• Az elveszett gyerek története - a park zárja a Nápolyi históriákat.
• A lánynevelde - kosztümös krimi az Álomgyártól.
• Irigy - Álomgyár thriller.
• Égsötét - Athenaeum pararománca.
• Csók Londonban - a Menő Könyvek ifjúsági romantikusa.
• Az időutazó naplója - sci-fi kaland a Lazitól.
• Kettőnk titka - pszichothriller az Álomgyártól, valószínűleg romantikus is egyben.
• Ügynök a terepen  - kémregény az Agavétól.
• ördögöd van - humoros az Agavétól.

Szeptember

7: Szerencsés: A 13. emelet - krimi 5/5

8. Péret-Fleury: Juliette nagy utazása - női 5/2,5

9. Bauer. Kétszáz éves szerelem - történelmi romantikus 5/3,5

10. Réti: Európa halála - thriller 5/5

11. Grimaldi: Merci, nagyik! - női 5/3,5

12. York: Hannah és a felföldi - történelmi romantikus 5/2,5

      Würger: Stella - történelmi romantikus 5/3

13. Smith: Moses, a megállíthatatlan - ifjúsági 5/2,5

     P. Horváth: Öt torony - történelmi 5/3

Ezzel pipa a 41. hétnek is az évben.

Történelmi, művészetes, családos, túlélős.

Pécs a Zsolnay-család és – gyár városa. Meghatározza az egész város arculatát, hogy milyen emberek élnek és dolgoznak itt. Minőséget állítanak itt elő, amire sokaknak fáj a foga. A XX. század első felében túl kellett élnie az első világháborút, majd a csehek küldte kém is sok borsot tört a család orra alá. Franz Altmayer még szeretőt is úgy választott magának, hogy a titkos máz receptjéhez közelebb jusson. Anna pedig segített, mert el akart innen menni a férfival. A terveket azonban az élet rendszeresen módosította, Anna is más mellett öregedett meg. Majd újabb háború és a szovjeteke következtek. A család próbált kiállni az öröksége mellett, de a politika szelét nem fordíthatták meg.

Történelmi regény – kicsit félve teszem ezt a műfajt a történet mellé. Ha a borítót nézzük, ott regényes krónika szerepel. Ez lenne az, ami jobban kifejezi, milyen is ez a könyv.

Pár évtized történetét meséli el a szerző. Nem egy hősre, nem egy történetre teszi a hangsúlyt. Kiemeli azokat az eseményeket, amelyek meghatározóak voltak Pécs városának életében. Ehhez szervesen hozzátartozik a Zsolnayak életét ért események, de ott is inkább a gyárral kapcsolatosak vannak előtérben, nem a családtagokkal. Krónikaszerű a cselekményvezetés.

Talán egy szál van, ami egyfajta vezetőként összeköti az eseményeket. Franz Altmayer, aki kémkedni érkezett meg Pécsre. Ő bevonja az egyik helyi szépasszonyt, Annát, aki nagyon szabadulni akar a férje mellől. Eleinte Altmayer van az események középpontjában, de ahogy ő lelép a színről, Anna átveszi a helyét. Megtudjuk, hogy alakul az ő további élete.

Elvileg ez egy szenvedélyekkel teli, csalásokkal és viszonnyal teli cselekményszál. Nagyon emberi és gyarló, amiből egy más szerző igencsak szaftos regényt írt volna. Itt viszont krónikaszerűen van megírva a viszony is, minden érzelem ki van irtva belőle. Tárgyszerű, egészen száraz. Nem is volt nagy élvezet olvasni.

Mivel ennyire krónikaszerű a könyv, főszereplőt sem tudok megnevezni belőle. Nem az emberek a fontosak benne. Névről említik őket, esetleg kapunk pár életrajzi adatok, de hogy kik ők, mi jár a fejükben, milyen emberek, ez nem lényeges. Zavart is, azért könnyebb egy regénybe belehelyezkedni, ha van egy szereplő, akinek drukkolhatunk, vagy nagyon utálhatjuk. Itt nincs ilyen. Hiába nagy a Zsolnayak családja is, még tőlük sincs kiemelve egy karakter, akinek az életét lekövettük volna. Ennél nagyobb baj, hogy igazán meg sem ismerjük a családot. Úgy lehet igazán érteni az ő szálaikat, ha alapból megvoltak az ismereteid: ki kinek hogyan a rokona, melyik családi ágba tartozik.

