus, dráma
• Álomgyár: A főnök 2. - bűnregény, romantikus
• Agave: A női test és más összetevők - novellagyűjtemény
• IPC: A térkép, amely elvezet hozzád - romantikus
• Főnix: A Megtörtek Istene - fantasy

Február

10. Sár. vér, levendula - történelmi 5

11. Weir: Boleyn Anna - történelmi romantikus 3,5

12. Buchan: 39 lépcsőfok - thriller/kémregény 2,5

13. Taylor: Fény a sötétségben - romantikus 4

14. Kellerman: Rituális fürdő - krimi 3

15. Barnóczky: Természetes intelligencia - sci-fi 3,5

     Moore: Sötét Főnix - fantasy 3,5

16. Millar: Kick-Ass 3. - képregény 5

      Sheldon: Ítéletnap - thriller 3,5

Durva, de már lement a fél február...

Nyomozós, szemtanúkat eltüntetős, megfigyelős.

Robert katonatiszt, nyomozó, akinek már csak a munkája maradt. Volt egy imádott felesége, aki nem bírta, hogy a férje mennyit van távol, és elhagyta egy másik férfiért. Robert még most sem képes kiheverni a csapást, és évekkel később is reménykedik. Most azonban olyan feladatot kap, mely mellett nem marad ideje az elveszett szerelmen töprengeni: történet egy baleset Európában, egy busznyi ember látott valamit, amit nem lett volna szabad. Robert kapja a feladatot, hogy lenyomozza őket, és biztosítsa, hogy senkinek nem beszélnek a látottakról. Robert emberről emberre halad, miközben megsejti, hogy egész másnak a szemtanúit keresi, mint amit mondtak neki. Mikor pedig rájön, hogy a kormány mire használja a munkáját, már neki is az életéért kell futnia.

Sidney Sheldon is egyike azon szerzőknek, akik szinte megállás nélkül ontják magukból a történeteket. Vannak visszatérő elemei és hőstípusai, de ennél a mennyiségnél ebben semmi meglepő nincsen.

Az Ítéletnap elsőre azt hittem, el fog térni a megszokottól. Az ufó téma miatt elhittem, hogy szerepet kap a sci-fi vonal is a cselekményben. Ehhez képest ez annyira elhanyagolható volt benne, hogy alig észrevenni. Helyette kapjuk a szokásos köröket: összeesküvés a háttérben, egy szimpatikus, de jobb sorsra érdemes hős és némi nyomozás.

A történetben lenne ötlet, de nagyon le van egyszerűsítve és ismételve minden. Az elején kifejezetten élveztem, ahogy Robert egyik szemtanútól jut a másikig, és ahogy rájön, melyik nyomon érdemes elindulnia. De aztán rutin lett az egész: mindig, ugyanaz a nyomozati elem ismétlődik és olyan, mintha mindig ugyanazt olvasnám, csak más nevekkel. A harmadik után már komolyan jelentkezett az unalom faktor is. Hasonlóan voltam a kormány titkos eltakarító hadműveletével is a háttérben. Elsőre még érdekes volt, másodszorra még elment, de harmadikra nem akartam elhinni, hogy megint ismétlődik a séma. Robert nyomoz, üzenetet küld a sikerről. A takarítócsapat is megkapja az adatokat, kimennek a helyszínre, megrendezik a balesetet, küldenek ők is egy üzenetet. Mindig, ugyanígy. A végére már azt sem tudtam díjazni, hogy minden szemtanú más halált kap – mert különben a sablon egyezett.

Kicsit mássá válik a történet, amikor Robert is ráébred, mi zajlik körötte. Akkor már egy üldözős – menekülős történetben járunk, több akcióval, de ez a fele még annyira sem tudott lekötni. Nem éreztem a téteket, a feszültséget.

Az sem tetszett, ahogy az egész regényen végigvonul Robert szenvedése a tönkrement házassága miatt. Visszatérő elem, ahogy visszagondol a nőre, a megismerkedésükre és a boldogságára, aminek már annyi. Férfi főhőstől nem szoktam meg ezt a rengeteg szenvedést és nyavalygást, ami kifejezetten irritáló volt a számomra. Ha valaki ennyire tevékeny, okos hős, hogy tud ennyire kikészülni egy évekkel korábban történt válás miatt? Legalább küzdene a nőért, vagy lenne valami aktív része a szenvedésének, de ő csak emészti magát.

