Nyomozós, családi titkos, traumákat elnyomó.

Lottie lesz az egyetlen az őrsön, aki hajlandó egy nő bejelentését meghallgatni. Rossz környéken él, nem veszik komolyan, hogy egy sikolyt hallott éjjel a temető felől. Lottie hisz neki, társával a helyszínre mennek, és egy éppen zajló temetésen valamire fel is figyelnek. Egy friss holttest van a sírban, egy fiatal eltűnt nőé. Az eset részletei emlékeztetnek egy évtizeddel korábbi eltűnésre, és Lottie mindkét szálon halad, miközben a magánéletében is gyűrűznek a problémák: az anyja leépülése, a nagylánya útja a gazdag majdnem apósához, a bonyolódó kapcsolata Boyddal. Lottie egyre nehezebben rejti el, hogy mivel képes a nyomást elviselni: egyre több vodkával.

Amilyennek egy női kriminek lennie kell: vannak érzelmek, és skandináv krimisen küszködő hősnő, aki különben erős személyiség is, miközben korrekten megy a nyomozás is. Izgalmak, érzelmek, és egyik sem túlírva.

Nem először veszem észre, hogy az ír krimi is hasonlít a skandinávra. Ez is.
1: A munkájában zseniális, de különben nyomorult nyomozó. Itt rögtön duplán. Lottie még mindig gyászolja a rákban elhunyt férjét, miközben alkalmi viszonya a nyomozótársával, Boyddal fejlődne, de Lottie nem akarja engedni. Megvan a harca a gyerekeivel, és az alkohollal is. Csodálom is, hogy tartja még magát, mert amikor iszik, Lottie nagyon elveszti a kontrollt, és egyre nehezebben bírja a napokat ital nélkül. Ehhez hozzájön a családja történetében egy sötét titok, és a nevelő anyja lerobbanása. A munka a szenvedélye, azt jól is csinálja, de a magánéletében küszködik.
A regényben pedig mindkettő ki is van bontva. Kicsit személyiségzavaros is, ahogy a munkában profi rendőrnő és a vodkának ellenállni nem tudó anya ugyanaz a nő.
De talán ez Lottie egyik vonzereje is. Nem hős, csak egy átlagember, aki próbál túlélni. A hibái miatt lehet vele azonosulni, a profi rendőrrel is, miközben sajnálni is lehet, és drukkolni, hogy valahogy tegye rendbe az életét, a dolgait.
Most Boyd világa is mélyebben kibomlik, és most először értem igazán meg, hogy miért kell neki annyira Lottie. Boyd borzalmasan magányos, dermesztő leírás van erről. Lottie nőként bejön neki, és a nő családja, a gyerekei ugyanannyira kellenek neki, mint maga a nő: az egy kész család, míg neki nincs mása, csak a gyötrő magánya.
2: Egy komor világkép. Vigasztalan a történet és a világának a leírása is. A szereplők tragédiákkal néznek szembe, és ahogy a borító, belülről is sok minden szürke, fájdalmas, vigasztalan.
3: Társadalmi kérdések az ügy kapcsán. Az ír cigányok elleni agresszió és rasszizmus. Itt egy nagyon komoly ügy bomlik ki belőle, ami erre vezethető vissza a családi viszályok mellett.

Egyaránt fontos a kötetben, hogy mi történik Lottie magánéletében, a családjában és a nyomozás során. Értékeltem, hogy most nem Lottie családjához kötődik a nyomozás. Ugyan a végére az a szál is visszaköszön, nincs vége annak sem, de szívesebben olvastam egy olyan ügy felderítéséről most, ami nem személyes ügye a nyomozónak.
Külön-külön egyik történet sem túl csavaros vagy izgalmas, de ahogy egymást váltják a történetben, dinamikus és érdekes lett. Lekötött, ha a magánéletről, ha az ügyről volt szó. Mondjuk, a nyomozás pöröghetett volna jobban is, de ennek a sorozatnak, ennek a kötetnek is ez a tempója, már megszoktam.

