Természetben elveszős, nyomozós, csapatépítős.

Aaron Falk és társa, Carmen sürgős hívást kapnak. Ők dolgoznak a Bailey család vállalatát lebuktatni akaró csoportban, és az informátoruk a cég egyik fontos alkalmazottja, Alice volt. Alice, aki részt vett egy vállalati csapatépítésen, és most nyoma veszett. 5 nő, munkatársak, együtt indultak el a vadonban, hogy mindössze térképekkel, minimális élelemmel 3 nap alatt megtegyenek egy túrát. A nők elvesztek, jóval később kerülnek elő, de csak négyen. Állítják, Alice már korábban elment, nem tudják, mi történt vele. Falk és Carmen nyomozni kezdenek, a nő és az elveszett bizonyítékaik után is. A négy nőből mindenkinek lehetett indítéka és ideje végezni Alice-szel. De mi történt a vadonban igazából?

Az Aszály volt az első Jane Harper regény, amelynek most megkaptuk laza folytatását is. A nyomozók a régiek, az eset új. Most úgy érzem, ez volt az érdekesebb a kettő közül. Átívelés sincsen, így az is nyugodtan olvashatja, aki most ismerkedik a szerző köteteivel. Talán érdemesebb is ezt venni előre, ha még nem olvastátok az Aszályt, mert, ahogy említettem, ez a jobbik történet.

A cselekmény alapvetően két idősíkon játszódik, melyek nagyon közel állnak egymáshoz. Egyszer, látjuk a nyomozókat, ahogy a csapattréning után igyekeznek rekonstruálni az eseményeket, és felmérni, ki és hogyan árthatott Alice-nek. Másrészt, visszamegyünk pár napot, és lekövethetjük azt is, mi történt ezen a túlélő próba csapatépítésen.

A két idősík közül nekem az utóbbi tetszett jobban. 5 nő összezárva, egyre reménytelenebb körülmények között, olyan titkokkal, melyek hatással vannak egymás életére és mindennapjaira. Ahogy nő a feszültség, jönnek elő a titkok és konfliktusok, egyre élesebb a helyzet. Nem véletlenül az került a csúcspontra, ami. Ennyi feszültségnek robbannia kellett.

A jelenbe tett nyomozás inkább annak az útja, ahogy a múltból megismert titkokra rájönnek a nyomozók. Ügyesen szerkeszt Harper, összerímelnek a sötét titkok, amelyek a két szálon összeérnek. Azzal különösen jól el is játszik, hogy olvasóként mi jobban össze tudjuk rakni az eseményeket a két idősík ismeretében, mint a szereplők egyből. Amikor Alice nagyon haza akar menni, és hívni a lányát, mi a jelenből tudjuk, hogy megtudta, illetlen képek kerültek ki a lányról a netre. Egyszer egyik, másszor a másik idősík ad plusz infókat. Így figyelni kell, összerakni az eseményeket, és élvezni a kibontakozó képet.

Van benne meglepetés, mert bármennyire is ártatlannak látszanak egyes szereplők, sötét kis titkai mindenkinek vannak. Logikusan, de érzelmileg is hitelesen építi fel hősnőit a kötet, és ütközteti is őket egészen a töréspontig.

A jelen viszi a krimi ágat, ahogy említettem, ezt éreztem szegényesebbnek. A nyomozók, a gondolkodásuk és tetteik is kevésbé megragadóak, mint az 5 nő a vadonban. Akiknek valahogy túl kellene élni, thrilleres kalandregényes a hangulat, miközben pszichésen is egyre nehezebb a helyzet. Pörögnek az események, de nem rohanva, érthetően.

A szerző stílusa kevésbé tetszett. Talán, mert a főhőse komorabb, és ezt a hangulatot kiéreztem a szövegből is. Nyersebb, kevésbé mesélős, mint amit igazán szeretni tudok.

De összességében ez egy korrekt krimi, jó pszichés helyzetekkel és feszültséggel.

Harper: A természet ereje – Mint krimi: 75% több idősíkon vezetett, logikusan felépülő, karakterekre is figyelő krimi.

Szubjektíven: 70% kevesellettem a nyomozást, de a szálak jól keverednek, jó a szerkesztése.

Erotikus, nyomozós, továbblépős, vámpíros, szerelmes.

Jenna mindent elvesztett, amiért érdemes volt élnie. A férje és a kislánya egy autóbalesetben vesztek oda, amit ő túlélt. De a munkáját képtelen volt tovább végezni, ott kellett hagynia a rendőrséget. Már csak a halál maradt neki. Amikor egy szörnyeteg elragadja, és tényleg élet-halál között kell választania, mégis élni akar. Idegen harcosok mentik meg, és segítenek neki a gyógyulásban – még akkor is, ha senki nem is sejti, a gonosz Dragos mit változtatott a testében, a DNS-ében. Brock, aki egyszerre harcos és gyógyító, teljesen a nő hatása alá kerül. Míg ájultan hevert és gyógyította, létrejött a kapocs. Ahogy pedig a nő felébred, nyomoz és aktív tagja lesz a Rendnek, Brock a szívét is egyre jobban elveszti. De nyílhat igaz szerelem a sok tragédia után, amit túl kellett élniük?