A történet üzenete jó lenne, figyelmeztetés arra, hogyan bánunk egymással és a bolygónkkal. De ahogy tálalva van az üzenet, az elveszi a súlyát. Nem szívesen írom ki, de így éreztem: az ufók és ahogy jelen vannak a cselekményben, röhejesek. Annyira naiv, meseszerű az egész vonal, hogy nem illik se a könyvbe, se az író munkásságába. A Raj ugyanezt az üzenetet adta át, hasonló körülmények között, de az mennyivel jobban ült… itt mesévé degradálódik.

A szereplők és a szerző stílusa sem hagytak mély nyomokat. Elmegy, kellemes, olvasható – de semmi olyan, ami ezeknél többé vagy jobbá tenné. Tipikus karakterek, egyszerű jellemmel és szórakoztató, könnyen olvasható szöveg.

Egyszer elment, de nem Sheldon emlékezetesebb regényei közé tartozik.

Sheldon: Ítéletnap - Mint thriller: 55% ismétlődik a cselekmény, az üzenete unalmasan van átadva. Hol a poén?

Szubjektíven: 60% a szemtanúk lenyomozása és a menekülés is tetszett, de a szerelmi szál…

Hősködős, bosszút állós, kamaszos.

Dave egyre nagyobb terveket sző, hogyan változtatja meg, ha a világot nem is, de a várost mindenképpen. Mindy mellett egyre többet tanul harcról és taktikáról, járőrözik és egy saját csapat létrehozását is tervbe vette. Mindy hamar kiszáll, a nevelőapja megígérteti vele, hogy kimarad a további balhékból, és az anyja érdekében a lány meg is ígéri. Dave így az új barátaival őrzi a rendet: hol rablást akadályoznak meg, hol önkéntesek egy ingyenkonyhán, de mindig az embereknek igyekeznek segíteni. Ám az egykori Vörös Köd, Chris D’Amico sem tétlenkedik. Zsoldosokkal veszi körül magát, és a visszavágásra készül. Dave minden szerette és célja veszélyben van: a plátói szerelme, az álarcos barátai, az apja, az álruhás hősök elfogadása. A végső összecsapás egyre közeledik: Chrisnek és Dave-nek se maradt vesztenivalója, így kő kövön nem marad.

Magyarul a 3-as számot kapta, de igazság szerint ez a 2. rész – a filmeknél is ezen alapult a 2. rész. A Mindy saját kalandjait bemutató kötet nem része ennek a történetszálnak, kiegészítő kötet, de mivel azt is bevették a sorba, így lett a második rész a harmadik.

A történet értékéből ez nem von le semmit, csak az első rész eseményei folytatódnak itt, nem Mindy kalandjai. Vagyis, megint Dave kerül a középpontba, az ő törekvései és ellenségei. A szerző gyorsan vázolja, hogy mi történt vele az eltelt időszakban: miközben folytatja az éjszakai őrködést, leckéket vesz Mindytől. Majd a saját csapatával nyomul, látszólag minden rendben van az életében. A visszatérő Chris az, aki mindent borít.

A képregény itt fordulatszámot vált: korábban is arról volt ismert a Kick-Ass, hogy véres és brutális tartalmakat tesz bele egy látszólag kamaszoknak szóló képregénybe, de itt még az előzményekhez képest is növelik a téteket, a kegyetlenséget és a mondhatni, horrort. Nem tudnám eldönteni, mi volt a cselekményben a legsokkolóbb szál, amit vizuálisan is megjelenítettek. Érdemes lenne megnézni, hogy Robb Stark szomorú végzete volt előbb, vagy a Kick-Ass jelenlegi száma, mert az egyik gyilkosság kísértetiesen emlékeztet arra, amit a Trónok harcában is megléptek. De kemény az is, amit Dave apjával művelnek a börtönben, vagy amit Katie szenved el Christől és pribékjeitől. Szerencsére annyira nem polgárpukkasztók a készítők, hogy nemi erőszakot premier plánba ábrázoljanak, de így is sikerült visszaadniuk az egész barbár tett nyers erőszakosságát.

Lehet-e humort találni az efféle erőszakban? Rájöttem, sok múlik azon, ki az elkövető. Ahogy Chris és a csapata kegyetlenkedik, az simán sokkoló. De amikor Mindy vág rendet, ő kapott menő beszólásokat és ott jogosnak érződik, amit tesz. Igen, ott van fekete humor is. Nem feltétlenül díjazom, hogy az erőszak ez alapján hol elfogadható, hol nem, de tény, hogy e nélkül elvesztene valamit a képregény, ami a sajátja. Erkölcsileg más a mérce: az egyik igazságot szolgáltat, a másik embereket tesz tönkre és kínoz. Attól az erőszak még erőszak, a vér és a halál egyforma… Cél szentesíti az eszközt?