Gibney története gördülékeny, szövegében is. Könnyű olvasni, érthető, és visz előre a szöveg a belső monológokkal, párbeszédekkel és lényegre törő leírásokkal.

Tetszett ez a kötet, el fogom olvasni a következő részt is.

Gibney: Nincs menedék – Mint krimi: 85% vegyíti a női, belső drámákat egy sötét ügy kinyomásával. Jó női krimi.

Szubjektíven: 75% lekötött, bár kissé pöröghetett volna jobban is. Nagyon vigasztalan is.

5: Kikuchi: D, a vámpírvadász – a jövő világa sötét és kegyetlen. Az egykori urak, a vámpírok még rejtőzködnek, vagy éppen nyíltan embereket terrorizálnak. D arra tette fel az életét, hogy őket megállítsa. Noha maga is közéjük tartozik részben: Drakula embertől született fiaként erősebb az átlagnál. Rómeó és Júlia történet, zsoldosokkal való harc, elrabolt lány kiszabadítása, ez D feladata.

4: Remender: Orgyilkos osztály – van egy iskola, ahova kétféleképpen lehet bejutni. Örökösként, egy bűnszervezet tagjaként. Elveszett gyerekként, aki tett valami olyan szörnyűséget, hogy meghívják a bűn továbbképzőjébe. Egy új osztály indul neki a tanévnek, köztük az árva Marcus, akit egy árvaház leégetéséért fogadtak be. A fiú magasra tör, nem is sejtve, milyen gyilkos szabályok élnek az osztályban.

3: Liu: Monstress – adott egy lány, akinek a testében valami szörnyűség él, amely éhezik, és amikor elszabadul, Maika képtelen megállítani a pusztítást, ha magából is ad egyre többet. Adott egy küldetés, melyet a lánynak végig kell csinálnia. Közben kénytelen szembenézni a sorsával, a testében élő entitással, és különféle csoportokkal, melyeknek tervei vannak azzal, amit Maika teste rejt.

2: Carroll: Dredd bíró: Minden birodalom elbukik – túlélni már csak a városokban lehet, a világ gyilkos és ártalmas hellyé vált az embereknek. A városokban bírók tartják fent a rendet, akik egyszerre rendőrök, bírók és hóhérok. Köztük Dredd a legnagyobb, akinek újabb kihívással kell szembenéznie. Az életére törnek, miközben egy másik város ravasz taktikával és puccsa meg akarja szerezni Dredd városát.

1: Murphy: Batman: Fehér lovag – Batman és Joker hajszája nem várt fordulattal zárul, a szupergonosz szervezetébe kerül egy szer. Valami, ami képes áttörni az őrületet, és a férfi újjászületik. Jack Napier lehet belőle, aki jóvá akarja tenni a bűneit és rendbe tenni Gotham városát. Egyesíti erőit egykori szerelmével, és a Jack – Harley páros merész tervbe kezd, hogy megreformálja a világukat. Kimondják, Batman az, aki törvénytelen módon garázdálkodik, nem rá kell hagyatkozni. Új rend van születőben, de van valaki, akinek nem Jack kell. Aki vissza akarja kapni Jokert, és gyilkos tervet hoz össze.

Mágikus, szerelmes, hatalmi harcos.

Tella sértettnek érzi magát, amiért Legend faképnél hagyta, és kénytelen szembenézni azzal, hogy a szerelem elveszi a halhatatlanok örök életét. Ő pedig nem ért annyit a férfinak, hogy ember legyen érte – helyette őt szeretné megváltoztatni. Jacks is visszatér, neki is Tella kellene, a saját szabályai szerint. Scarlett is két udvarló között őrlődik, miközben kénytelen szembenézni azzal, hogy a visszatérő Fátumokhoz milyen sok szál köti. Az anyja is őrzött egy titkot a lányáról, ami miatt Scarlett döntheti el, átveszik-e a Fátumok a világ irányítását.

Ahogy a cím is hirdeti, a Caraval elérkezett a végéhez. Az első rész nem nagyon fogott meg, a közepe már jobban tetszett, és sajnos a vége újfent nem találta el az ízlésem. Kevesebb a mágia és a játszma, helyette kapunk sok szerelmet. A három részből ez a leginkább szerelmes. (Ez nem is tetszett.)