A történelem maga az, ami érdekes a regényben és a cselekményben. Ha az olvasó ismeri is, mi történet abban az évben az országban és a világban, itt meg lehet nézni, az hogyan képződött le ebben az adott városban. Milyen volt a szerb vagy a német, vagy az orosz megszállás alatt? Hogy alakult a város vezetése?

A végén volt az a rész, ami legjobban érdekelt volna, de már csak felsejlik a zárlatban. Amikor jött az államosítás és a kommunista rendszer. Azt felfogni, ami ott is történt… ezért kár, hogy nincs igazán érzelmi vetület a kötetben. Itt volt fájó érzelem bőven.

A történelmi anyaga miatt érdekes volt, de nem igazán regény. Érdekes, de nem szórakoztató.

P. Horváth: Öt torony - Mint történelmi: 65% tablószerű. Sok szereplő, sok esemény, melyekből egy kor rajza épül.

Szubjektíven: 45% zavart, hogy ennyire nem regényszerű. Még csak rendes főszereplő sincs.

Kamaszos, táboros, unokatestvéres, csínytevéses.

Moses még csak 8 éves volt, amikor az unokatestvérével bűnözőset játszottak. Charlie apjának volt egy pisztolya, amiről a fiúk is tudtak. Elővették, azzal játszották el a lelövést. Nem tudták, hogy a fegyver töltve volt. Moses túlélte a lövést, bár pár percig halott volt. Ettől kezdve a fiúk azzal a tudattal éltek, hogy Moses mindig talpra áll, és mindent meg tudnak úszni. Csíny követ balhét, míg Charlie túl messze megy. Mindent fel akar gyújtani, és komolyan megsérül. Moses is felelősségre lesz vonva, közösségi munkát kell végeznie. Egy táborba kell kisebb gyerekek mellett kisegítenie. Itt nem csak a saját tettein van lehetősége elmélkedni, de megismerkedik egy különös kislánnyal, aki egy szökött szarvas megszállottja, és más kamasz felügyelőkkel, akiknek szintén megvan a maguk története.

Talán egy könyvben olvastam, hogy az életet kétféleképpen lehet élni: minden tudva, hogy jön a halál. Vagy úgy tenni, mintha halhatatlanok lennénk. Moses és Charlie, a regény hősei az utóbbi szerint élik a mindennapjaikat. A regény pedig arról szól, mit tesz velük, elsősorban Mosesszel, amikor a valóság pofon csapja. Nagyon nem halhatatlanok.

Azt nem tudom, mennyire jó téma ez egy ifjúsági regényben, de itt az lett.

A gond inkább az, hogy nem átérezhetően mesél erről a történet. Ami Charlie sorsa, tragikus. De nem tudtam igazán beleélni magam, senki szenvedésébe. Charlie valahol maga okozza a vesztét, és nem értettem meg, honnan eredt a pusztító hajlama. Az érdekesebb lehetett volna, hogyan lett ilyen és lehet-e változás, de nem így alakult a cselekmény. Helyette Moses szenved, majd lép tovább.

Matty és Michael története is elsikkad a nagy egészben. Más egy teljes regényt ráhúz, majdnem ugyanerre a cselekményre. A lány elmenekül egy bántalmazó kapcsolatból, lesz egy rendes szerelme. Ám terhes, kérdés: ki az apa? Hoover írt is egy ilyen regényt. Itt meg kapnak egy összecsapott fejezetet? Elveszi az egésznek a súlyát, hiába van mögötte egy komoly eset, amit érdemes lenne kivesézni.