A szereplők közül nem a főhősök azok, akik a legnagyobb változáson mennek keresztül. Chris az, aki új szintre lép. Korábban volt még benne valami gyerekes, lehetőség, hogy nem lesz olyan, mint az apja. Most viszont pszichopata főellenség, aki a bosszú nevében minden realitásérzéket félretesz, és randalírozik. Nem logikus, nem következetes, ilyen téren még mindig gyerekes, de ez már egy szadista gyerek, akinek nem is igazán a saját indokai miatt kell ezeket a borzalmakat elkövetnie, hanem mert megteheti. Dave szokás szerint jóindulatú, de szerencsétlen. Mindy sem változott semmit, a kislány testben is halálos igazságosztó. Ők nem változtak semmit, a szokásos önmaguk hozzák.

Sokkoló, kemény történet lett, és a vége is kérdőjeles. Szerencsére hamar érkezik a folytatás.

Romita & Millar: Kick-Ass 3. - Mint képregény: 80% sajátos grafika, kemény történet véres ábrázolással, sötét humorral.

Szubjektíven: 85% néhol bántóan brutális – már nem szórakoztat, inkább borzasztott.

Lexie megérkezik Észak-Írországba, de nagyon hamar rossz érzése van a kisvárostól és a kastélytól is, hiába fekszik gyönyörű helyen és mutatós. Mintha már járt volna itt, minden ismerős neki. Emlékei vannak innen.

Egy elszólásból jön rá, egy itt meghalt nőre hasonlít döbbenetesen. Ahogy utána mer kérdezni, kiderül, az anyja lányként szülte őt, és ide költözött. Állást kapott, szeretetben nevelte a kis Lexie-t, és lekoptatta a férfiakat, akik rajzottak körötte. Ám egyszer rejtélyesen eltűnt, máig nem tudni, ki gyilkolta meg és miért. A testvére kapta meg a kislányt, aki az Államokba költözött vele. Lexie már csak rá emlékszik, de ezek sem jó emlékek. Az anyjának hitt nagynénje drogos volt, aki túladagolásban halt meg. Majd nevelőszülők jöttek, akiket megszeretett, és akiket elvesztett egy autóbalesetben. Ettől kezdve nem volt otthona, árvaházban nőtt fel. Ki akarja deríteni, mi történt az anyjával, ki ő.

A kastélyban száll meg Grayson Fitzgerald is, Lexie főnökének nagy riválisa, aki szintén a kastélyt akarja. Neki erre azonban nem üzleti, személyes oka van: ő a várúr egyetlen fia, csak éppen törvénytelen gyerek. Az ő gyerekkora is terhelt: az apja nem ismerte el, noha nyilvánvaló volt, hogy a nő tőle terhes. Az asszony később férjhez ment, és a fia teher lett neki, akit intézetbe passzolt le, nyaranta pedig a vér szerinti apjánál volt. Grayson a nénjét és nagyanyját mélyen szereti is, nekik akarja biztosítani az otthonuk és ezért venné meg a kastélyt. Sikeres is azért lett, mert már kamaszként látta, az apja életvitele és felelőtlensége egyszer az örökségébe, a kastélyba fog kerülni. De az apja ellenséges vele, és inkább egy idegennek adná el a kastélyt.

Nem érti Lexie sem, miért. Fél szavakból annyit tud kihámozni, a főnöke valamivel sakkban tartja Grayson apját.

Grayson különben is titkolózik: a nénje igyekszik távol tartani a lánytól. Van a kastélyban egy titok, ami miatt átépítést sem akarnak engedni, amiért Grayson esténként kutat. A nagymama lázas beszédéből azt is sejteni lehet, valahogy Lexie anyja is a rejtély része.

Grayson nagyon próbál is távolságot tartani a lánytól, de tagadhatatlanul vonzódnak egymáshoz. Mindketten küzdenek az érzéseik ellen, de egy ponton már nem megy nekik. Viszonyt kezdenek, bár Grayson pontosan tudja, az igazat nem mondhatja el a lánynak.

A zárásban a kastélyból kizuhanó Lexie alakja tűnik fel, akit Grayson próbál megtartani. Jövő, jelen, mikor és miért? A folytatásból kiderül.

Képességes, útkereső, harcos.