Most nincs mágikus játszma, helyette egymás szívéért és a hatalomért versengenek. Bár elvileg nagyobbak a tétek, itt a legegyszerűbb a játszma. Nem lett unalmas, több minden történik, és mindkét lány mozgásban van – itt Tella és Scarlett is hősnő lett. Csak éppen az előzmények után valami nagyobb szabású végjátékot vártam, halhatatlanok játszmáihoz képest ez igencsak vérszegény és ifjúsági kaland lett.

Ehhez jött hozzá, hogy minden mögött a szerelem áll. Mindkét lány egy felesleges szerelemi háromszögben gyötrődik – noha mindketten tudják, melyik fiút szeretik és van is viszonozva az érzelmük, de azért a regény végéig Garber játékban tartja mindkettő vőlegényjelöltet. De minek? Az ilyen felesleges háromszögek nem szórakoztatóak, inkább bosszantónak élem meg őket. Akkor lett volna értelme, ha nem a papírforma szerinti a zárás: de az.
Arról nem is beszélve, hogy a Fátumok története is a szerelem körül forog. „Gonosz dög leszek, mert a szerelmem elhagyott és most mindenkit uralni fogok.” "Szeretlek, légy az enyém, hadd uraljalak, vagy véres bosszút állok!" Ahhoz képest, mennyi lehetőséget láttam abban, hogy halhatatlan, mágikus lények kiszabadulnak és káoszt hozhatnak, keveset is ismertünk meg belőlük, és a szerelmi téma köré lettek rendezve.

A karakterek nem kerültek közel hozzám. Akiket korábban kedveltem, most őket is idegenebbnek éreztem. Talán azért is, mert nagyon azt éreztem, hogy egy dolog határozza meg, miképpen döntenek és cselekednek – a szerelmi kérdések. Tella, aki egy akarnok volt, merész és heves, most a fél könyvben Legend miatt siránkozik vagy bosszankodik. Scarlett, aki annyira megveti a játszmákat és ő van a kedves, nyílt lányként eladva – nagyon nem illett hozzá, ahogy Nicolas és Julian között vacillál, mindkettővel udvaroltat magának. Azt meg már fejtegettem, az mennyire irritált, hogy a halhatatlan, mágikus lények is kimerülnek annyiban, hogy miképpen akarják birtokolni a szerelmük, vagy éppen a szerelem miatt bosszút állni. Egysíkúak lettek az indítékaik egyszerűségétől.

Stílusban pedig nagyon ifjúsági regényes a könyv: sok érzelem, belső nézőpont, köznyelvi szókincs. Inkább a párbeszédek húzzák előre, de igyekszik látványos leírásokat is beletenni, főleg az illatok és színek terén találtam színes jelzőket. Bár, túlírtnak éreztem: ennyi cselekmény és 450 oldal? Tömörebben jobban tetszett volna.

Összességében a végére elvesztett a kötet. A szereplők, a cselekmény és a nagyon romantikusra vett események, ahogy minden a szerelem körül forog – még a borító is, veszem észre – miatt ez a rész kevésbé tetszett.

Garber: Finale – Mint YA fantasy: 55% világépítés és cselekmény kevesebb, a szerelem mozgat minden hőst.

Szubjektíven: 50% már érdekelt a vége, de annyira a szerelem körött forog minden – zavart.