A tábor és Pukli. Egyszerűen nincs olyan súlya az esetnek, hogy érdemes legyen ennyit ragozgatni. Egy olyan történetben, ahol van rendőri brutalitás, komoly gyújtogatás, erőszakos párkapcsolat, az kapja a súlyt, hogy egy kislány meg akar keresni egy elkóborolt szarvast? Ok, Moses számára Pukli megmentése a megváltás, de mennyire nem tudott érdekelni…

A szerkezet is érdekes azzal, hogy fejezetről fejezetre ugrálunk vissza a múltba. Moses magában újraéli, átgondolja a közös múltját az unokatestvérével. Valahol ez is része a folyamatnak: meggyászolni, elengedni. Volt egy-egy eset, ami még humoros is volt. De még ezekben is érezni valami baljós előjelet. Mert mi tudjuk, a csínyek hova vezetnek majd.

Stílusában nem nyújt olyan pluszt, amiért megjegyezném vagy alaposabban akarnám olvasni, vagy akár többször elolvasni benne egy-egy részt. Nem nehéz, de irodalmi értékei sincsenek. A témája miatt pedig könnyed nem lehet.

Nehezen olvastam azért is, mert nem lettek szimpatikusak a szereplők. Moses nagyon szenved, gyötrődik – ez mindig elriaszt egy szereplőtől. A többiek csak mellékalakok.

Nem kötött le, egy-egy érdekesebb téma ellenére is untam. Nem az én regényem.

Smith: Moses, a megállíthatatlan - Mint ifjúsági: 50% vesz elő komoly problémákat, érdekesebb az időszerkesztése, de súlytalan.

Szubjektíven: 40% egy-egy szála érdekes volt, de nem szerettem a szereplőket és untam is.

Varga Tibor elfoglalja az elnöki hivatalt. Azonnal hívatja bizalmasát, a háttérbeli megoldó embert, Zsitvai Lászlót. Bevallja, évek óta az arabok pénzelik a karrierjét, és most benyújtják a számlát. Az országban már minden fontos cég, nyersanyag az övék, már a politikában is szerepet akarnak. Neki kellene úgy ugrálni, ahogy Dubaiban fütyülnek. De nem akar. Az a terve, átalakítva teljesíti az utasításokat. De valakinek ezeket el kell hozni: ez lenne Zsitvai. Még egy új pozíciót is kitalál neki, hogy zavartalanul utazgathasson.

Zsitvai eddig mindig hűen állt barátja mögött, de az első találkozó után megfogalmazódik benne, hogy ideje lenne kilépnie a fénybe és átvennie Tibor helyét.

Mariann sikeres pszichiáter, aki a tömegek befolyásolásával foglalkozik. Egyetemi tanár, sikeres a magánpraxisa is. Ám a magánéletében szenved: a férje, aki pár évvel fiatalabb is nála, családot akar. Mariann azonban nem akar szülni. Titokban fogamzásgátlót szed, bár a férfinak azt hazudja, ő is benne van a baba projektben.

Kamil kiváló lövész, a rendőrség rohamosztagából most megy át a mesterlövészekhez. Eddig még ölnie nem kellett. Kiváló a minősítése, a próbán is jól teljesít. Mivel a nagyapja arab származású volt, hiába keresztény és harmadik generációs magyar, tudja, neki jobbnak kell lennie. De akarja a munkát, kész megdolgozni érte.

Az arab államokban a Herceg tanácskozik az embereivel. Magyarország, ahova az elit át akar költözni. De a nyugati sajtó kezd valamit megsejteni, mivel ott nincsenek terror események. Megegyeznek, párat megrendelnek a nagyobb cél érdekében.

Zsitvai úgy érzi, itt az alkalom. Felveszi a kapcsolatot a lányával, akit hosszú évekkel korábban elhagyott. Mariann az, akit 4-5 hónapos terhes. Őt kéri meg, találja ki, hogy lehetne véget vetni a terrorista eseményeknek. Mariann terve egyszerű: tilos a közvetítés. Ha a közvélemény nem tud róla, nyugodtak. A terrorista szervek meg nem akarják az embereik ott elhasználni, ahol nem érnek el vele semmit, senki nem tud róluk.