A kérdés természetesen költői. Könyörgöm, ez egy paranormális szerelmes, erotikus regény! Vajon lesz benne igaz szerelem? Igazából az lenne meglepő, ha nem jönne össze a pár. Ha történne egy nagy tragédia, vagy szerelmes helyett véres irányba mennének el az események. Erre az ötletre rá is pörögtem, de nem kellene. Mert itt ilyesmiről szó nincs.

Annyira tipikus paranormális szerelmes regény ez a kötet, amennyire csak lehet.

Egyrészt, van egy világa, benne a természetfeletti elemmel, de ez végig háttérben marad. Mivel sorozat sokadik kötete, biztosra veszem, hogy korábban már alapozott a szerző, de a lényeg innen is lejött. A vámpírok ufók, akik a Földön telepedtek le, és az embereket gyilkolók harcolnak a védelmezőkkel. Ufó vámpírjaink csak bizonyos, jelölt nőkkel alkothatnak párkapcsolatot. Érzek benne ötletet, már ezt leírni, hogy a vámpírok ufók, elég abszurd. De ennyi – ezt leszámítva minden a szerelemről szól.

Elvileg Jenna nyomoz a másik vámpírok után. Mit látunk belőle? Hogy Brock olvadozik, milyen erős a szerelme, miközben félti is. Jenna komoly változásokon megy át, senki nem tudja, mit csináltak vele. Mi jön le belőle? Brock számára teljesen mindegy, mert szereti a nőt. A vámpíros vonal csak terelés, hogy egy pár összejöjjön. Még csak normális közös kalandjaik sincsenek, csak ágyjeleneteik.

Lenne egy tippem, hogy a most mellékszereplőként feltűnő egyéb vámpírok és párjaik története volt a korábbi részekben. Mert a lényegi cselekmény, a vámpír háború nem halad semerre, csak összejön Brock és Jenna. Mondanom se kell, nekem nem is tetszett a könyv. Untam.

A karakterek laposak, tipikusak. Brock semmiben sem különbözik pl. egy Ward vámpírtól, talán kevésbé harcos, de ugyanaz a karakter. Ő is, Jenna is jellegtelenek. Alig van tulajdonságuk, csak a vonzalmuk egymás felé. Sok tekintetben túl hibátlanok is, főleg Brock. Van egyáltalán rossz tulajdonsága? Szerintem nincs. Jenna is csak azzal büszkélkedhet, hogy korábban munkafüggő és maximalista volt.

Egy mellékszereplő volt, aki egy fokkal érdekesebb volt. Hunter, a vámpír, aki a Rendhez csatlakozott, a tökéletes gyilkos. Szótlan, hideg, hírből sem ismeri a szerelmet. Ennek ellenére fogadnék, hogy az egyik kötetben majd az ő életébe is besétál egy nő…

Nagyon nem az én világom, a színpadul szolgáló világ jobban érdekelt, mint a rajta szereplők.

Adrian: Az éjfél fogságában – Mint természetfeletti szerelmes: 50% van egy komplex világa, benne tipikus szerelmekkel.

Szubjektíven: 20% van ötlet benne (vámpírok, mint ufók), de nyálas erotikus, nem akarom!

Ismerős a hölgy neve?

Logikai, játékos kötetek ír, amelyekkel jókat lehet gondolkozni és szórakozni. Logikai, nyelvi fejtörőket sorakoztat fel már két kötetben is.

- Csak logIQusan!

- Törd a fejed!

Ízelítőül:

1: Az alábbi szavak betűit helyes sorrendbe téve egy híres feltaláló nevét kapjuk. Ki ő?

FINN LINK NEM RABJA

Segítség: Amerikai politikus és feltaláló

2: Melyik népszerű mesefigura olvasható ki a képrejtvényből?

             D

v         AAA

(Nem bírom rendesen kiszerkeszteni, de leírom hogyan rajzoljátok fel magatoknak: D törtként aláhúzva, alatta  a nevezőben van 3 darab A. A törtvonallal egy vonalban, előttük egy v.

Megoldás: Tovább!

Szerelmes, életkérdésekben döntős, barátos.