• Animus: A hasadék - thriller
• Park: Most! - thriller
• Athenaeum: A túlélők - kortárs, családi dráma
• 21. Század: Fiesta/A nap is felkel - klasszikus
• Álomgyár: Látlak - thriller
• Agave: Nyolc nyomozó - krimi
• Fumax: A fehér lovag átka - képregény
• Könyvmolyképző: Country-Éden - romantikus
  • Bűnös birodalom - fantasy, kaland
  • A pacsirták röpte - történelmi, romantikus
  • Némi gyűlölet - fantasy
  • A Senkise-lányok - ifjúsági
  • Hihetetlen - YA

Április

12. Garber: Legendary - YA fantasy 4

13. Archer: Egy tegez nyílvessző - novellák 3

14. Gortner: A Romanov cárné - történelmi 3,5

15. Monninger: A térkép, amely elvezet hozzád - New Adult 3,5

16. Belle: Megtörtek - romantikus: 4

17. Howard: A bajkeverő - romantikus krimi 2,5

      Bensen: Poggyász nélkül - női 3

18. Eger: Az ajándék - önsegítő 5

      Del Col: Assassins Creed Kezdetek - képregény 3

Még mindig nem érzem úgy, hogy itt a tavasz... Majd talán legközelebb, addig is olvasunk fűtés mellett.

Pszichológiai, eseteket ismertető, tanácsadó.

Az önsegítő könyveket kevésbé érzem a sajátomnak, nagyon keveset is olvasok ilyesmit. Edith Eva Eger előző könyve azonban tetszett, így ennek is adtam egy esélyt, és nem is bántam meg. A maga módján még jobban meg is fogott, mint A döntés. Eger módszere ebből jobban megismerhető, kipróbálható.

Nem igazán van értelme e kötet kapcsán cselekményről beszélni. Ahogy az alcím is hirdeti, 12 leckét ad át, hogyan lehet egészségesebb és boldogabb életet élni. Általában egy egyszerű kijelentésből indulunk ki, amit aztán a fejezetben kifejt a szerző. Ehhez kapcsolja hozzá saját történetét és a páciensi közül egy-két oda illő esetet is ismertet. A végén pedig összefoglalja, hogy szakember nélkül, akár otthon magunknak a könyv segítségével mit tudunk megvalósítani. Akad köztük olyan is, ami nagyon egyszerűnek hat: minden reggel tükörbe nézni és a saját szemünkbe mondani, hogy szeretjük magunkat és azért ennél bonyolultabb gyakorlatok is.

A könyv egyik nagy vonzereje, hogy Edith Eva Eger egy nagyon inspiráló és szimpatikus személyiség. Ő már egyensúlyban van magával, és azt adja tovább, amit a saját bőrén is megtapasztalt. Hiteles, hittem neki. Egy pszichológusnál ez pedig alap kellene, hogy legyen, nem igaz? Itt megvan.
Most kevesebbet mesél magáról, de ez sem véletlen. Aki olvasta A döntést, így nem érzi, hogy ugyanazt kapja egy más köntösben. Abban ott volt az életrajz, ebben meg a módszer, amit a tapasztalatai alapján kidolgozott. Mindkettő megáll a saját lábán, de azért nem tudom nem ide írni, hogy a kettő együtt szerintem komplexebb élmény.

Ad a könyvnek, hogy nem lett száraz és nem csak a módszerről szól. Számomra olvasmányossá tette, hogy megismertette más emberek történeteit, és azokon keresztül mutatta meg, mit és hogyan kell tenni. Egy-egy ponton az emberi sorsok, és az, amire jutottak az életükkel, jobban le is kötött, mint maguk a leckék.
Itt is hitelességet kaptam. Embereket, olyan gondokkal, amiket többé-kevésbé át tudtam érezni, de mindig elhittem. Nem hősei vannak, hanem hibázó, szenvedő, vagy éppen erőre kapó emberei, akik dolgoznak azon, hogy jobb legyen nekik. Pl. az asszony, akit már nem először csalt meg a férje, egyszer már összeszedte a házasságát és most megint, miközben a saját múltjában is ott a válasz, miért ilyen az élete, kapcsolata, min kell változtatni.

Jól olvastatta magát a könyv. Nem olyan érzésem volt, hogy most belém beszélnek egy módszert, amit el kellene alkalmaznom magamon. Szimpatikus az is, amit egyelőre saját tanulságnak levontam belőle. Azt, hogy elfogadjuk magunkat és el tudjuk engedni a félelmeket, múltat, hogy a célunk felé haladhassunk. Mit viszek első olvasásra magammal? Leginkább azt a módszert, hogy megkérdezem magamtól, jó-e nekem az adott dolog, amire éppen készülök. A másik a düh elfojtásának feloldása – elég sok felesleges papír termelődik a munkahelyemen, lesz mit darabokra szaggatnom, ha ki kell engednem a gőzt. De eléggé biztos vagyok benne, hogy a 12 lecke között mindenki talál olyat, amit magára tud szabni.