A terv beválni látszik, az arabok lépnek. A díjátadón csapnak le, Mariannál korábban indul meg a szülés. A fia súlyos fogyatékosan, és vakon születik. A férje, Kamil elvárná, hogy szeresse és gondozza. De a nő semmit nem érez a gyerek iránt. Most érti meg és bocsát meg az apjának, aki akkor hagyta el a családját, amikor Mariann húga súlyos fogyatékosan született, és az anyja nem engedte intézetbe adni. Mariann is erre készül, de Kamil ezt nem engedi. Zsitvai ér el annyit, hogy a gyerek egy speciális óvodába járhasson, és Mariann visszamehessen dolgozni.

A terroristák ugyanis most már túszokat szednek, és egyenesen a sajtóhoz mennek. Mariann megoldása: ezeket is terrorcselekménynek minősítik, tilos bármit is leadni. Nincs semmilyen tárgyalás. A mesterlövészek mennek, és kilövik a túszejtőket. Ez a terv is bejön, egyre többen veszik át Európában az ötletet.

Kamil majd beleroppan, már úgy érzi, nem is rendőr, hóhér. Ezért és a fiuk miatt is egyre nagyobb a feszültség közte és a felesége között.

Az araboknak is elegük lesz. Mivel úgy tudják, Varga projektjei, le akarják cserélni. Zsitvai a kiszemelt utód. Rendeznek egy újabb túszejtést, egy óvodában, ahova Varga unokái is járnak. Az elnök feladja a saját törvényét, tárgyal és fizet a gyerekekért. A párt ezért megbuktatja, és Zsitvai kerül a helyére.

Ám rájönnek, igazából Mariann az ötletgazda és Zsitvai játszotta ki őket. Elkezdenek rendet tenni. Az összekötővel végeznek. Mariann után bérgyilkost küldenek. Kamil megvédi a családját, de a gránátokkal nem számolt. Egy repesz végez Zolikával, de az állapotos Mariann és ő túlélik. Zsitvai a halálukat akarja megrendezni és külföldre menekíteni őket.

Már a végrehajtás közben elgázolnak egy vaddisznót, amit ki is használnak. A pár elindul külföldre, az apa marad. A nyomában vannak, fának megy. Az autó kiég – három halottat találnak. Hivatalosan Zsitvai, a lánya és a veje a halottak. Az arabok sejtik mi történt, de elengedik őket. Hivatalosan halottak: nem tehetnek ellenük semmit.

Mariann és Kamil már Kanadában élnek a lányukkal. Új életet kezdtek, Kamil vadászik, Mariann még viszi a praxist, de már készül teljesen feladni. Egyre jobban megy a kerámiája.

Háborús, szerelmes, titkos, árulós.

Friedrich svájci apa, német anya gyermeke, aki jómódban nevelkedhet a család genfi kastélyában. Édesanyja megszállottan szeretné elérni, hogy a fia örökölje festészeti álmait. Kisgyermekként kezdi festésre tanítani és a színekre. Ám 8 éves korában olyan verést kap, amiben károsodik az agya is, és elveszti a színérzékelését. A boldog gyerekkor ezzel véget is ért. Már fiatalember, kitör a II. világháború, amikor az elmenő anyja után Franz is világot szeretne látni. Berlin lesz az úti cél, ahol rajzórákat vesz, de igazából a hámból akar kirúgni. Pénze van, az apja mindennel ellátja. Itt ismeri meg Tristan von Appen leendő náci tisztet és lesz szerelmes egy modellbe. Stella azonban súlyos titkokat rejteget, és Franz nagyon nem akarja meglátni az igazat, de egy ponton már nem tagadhat le maga előtt mindent.

Már megszoktam, hogy a romantikus regényekben, a történelmiekben is meséket kapunk. Közben ugyan akad egy-egy kivétel, de általában egy idilli szerelmet követünk, amely, ha nehézségek árán is, de boldog happy endet kap. (Vagy nagy sírás lesz a vége, de ez a ritkább. Szórakoztató zsáner, nem a sírásért veszik az emberek.)

