Új életet kezdős, gyászolós, csajos, szerelmes.

Julia rövid idő alatt vesztett túl sokat: először meghalt az apja, majd a szeretett nagyanyja. A barátja támasz helyett szakított, a nő belevetette magát az egyéjszakás kalandokba. Rájött, ez így nem mehet tovább, sürgősen levegőváltozásra van szüksége. Felmond, és elvállal egy vidéki pszichológusi állást. Egy öregek otthonában fog dolgozni. Eleinte irtózik az egésztől, de aztán elkezdi megszeretni a bent élőket és a munkatársakat. Ahogy elkezdi magát is újra összerakni, új férfi is lép az életébe. Az egyik bentlakónak jóképű, kedves unokája van, aki korban is pont illik Juliához. Lehet, hogy élete legjobb döntése volt elvállalni ezt az állást?

Ha film lenne, nagy valószínűséggel szeretném is. Jól illik abba a sorba, mint az Életrevalók és a Bélier család. Van benne valami fájdalmas vonás, de minden tragédia és rossz ellenére is az életet ünnepli. Amit érdemes megélni.

De regény, így sajnos nem tetszett az egész.

A regény első fele a fájdalmak korszaka. Amikor Julia elszenvedi a veszteségeket, és még sok mindent gyászol, miközben igyekszik magához térni. Az időszak, amikor az új munkában is inkább a negatívumokat veszi észre. Nem azért ez tetszett jobban, mert jobb a cselekmény. A narráció miatt. Amíg Julia boldogtalan, cinikus is. Van egy egyedi humora a stílusának, ami nekem kifejezetten tetszett.

A regény második fele a felépülés után a boldogság megjelenése és elfogadása. Itt már sokkal nyitottabb és pozitívabb a hősnő. Már mindenkinek igyekszik segíteni, megszereti az öregeket és a kollégáit, és viszont. Itt lép színre Raphael, hogy szerelmi téren is minden rendben legyen Julia életében. Mivel annyira jól alakul minden, Julia is kinyílik, már nincs szüksége arra a cinikus szemléletre, amit szerettem tőle.

A karakterek is szerethetőek, bár kicsit meseszerűek is. Julia alapvetően jó ember, akinek csak azt tudom felróni, hogy a szakítás után nagyon elengedte magát, de gyorsan rendbe is tette az életét. Erős nő, aki szépen megoldja a gondjait. Raphael sokkal haloványabb, és kevesebbet is szerepel. Rajta nagyon éreztem azt, hogy csak kellett egy minden szempontból kifogástalan, jóképű férfi, aki mellett a romantikus happy end is jöhet.

Sokkal jobban élveztem a munkatársak mellékszálát. Marine, aki egy nagy szerelmi csalódás után van, és egy férfi miatt került ide. Greg, akit mindenki melegnek hisz, pedig… ez a kettős kifejezetten aranyos volt, és nagyon bírtam, ahogy a félreértések tisztázása után elkezdenek összejönni. Mert ez egy olyan sztori, ahol mindenkire vár a happy end! Annyira, hogy még az idősek között is lesz, aki az öregek otthonában esküszik örök hűséget.

Az egészben van valami kifejezetten bájos. Annak az ígérete, hogy minden alakul. Soha nem késő. A remény soha nem hal meg. Tudnék még mondani pár romantikus közhelyet mellé, de ebben a kötetben ezek valóban szívmelengetően megjelennek.

A stílusa könnyed, kifejezetten könnyű olvasni. Ahogy már írtam, az eleje a cinikus megjegyzésekkel, hozzám közelebb állt, de olvasmányos a happy része is. Még akkor is napfényes és kedvet csinál a mindennapokhoz, ha nagyon nem akartam így érezni.

Összességében nem bántam meg, hogy olvastam, ha a vége inkább romantikus is.

Grimaldi: Merci, nagyik! - Mint női: 65% tele van életszeretettel, kedvelhető szereplőkkel és hittel a világban. Bájos.

Szubjektíven: 45% az elejét nagyon szerettem, bejött a humora is. A végére tipikus csajos.