Zárásként talán azt emelném ki, hogy ez nem egy olyan könyv, ami mellé leülsz, elolvasod elejétől a végéig, aztán félreteszed. Morzsák vannak benne, amiket érdemes időnként újra és újra magunkhoz venni. A kialakítása is olyan, hogy könnyen forgatható és kereshető legyen, ezt lehet személyiségfejlesztő kisokosként használni és tanulni, fejlődni belőle.

Eger: Az ajándék - Mint önsegítő: 95% nagyon hiteles, olvasmányos és használhat kötet, szinte kézikönyv.

Szubjektíven: 90% a hangulata, Eger személye inspiráló és az egyszerűbb tippek is viszik.

Zsarnok ellen küzdő, ókori, harcos.

Aya, az alexandriai harcosnő a nagyobb célért, az emberiség szabadságáért küzd, ahol szükség van erre. Most Rómában igyekszik az ügyet szolgálni, és megakadályozni, hogy Julius Caesar személyében Róma egyeduralkodót kapjon. Brutus a szövetségese, és megtalálja a hangot a nagy játékossal, Marcus Antoniusszal is. Ha a nőn múlna, akkor egy titkos és gyors merénylettel véget vetnének Caesar uralmának. Brutus azonban meg tudja győzni, hogy Rómának ennél nagyobb színházra van szüksége, és a nép melléjük fog állni egy nagyobb gesztus után. Mert Róma is szabadságot akar – elszámolják magukat. Évekkel később Aya még egyszer szembenéz a Rómában történtekkel: amikor Octavianus megindul Kleopátra ellen, aki Caesar fiát neveli fáraónak.

Az Assassin's Creed is olyan franchise, aminek a puszta nevével sok mindent el lehet adni. A játék, a filmek, a regények – most pedig magyarul is megkezdte a képregény is a maga útját. Mivel csatlakozik az egyik játékhoz és regényhez, el tudom képzelni, hogy az ezért rajongók is kézbe veszik, ha nem is szeretik különösebben a képregényeket.
De mit kapnak a pénzükért?

A cselekmény nem éppen izgalmas és fordulatos. Eleve már az, hogy a történelemből tudjuk, mi lesz a szereplők sorsa. Itt az lehetne plusz, hogy az orgyilkosok ehhez miképpen járultak hozzá, de nem sok szerepük van. Pontosítok: Aya minden fontos eseménynél ott van, harcol sokféleképpen, csak éppen nem ő alakítja az eseményeket. Ha nincs ő a történetben, akkor is minden éppen így zajlott volna, csak legfeljebb több vér kiomlott volna a végjáték előtt.
Hiányoltam a tervezést, a kalandot. Sima, egyszerű a cselekmény, halad a merénylet felé, és maximum azzal operál, hogy mikor kivel harcolnak fizikailag. Leginkább akció képregény ez, amiben a tényleges küzdelem, fizikai harc a lényeg. Ez kevés ahhoz, hogy igazán értékelni tudjam a képregényt.

A szerkezet az, ami kicsit fel tudja dobni. A jelennek Kleopátra végjátéka számít, amikor már érkeznek Augustus seregei és a fáraónak döntenie kell, hogyan tovább. Ehhez képest látjuk flashback elemként, de a cselekményben nagyobb részt elfoglalva Julius Caesar végzetét, Ayát és március idusát.

Gondban vagyok azzal is, hogy nem tudtam azonosulni a történet értékrendjével. Nem először hallom, talán Dante is úgy írta meg, hogy Caesar a pokolba megy zsarnokként. Nagy Sándor, Caesar, Napóleon (Hitlert is ide szokták sorolni) felfogásáról van egy ilyen elmélet is, de engem ez zavar. Itt értem, miért veszi őt Aya a szabad akarat ellenségének, ha nem is tetszik. De ők magukat tették ilyen sikeremberré, nem tudom, miért kell őket gonosznak kezelni – Hitlert kivéve, de őt nem is szívesen sorolom melléjük.