Jean Grey az egyik első Xavier professzor tanítványai közül – telepata és telekinetikus erők birtokosa, aki jegyben jár az X csapat vezetésével megbízott Küklopsszal. Amikor a Föld és minden szerettük veszélybe kerül, Jean önként vállalja, hogy öngyilkos küldetésre indul. Csak remélheti, hogy az ereje megvédi majd a világűrben rá váró sugárzástól. Odafent azonban valami olyasmi történik, amire senki nem számít. Jean sokkal nagyobb hatalommal bír, mint amiről tudomása van. A halál közelében az erő feléled, megmenti a nőt, de valamit meg is változtat benne. Hazatér, de már képtelen ugyanazt az életét folytatni. Sokkal több, erősebb és veszélyesebb, mint amit bárki is képes lenne kezelni. Saját magát is beleértve. A Sötét Főnix gyilkos erejét sokan kihasználnál, mások megállítanák őt, egy háború van kilátásban. Vajon ki bizonyul erősebbnek: Jean vagy a Sötét Főnix?

A Marvel most annyira megy, hogy egész univerzum épül a filmek, karakterek és tulajdonképpen minden köré. Hamarosan indulnak a Marvel sorozatok is, jönnek az újabb mozik és magyarul egy Marvel Regénysorozat is elindult. A koncepció érdekes: sikeres képregények regényes átdolgozására kértek fel szerzőket, és így nem új történetek, hanem már ismert sztorikat mesélnek újra.

Eddig 6 rész jelent meg, de a sorrend igazából mindegy is. Nem függenek össze, mások a szerzők és mások a hősök. Így eshetett meg, hogy elsőnek a legutolsóként megjelentet olvastam el, az X-Men világba tartozó Sötét Főnixet. Őszinte legyek? Túl akartam esni rajta, mert a képregény alapján összehozott film nem mondhatni, hogy tetszett volna. Plusz, Jean Grey az egyik olyan X-Men, akit nem bírok.

Az hamar felfedezhető, hogy nem a film volt az alap. Elég sok mindenben más ez, mint a film volt. Ami pozitívum nálam – így lehettek benne más fordulatok, meglepődhettem és nem hoztam magammal a szereplő iránti ellenszenvem sem. Az egyik legfontosabb, hogy itt nem kamaszok a szereplők. Jean és a csapat már felnőtt, önállóan világot mentő hősök, akik tisztában vannak a képességeikkel. A képregényes világ ismerete nem is árt, legalább minimálisan: akkor érteni fogjuk, hol van X professzor és még az sem lesz döbbenetes, mi lett Magneto sorsa. (Azon konkrétan leesett az állam. Komolyan, képesek voltak így elintézni az egyik legjobb karakterük? Még csak nem is a jelenben, hanem elmesélve, mi történt?)

A cselekményen érezni, hogy egy egészen más zsánert igyekeztek regényre átszabni. Cselekményközpontú, nagyon érezni is, hogy rohanunk az események és a szereplők után. Díjaztam, hogy Moore legalább Jean és Scott érzelmi világába is igyekezett egy kis betekintést nyújtani, de alapvetően az akció volt a lényeg. Ki hova megy, itt mit csinál, milyen hatása van annak a többiekre és milyen reakciókat vált ki. Nem lett nyálas egy rész sem, de pont ennek a két alaknak a kapcsolata, ahol sikerült túllépni a képregényes alapon, és valami valóban érzelmeset, emberit beletenni a regénybe.

Tetszett, ahogy Moore a Sötét Főnix identitást is igyekezett átadni és megértetni velünk. Hogy az erő nem rossz és jó, túllép az ilyen emberi, etikai fogalmakon. Mindenható – nem megy bele a szerző az istenes vonalba, de azt megfogja, hogy aki ekkora hatalmat birtokol, mennyire másként dolgozik és mennyire nem jelent már neki semmit az emberi etika. Miért is kellene, ha annyira felette áll?

Nem egy irodalmi élmény, de egy kikapcsolódásra alkalmas kalandregény igen. A külcsín különben is piros pontos, szerettem a borítót. (A sorozat többi részéről is el tudom ezt mondani, ha azokat még nem is olvastam. Dizájn – ütős!)

Még fogok olvasni Marvel regényt, úgyhogy: viszlát, Marvel Regénysorozat!

Moore: Sötét Főnix - Mint fantasy: 60% a történet kalandos, tele van akcióval és váratlan fordulatokkal, de mese is.

Szubjektíven: 55% kellően izgalmas, de sok alapismeret kell hozzá. Érezni, hogy átdolgozás.