Márk aranyos srác, aki komolyan dolgozik az álmáért. Míg összejön a pénz és a tudás álmai iskolájára, közös albérleten osztozik a legjobb barátjával, Dorinával. Iskola mellett jelentkezik egy adatrögzítői állásra, amit sikeresen el is nyer. Balszerencséjére a másik felvett fiatal Olivér, akit egy ország ismer Telivérként. Az úszóbajnok, akit egy dopping vétség miatt tiltottak el, és aki most próbálja kitalálni, hogyan folytassa az életét. Márk a zenés-táncos romantikus filmeket szereti és kövér, vár az igaz szerelemre. Olivér dögös, The walking dead követő, és csak a testet veszi el a kapcsolataiban. De most kénytelenek együtt dolgozni, megismerni egymást, és arra eszmélnek, hogy sokat jelentenek egymásnak. De lehet ez igaz szerelem, vagy túl szép, hogy igaz legyen?

Tudom, ha időrendben haladok, nem ez a regény következne. A legutóbbi Rácz-Stefán a Szállj a dallal második része volt. Nekem azonban kimaradt egy korábbról, amit most egy ismerős a figyelmembe is ajánlott, így ismerkedtem a Túl széppel.

Egyszerre tetszett is, meg nem is.

Ami nem jött be, hogy már felismerem a tipikus Rácz-Stefán karaktereket és konfliktusokat. A fentebb emlegetett Szállj a dallal meleg párja típusát tekintve ugyanolyan, mint Olivér és Márk. Az egyik a tipikus, helyes népszerű srác, a másik meg a gyengédebb lelkű, aki Glee évadokat néz és YA regényeket olvas. Mindkettőben az érzékeny bizonytalan a kapcsolatban, csak az indok más. Itt Márk túlsúlya miatt önbizalom hiányos, míg a másik kötetben az a félelem tárgya, hogy a másik találna jobbat is, akár lányt is, hiszen ott biszex a másik fiú.

De igazság szerint kár a meleg témára rápörögni. Igen, két fiú szeret benne egymásba, de nem a nemükön van a hangsúly. Ez egy szerelmi történet, két érdekes karakter között. Az érzések, a szerelem és a fájdalmak, a humor és a konfliktusok, igaziak és hitelesek. Működne ugyanez fiú-lány párossal is. Meleg, de nem propaganda regény. Ifjúsági. Azért bevallom, eddig ez a legmerészebb Rácz-Stefán olvasmányom. Komolyan nem hittem el, hogy ebben vannak szexjelenetek is. Pedig vannak. Azért ezen kicsit sokkolódtam – jobban esett volna, ha nem látok be Márk és Olivér hálószobájába.

Van mellette más komoly konfliktus is, nem csak szerelmes regény. Dorina nem tervezetten teherbe esik, 18 évesen. A barátja nem akar apa lenni. Mit csináljon a lány? Mit tehet érte a legjobb barát? Van ilyenkor jó és helyes döntés?

Mit tehetsz, ha mindaz, amiért évekig hajtottál, semmivé lesz? Hogyan tudod újjá kezdeni?

Hogy teszed túl magad egy családon, ami csak fájdalmat okoz és bánt?

Tele van ez a könyv sok mély témával. A homoszexuális szerelem teszi szinte tabuvá, a szex miatt akár botrányos is, de tudni kellene mélyebbre látni. Több ezeknél.

A szerző stílusa már itt is felismerhető. Olvasmányos, fiatalos, és tele van utalásokkal. Aki kicsit is képben van a korszak ifjúsági sorozataival és zenéivel, bőven bukkan ismerősre és utalásokra. Szeretem a humorát is, helyenként lehet nevetni is. Máskor meg legszívesebben sírna az ember. Érzelmileg sokszínű, át is tudja adni ezeket.

Nem ez lesz a szerzőtől a kedvencem, de jó könyv ez is. Nyíljon csak a szemünk!

Rácz-Stefán: Túl szép - Mint YA: 90% érzékeny és értelmes cselekménye van, jó nyelvezettel. Merész, de nem bántó.

Szubjektíven: 80% kezdem felismerni a típust, de ezt leszámítva szerettem ezt a kötetet.

Cím: The Blood Mirror

Szerző: Brent Weeks - két sikeres sorozattal is jelen van a magyar könyvpiacon. A Könyvmolyképző adja ki a regényeit, fantasy vonalon.

Műfaj: fantasy

Cselekmény: Gavin a saját börtönének a foglya, ahonnan egyféleképpen törhetne ki. Mágiával, amitől megfosztották. Pedig a királyságoknak szüksége lenne rá, mindennél nagyobb háború közeleg. A katasztrófa közeleg, már csak egy remény van. A Fényhozó. De ki ő?

Várható megjelenés: angolul 2016 őszén kijött, már a sorozat zárlata is megjelent. Nálunk kérdőjeles.

Miért várós?