Képregény, a grafikája legalább korrekt. Ezzel a képvilággal simán el tudom képzelni animációs sorozatnak is. Egyedi, dinamikus, és ha esztétikailag nem is nevezném szemkápráztatónak, szívesen lapozgattam és a szöveg mellett néztem a képeket is. (Mivel eléggé akcióközpontú, fontos is ez, hiszen nem az elmondottak, hanem a látottakon van a hangsúly.)

Összességében nem volt egy jó élmény, de legalább rossz sem. Egy bonyolultabb, összetettebb cselekmény, ami nem merül ki a merényletekben és a fizikai harcban, nekem jobban tetszett volna.

Del Col: Assassins Creed Origins - Mint képregény: 55% a történelem alakjai és eseményei közé beilleszkedik, de nincs csavar.

Szubjektíven: 50% grafika korrekt, de a történet nem lep meg. A szereplők sem kedvelhetők.

Monninger: A térkép, amely elvezet hozzád

Heather egyre jobban vonzódik Jackhez, aki a lányt a nagyapja naplója alapján viszi el ide-oda. Annyira egymásra hangolódnak, hogy a lányokkal meg is egyeznek abban, hogy külön válnak. Az egyiküknek haza kell repülni, mert mobilt, papírokat, mindent elvesztett. A másik is rátalál a nagy Ő-jére, aki Spanyolországba megy tovább, és a lány is vele tartana. Heather pedig Krakkóba megy Jackkel.

A napló alapján szép helyekre jutnak el, és a kapcsolatuk is fejlődik. Már azt tervezik, hogy Jack nem fejezi be a körutat, hanem hazarepül a lánnyal és együtt fognak élni New Yorkban. Heather apja ugyan szkeptikus, de neki semmi nem jó, amit a lánya eltervez.

Párizsból indulnának haza – Jack azonban nem jön el. Heather szíve összetörik.

Kb. fél évvel később, tavasszal visszatér Párizsba a barátnője esküvőjére, aki hozzámegy a nyáron megismert és megszeretett ausztrál fiúhoz. A vőlegény lesz az, aki elárulja Heathernek, mi történhetett igazán. Jack vele ment el a kórházba, és láthatóan rossz híreket kapott. Nem mondta el a lánynak, hogy rákos volt – ott pedig megkapta a hírt, hogy a kór visszajött, halálra van ítélve.

Heather őrzi a naplót, és tudja abból, Jack hova tart. Utánamegy Bulgáriába. Egy ünnepségen egymásra találnak – szerelmesek, táncolnak, de mindketten tudják, ez az út vége. Jacken már nagyon látszik, hogy hamarosan meghal.

Belle: Megtörtek

Dása szembesül azzal, hogy a tanítványai sorra mennek el. Egy szerb edző elcsábítja a szülőket. Még küzdeni próbál, de az ereje lassan elfogy: az apja súlyos beteg, és Hunorral is építeni kell a kapcsolatát, ha meg akarja tartani a férfit.

Egy baleset aztán mindent felkavar: Hunor kedvenc diákja autóbalesetet okoz. Elüt egy kisfiú, Viktort, aki Dása kedvenc tanítványa. A kórházban derül ki, hogy Viktor Hunor kamaszkori nagy szerelmének a fia. Viktor túléli, a másik fiú nem. Dása apja is meghal. A temetés pont akkor lesz, amikor Hunor tanítványáé.

Dása felszámolja a pesti életét, átadja a tanítványait is, és kiköltözik Oroszországba. Cukrásznak kezd el tanulni. Épp egy versenyen vesz részt, amikor a tévében egy orosz tehetségkutató megy. Ott van Hunor, aki neki énekel. Rohanna a férfihoz, de ő már itt vár rá. Mindketten rendbe szedték az életük, most megpróbálhatják itt együtt.