A Stella gyökerei azonban valósak, így ez módosít a romantikus zsáneren is. Nincs meg benne a szokásos menetrend, ez már eleve érdekessé teszi. (Boldogság – félreértés és nagy veszekedés – békülés – még nagyobb boldogság.) Ez a nő valóban élt, ahogy Tristan is, és egy olyan történet fűződik hozzájuk, ami egészen botrányos is lehetne.

Mert Stella egy csinos, de zsidó nő a náci Berlinben. Aki ráadásul csak egy hétköznapi lány, vagyon és ismeretség, kapcsolatok nélkül. Hogy lehet, hogy nem arról szól a könyv, hogyan bujkál, próbál életben maradni? Erre a válasz egy elég nagy csavar a regényben, így nem is mesélem el.

De azt elmesélem, hogy ez a csavar, a történelmileg érdekes és botrányosnak is mondható rész az, ami a regény érdekes része. Ami miatt ez más, amiben az igazi történet rejtőzik. De ez az, amit nagyon sokáig még sejteni sem lehet. Vannak minimális utalások, de csak akkor érthetőek, ha már tudjuk, mit csinál ez a nő igazán.

A regény elbeszélője azonban Franz, aki elmerül a szerelmében, és nem is akarja látni, mi zajlik körötte, és kibe szeretett bele. Ha vannak is jelek, már pedig akad egy-egy komolyabb is, figyelmen kívül hagyja. Direkt vak az eseményekre, amíg csak teheti.

Fel is merült bennem, mennyire szerelem, ami e két ember között van. Franz esetében már rajongás, nagyon elvakult a férfi. Ő az, aki jobban ragaszkodik a lányhoz. Akinél érzelmeket is fel lehet fedezni. De mivel annyira az ideálját szereti a nőben, nem is ismerjük meg a szemén keresztül az igazi Stellát. Ki kell olvasni a sorok közül, végig titokzatos is marad. Pedig ő lenne az érdekes: miért tette, amit? Hogyan élte meg? A szerelmi szálon: szerette a férfit, vagy csak a pénzét? Franz kellett neki, vagy amit egy svájci milliomos megadhatott neki egy háborútól szenvedő országban?

Érdekes benne az is, hogy Franz tulajdonképpen nyaral a háborús Berlinben. Ki is lehet mondani a végére tanulságként, hogy az tarthatatlan állapot. Vakon nyaralni a borzalmakban.

Nem egy szórakoztató könyv, de más, mint a megszokott.

Würger: Stella - Mint romantikus: 60% kevés csavar, de a sorok mögött mély drámák húzódnak. Sodró.

Szubjektíven: 40% sok szereplőt utáltam, nem tetszett a történet sem, de rákattantam.

Elrendezett házasságos, birtokot vezetős, szerelmes.

Hannah három nővér közül a legidősebb, szép örökséggel. Férjet mégsem talál könnyen: egyrészt, meg van győződve róla, hogy csinos húgaihoz képest ő legfeljebb csak átlagos külsejű. Valamint, nem csak a vagyon miatt akar házasodni, szerelmes is szeretne lenni. Egy versenyen megragadja Dunnet bárójának erőteljes alakja, aki aztán megmenti egy erőszakos udvarlótól is. Alexander első látásra vonzódik a lányhoz, a kezét is megkéri az apjától. Hannah, attól tartva, hogy a férfinak a pénze kellene, nemet mondana, de az apja közli, mindenképpen férjhez kell mennie. Ha nem hozzá, máshoz a kérők közül. Így Hannah Dunnet bárónéja lesz, és fokozatosan rájön, férje csendessége mögött milyen szenvedélyes lélek rejtőzik. Miközben egyre szerelmesebbek, a birtokot fenyegető veszélyt is elhárítják.

Már egyetemista koromban is viccesnek találtam, a romantikus regények mennyire egy kaptafára készülnek. Volt olyan kurzusom, ahol viccelődtünk is azon, hogy már a végéről meg lehet ismerni egy nyálregényt. Mert mi van a zárlatban? Kötelezően, rendkívül szirupos stílusban: lánykérés, esküvő, az első közös baba valamelyike.