- Már három részét elolvastam a sorozatnak, akarnám az utolsó két részt is. A Vértükör a 4.

- Nagyon eredeti világa van, bele lehet veszni.

- Tele van szimpatikus hősökkel, epikus harcokkal.

- Annyira érdekel, mi lesz a vége! Lassan már ott tartok, hogy elolvasom angolul.

- Ez a sorozat szívtörő. Olvasom, és komolyan fáj. Érzem benne a tragédiát, minden szenvedés nekem is fáj. Ez az a könyv, amitől rettegek, mert tudom, hogy fájni fog, de rá is függtem.

Kalandos, történelmi, háborús, titkos társaságos.

Kasszandra büszke spártai lányként cseperedett, aki rajongva szerette a családját. Így el sem akarta hinni, amikor kisöccsét a papok áldozatként le akarták vetni a szent hegyről. A kisfiú után kapott, de megbotlott, és a papot is lelökte. Büntetésből az apjának őt is a halálba kellett taszítania. De a lány túlélte, és egy szigeten zsoldosként felnőtt. Félelmetes harcossá érett, akinek mégis az anyagiak miatt kell aggódnia. Egy rablást követően megkapja a nagy megbízatást, a Farkas nevű spártai hadvezérrel kell végeznie. Akiben Kasszandra az apjára ismer, és akivel rég elszámolnivalója van. Ám Nikolaosz olyan igazságokkal szembesíti, melyek egy veszélyes útra vezetik. A származása titka, az öccse sorsa és egy titkos Szekta mesterkedései a háború nevében, mind megfejtésre váró rejtélyek előtte.

Franchise. Minden cég ezt szeretne birtokolni, legyen szó bármelyik szórakoztató ágról. Az Assassin’s Creed egy aranybánya ilyen szempontból. Már három ágazatban is ott van, sikeresen: a játékkal kezdődött, ami már kultikus és folyamatosan kapja az új részeket. Majd jöttek a regények, melyek között akadtak a játékot kiegészítő történetek, de önálló, külön kötetek is. Mi több, már színezőként is létezik. Egyedül a film nem jött be, hiába a sok sztárszínész – a történet annyira gyenge lett, hogy bármelyik játék köröket vert rá. Arról meg terjednek a pletykák, hogy mozi helyett sorozatként próbálkoznak majd vele.

Ami biztos, regényként érkezett az ókorba elkalandozó Odisszea. Nem az első női hőssel, de az elsővel, aki abszolút főszereplő lett, szerelmi szálak nélkül. Kasszandra sok tekintetben tipikus hőse a sorozatnak. Van hite, egy erős kódexe, amiért harcol tűzzel-vassal. Stabil, erős személyiség. Ami ebben a sorozatban ennél is fontosabb, nagy harcos is. Családi ereklyeként örökölt fegyverével életveszélyes, egy két lábon járó gyilkológép. Nem véletlenül spártai hősnő lett: a korban ott volt a legerősebb a katonai morál és képzés.

Ami csalódás volt számomra, teljesen jelentéktelen, hogy Kasszandra női hós. Ha Kasztor lenne a neve, ugyanígy alakulna minden. Ő elsősorban harcos, semmi nőies nincs a viselkedésében vagy a gondolatvilágában. Akkor miért kellett nőnek lennie? Mert a #metoo megérintette az assassin univerzumot is? De akkor jellemben is kérnénk női jegyeket!

A karakterek építése különben sem erőssége a sorozatnak. Itt nagyon tetten érhető, hogy a játék volt az alap. Minden szereplő egyszerű. Nincsen lelki életük sem, ők cselekvő hősök, akik mennek előre és harcolnak.

Ennek megfelelően a cselekmény pörög, lelki szemeimmel láttam is, ahogy a játékban is így halad előre a figura helyszínről helyszínre. Kalandos, néhol izgalmas is, de a regényszerűsége ezzel csökkent. Ki kell pipálni az ellenfeleket, be kell gyűjteni az információkat és harcolni kell. Rengeteg a harc a történetben, nekem sok is. Az ármányok, amelyeket a Szekta prezentál, jobban érdekeltek volna. De nem azokat mesélték el.

Történelmi regényként a korszak hangulata megvan. A korszak stimmel, a spártai morál stimmel. Be vannak építve a korszak nagy személyiségei is, csak éppen a szereplőket érintően egyszerűsítve, a játék felépítésének megfelelően segítő mellékszerepre kárhoztatva.

Az Assassin világot szeretem, elolvastam ezt is, de volt már jobb is a széria.

Doherty: Odisszea – Mint történelmi kaland: 70% némileg játék ízű, de cserébe kalandos. A karakterei sekélyek.

Szubjektíven: 55% elolvastam, egy-egy része tetszett, de az átívelés nem jött be.