Nyaralós, életmódot választó, kapcsolatot megélő.

Clara Bensen netes társkeresőn ismerkedett meg Jeff-fel, és még egy hónapja sem ismerték egymást, amikor a férfi felvetette, hogy rendezzenek minimál nyaralást Európában. Némi pénzzel, fehérneművel és fogkefével nekivágtak. Törökország, Athén, Budapest, a Balkán – közben Clara egy lelki utat is megtett. Saját magával és a kapcsolatával is tisztábban kezdett látni, miközben kisebb-nagyobb kalandokat is megéltek.

Az csak egy dolog, hogy elképzelni nem tudom, hogy szinte csak pénzzel induljak nyaralni. De az sem az én világom, ahogy ők nyaraltak. Így nekem kényelmetlen volt a könyv – romantikusnak cseppet sem találtam, és az úti kalandok is hiányoztak nekem.

Romantikus attól lehetne, hogy ez az út, ahol eldől, van-e ennek a kapcsolatnak jövője. Csak éppen egy cseppnyi szikrát nem írt maguk közé a szerző. Nem is értettem, amikor egyszer féltékenységi rohamot kapott. Ha nem tudnám, hogy egy friss pár a főszereplő, simán elhinném, hogy testvérek nyaralnak. Nem mintha a romantikus andalgás hiányozna nekem, de ha ez minimalista mese szerelemről is, hol maradt a szerelem?

Az utazás. Én az a típusú turista vagyok, aki szépen ír egy tervet, mit akar megnézni. Talán tipikus is vagyok olyan téren, hogy azokat akarom látni, amit a turisták általában, mert azok a jellegzetes helyek. Nekem kell az, amiért az adott város híres és az emberiség öröksége.
Ez a páros viszont bolyong össze-vissza, terv nélkül. Megélik a napokat és csak sodródnak, nagyon ritka, ha céltudatosan haladnak. Sokan arra esküsznek, így lehet igazán megismerni egy másik várost, kultúrát, de ez tőlem annyira idegen, hogy még olvasni se szerettem róla. Az olyasmikről nem is beszélve, mint amikor Clara Dubrovnikban egy szökőkút pereméhez guggol le pisilni. Ok, nyilvános WC kevés van, de akkor nem lehet bemenni egy étterembe?
Kevés is az olyan leírás, ami tetszett volna az útjaik alatt. Pedig nem egy olyan helyszín van itt, ahol már jártam én is. Az Akropolisz, Delphoi, Dubrovnik, Budapest. Bár az érdekes, mennyire mást látunk meg ugyanazon a helyszínen.
A budapesti helyszín magyarként külön is érdekes. Nem tudom, mennyire a fordító és mennyire Bensen érdeme, de a magyar jellemet egész jól megfogta, ha azt nem is érzem át, hogy a budai vár mindenhonnan látható. A Duna-partról, esetleg…

Így tehát útleírásként és romantikus történetként nem tetszett a kötet. Van azonban még egy rétege. Clara lelki útja, egy nagyon női regény. Ez viszont olyan mély, hogy aki szeret más lelkébe belemászni és annak konfliktusait, rezdüléseit fejtegetni, ideális kötet lesz. Az út kapcsán Clara múltja, betegsége, az egész élete megelevenedik.
Igazi nőként millió meg egy dolgon agyal, és túlkombinál mindent. Nagyon nőinek éreztem, és nem csak az olyan esetek miatt, amikor éppen a Balkánon buszozva jön meg a havi baja, és van nála összesen 2 tampon. El is képzeltem, ahogy egy pasi olvassa ezt a részt a könyvben.

Bensen stílusa se tetszett, de ez az előző bekezdéssel összefüggésben van. Tőlem idegen, hogy mindent ennyire szételemez és meg akar érteni valaki. Olyasmi dolgokba is érzelmi vetületet kever, amit sokkal egyszerűbben lehetne zárni.
Érdekes, az, ami tényleg megérné, hogy mélyebben foglalkozzon vele – a pszichés betegsége – az került be csak említésképpen.