Ebből talán már kitaláltátok, hogy ez is egy ilyen regény. Igen, még a vége is stimmel. Hiába adok a történelmi romantikusoknak esélyt, hogy többek legyenek történelmi környezetben játszódó nyálregényeknél, a legtöbb esetben nem is akarnak tartalmasabbá válni, csak szépen kipipálják a zsáner jellemzőit és ennyi.

Bosszant, amikor a történelem ennyire csak díszlet. Játszódhatna akárhol és akármikor, éppen csak az öltözködésben és pár szokásban látszik meg a kor. Itt például azért kell a korszak, hogy Hannah és Alexander így házasodhasson. Egyszer találkoztak, az apától megkérte a lány kezét, és ennyi. Ugyan Hannah kapott némi vétójogot, de amikor az apja kimondta, hogy férjhez kell mennie, már nem ellenkezhetett.

A szerelmi szál különben is annyira mese, hogy szinte fáj is. Mindkét részről szerelem első látásra, és utálatosnak találom, hogy itt komolyan úgy van előadva a történet, hogy Alexander már végzetesen szerelmes akkor, amikor még nem is beszélt a lánnyal. A szokásos sérelmem: miért kell a vágyat és a szerelmet összemosni? Itt pl. a Hannah – Alexander páros már akkor szenvedélyes házaséletet él, amikor még alig beszéltek egymással két szót. Ok, utána York szépít azzal, ahogy tényleg elkezdenek ismerkedni és összecsiszolódni, de arra már térdig járunk a végzetes, nagy szerelem tavában.

Nincs is igazi konfliktus, csak mű. Hannah aggódik – ezzel nagyon az agyamra ment, hogy Alexander csak a pénzéért vette el. Alexander aggódik, hogy a nőt elijeszti a sebhelye. Röhej.

A történelmi konfliktus is ennyire mű. Ez az a korszak, amikor az angol nemesség elkezdett birkákat tartani a birtokán, a nagyobb nyereség érdekében. A Dunnet birtokon ez ellen harcolnak, mert a kidobott bérlőknek cudar sorsa lenne. A mese az, hogy pont olyan a hercegük, amilyen. Kétlem, hogy bárki ilyen rangban az emberek érdekét előbbre vette volna, mint a kincstára feltöltését.

A végére lett egy kis humora is. A mellékszereplőket is jobban bírtam, mint a hősöket.

Egyszer el lehetett olvasni, de főleg a rossz tapasztalataim erősítette meg.

York: Hannah és a felföldi - Mint történelmi romantikus: 55% a történelem csak díszlet, a párkapcsolat szenvedélyes.

Szubjektíven: 30% nagyon mesének éreztem, Hannah önbizalomhiánya az agyamra ment.

A jövő héten erről a regényről is fogok írni. Most a magyar és az angol borítót ötvöztem - ráismertek, mi lehet ez?

Megoldás most nincs, inkább elárulom, hogy 18-án érkezik róla a bejegyzés :)

Új életet kezdős, gyászolós, csajos, szerelmes.

Julia rövid idő alatt vesztett túl sokat: először meghalt az apja, majd a szeretett nagyanyja. A barátja támasz helyett szakított, a nő belevetette magát az egyéjszakás kalandokba. Rájött, ez így nem mehet tovább, sürgősen levegőváltozásra van szüksége. Felmond, és elvállal egy vidéki pszichológusi állást. Egy öregek otthonában fog dolgozni. Eleinte irtózik az egésztől, de aztán elkezdi megszeretni a bent élőket és a munkatársakat. Ahogy elkezdi magát is újra összerakni, új férfi is lép az életébe. Az egyik bentlakónak jóképű, kedves unokája van, aki korban is pont illik Juliához. Lehet, hogy élete legjobb döntése volt elvállalni ezt az állást?

Ha film lenne, nagy valószínűséggel szeretném is. Jól illik abba a sorba, mint az Életrevalók és a Bélier család. Van benne valami fájdalmas vonás, de minden tragédia és rossz ellenére is az életet ünnepli. Amit érdemes megélni.

De regény, így sajnos nem tetszett az egész.

A regény első fele a fájdalmak korszaka. Amikor Julia elszenvedi a veszteségeket, és még sok mindent gyászol, miközben igyekszik magához térni. Az időszak, amikor az új munkában is inkább a negatívumokat veszi észre. Nem azért ez tetszett jobban, mert jobb a cselekmény. A narráció miatt. Amíg Julia boldogtalan, cinikus is. Van egy egyedi humora a stílusának, ami nekem kifejezetten tetszett.

A regény második fele a felépülés után a boldogság megjelenése és elfogadása. Itt már sokkal nyitottabb és pozitívabb a hősnő. Már mindenkinek igyekszik segíteni, megszereti az öregeket és a kollégáit, és viszont. Itt lép színre Raphael, hogy szerelmi téren is minden rendben legyen Julia életében. Mivel annyira jól alakul minden, Julia is kinyílik, már nincs szüksége arra a cinikus szemléletre, amit szerettem tőle.

A karakterek is szerethetőek, bár kicsit meseszerűek is. Julia alapvetően jó ember, akinek csak azt tudom felróni, hogy a szakítás után nagyon elengedte magát, de gyorsan rendbe is tette az életét. Erős nő, aki szépen megoldja a gondjait. Raphael sokkal haloványabb, és kevesebbet is szerepel. Rajta nagyon éreztem azt, hogy csak kellett egy minden szempontból kifogástalan, jóképű férfi, aki mellett a romantikus happy end is jöhet.

Sokkal jobban élveztem a munkatársak mellékszálát. Marine, aki egy nagy szerelmi csalódás után van, és egy férfi miatt került ide. Greg, akit mindenki melegnek hisz, pedig… ez a kettős kifejezetten aranyos volt, és nagyon bírtam, ahogy a félreértések tisztázása után elkezdenek összejönni. Mert ez egy olyan sztori, ahol mindenkire vár a happy end! Annyira, hogy még az idősek között is lesz, aki az öregek otthonában esküszik örök hűséget.

Az egészben van valami kifejezetten bájos. Annak az ígérete, hogy minden alakul. Soha nem késő. A remény soha nem hal meg. Tudnék még mondani pár romantikus közhelyet mellé, de ebben a kötetben ezek valóban szívmelengetően megjelennek.

A stílusa könnyed, kifejezetten könnyű olvasni. Ahogy már írtam, az eleje a cinikus megjegyzésekkel, hozzám közelebb állt, de olvasmányos a happy része is. Még akkor is napfényes és kedvet csinál a mindennapokhoz, ha nagyon nem akartam így érezni.

Összességében nem bántam meg, hogy olvastam, ha a vége inkább romantikus is.

Grimaldi: Merci, nagyik! - Mint női: 65% tele van életszeretettel, kedvelhető szereplőkkel és hittel a világban. Bájos.

Szubjektíven: 45% az elejét nagyon szerettem, bejött a humora is. A végére tipikus csajos.

Cím: Renia naplója

Szerző: Renia Spiegel – akit már a lengyel Anne Frankként emlegetnek. 70 után került elő a lengyel, zsidó lány naplója.

Műfaj: napló, dokumentumregény

Cselekmény: Renia Spiegel lengyel zsidó lány volt, szerető családdal és egy gyerek-filmsztár húggal. Amikor a nácik jöttek és megkezdődött a zsidók deportálása, irtása, ő vidéken rejtőzött a nagyszüleinél. Itt ismerkedett meg egy fiatalemberrel, aki kiszabadította, amikor a lány gettóba került. Zygmunt a szüleinél bújtatta el a lányt, aki végig naplót vezetett a történtekről.

Várható megjelenés: még idén, a karácsonyi szezon elején. (November vége, december eleje várhatóan.)

Miért várós?

• Bár tudom, mi lesz a történet vége, érdekel az odáig vezető út is.
• Egyedi szemszöge van a háború alatt történtekről.
• Állítólag sokkal kifinomultabb a stílusa, mint Anne Frank naplóinak. Elolvasom, megítélem majd magam is.
• Tragikusnak és kalandosnak tűnik egyszerre. Sírós lesz…
• Ezeket a történeteket meg kell őrizni. Túl sok szörnyűséget talál ki az emberiség.