Vagyis, nem az én kötetem volt. Se nem utazós, se nem romantikus, a lélektana meg túl van bonyolítva.

Bensen: Poggyász nélkül - Mint női: 65% nagyon női módon komplikál, érzelmesen él meg mindent – közben útleírás.

Szubjektíven: 35% túl sok az érzelmi bonyodalom, miközben a tényleges kaland meg kevés.

Egymásra találó, kisvárosi, merényletet elszenvedő.

Morgan kemény katona, titkos akciókat vezet a világ minden részében. Éppen otthon van, amikor rálőnek. Kevésen múlik, hogy sikerül megmenteni az életét. A parancsnoka csapdát akar állítani a merénylőknek, és lábadozó harcosát a mostohatestvéréhez költözteti be. A nő nincs jóban a rokonaival, de egy átverésnek hála anyagilag gondban van, és Mac ajánlata egyenesbe hozná a dolgait. Belemegy Morgan ápolásába és elrejtésébe. Még akkor is, ha a kisvárosban hamar szárnyra kap a pletyka, hogy Bónak különleges vendége akadt. Eleinte szó sincs ilyesmiről, Bo mindössze segíteni próbál a férfinak, aki a súlyos műtétek után még mindig rossz bőrben van. Ám ahogy Morgan kezd jobban lenni, a kémia beindul az összezárt férfi és nő között. Lehet, hogy érdemes lenne a végére járni ennek is?

Nem vagyok oda érte, amikor egy romantikus történetet azzal akarnak eladni, hogy krimi/thriller is. Akkor ne csak keretnek használják a másik zsánert, legyen értelme a más fajta szálnak is. Itt nincs – thrilleres kezdet és vég között ez nem több egy romantikus regénynél. Annak is a nyálas, nagy happy end fajtája.

A történet érdekesen indul, ahogy megismerjük Morgan életformáját és rálőnek. A végére is visszajön valami izgalom, amikor a felállított csapda kattan és elkapják a felelősöket. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy abban is van érdekesség, hogy míg a szerelmi szál tökéletes befejezést kap, a thriller vonalon nem tudnak maximális győzelmet összehozni, csak egy kisebbet. Csak a vég és a kezdet közben – ami a regény 4/5-e minimum – nincs se thriller, se izgalom. A feszültség is maximum szexuális. Nem szól többről, minthogy Morgan elkezdi összeszedni magát, és ezzel párhuzamosan egyre jobban tetszik neki Isabeau – vagyis Bo. A nőnek meg a férfi tetszik egyre jobban.
Komolyan, még azon szórakoztam a legjobban, hogy Bo kutyája, aki egy cuki golden retriever, hogyan mozog közöttük, és igyekszik védeni a két gazdit. Az legalább aranyos volt, főleg, amikor Morgan úszni ment, a kutya meg mindenáron ki akarta menteni.

Valahol tudom értékelni, hogy Howard legalább egy kis teret adott a szereplőknek, mielőtt végzetesen egymásba csavarta őket. Először csak ismerkednek, és szóba sem kerül, hogy van köztük kémia. Az fokozatosan alakul ki. Ez ok – csak az a gond, onnantól kezdve, hogy ráébrednek, hogy megvan a szexuális vonzalom, átváltunk szerelmes és erotikus nyálfolyamba. Túl hirtelen és túl végzetesen, életet megváltoztatóan jönnek össze. Nekem nem hiteles, hogy kb. 1-2 hétnyi járás után eljegyzés van, és Morgan még szakmát is vált a nő kedvéért. Amit hol máshol jelentene be, mint az esküvőjükön?

A szereplők szimpatikusak, szerethetőek. Csak éppen nagyon romantikus regény kompatibilisek. Morgan és Bo is remek emberek, harcosok és rendesek. Van egyáltalán valami rossz tulajdonságuk? Még nem sikerült rábukkannom. Komolyan Bo mostohatestvérének, Macnek a jeleneteit kezdtem el várni, mert ő nem egy jó ember. A céljai azok, de azokért aztán mindenre képes. Olyasmiken jót mosolyogtam, hogy a kutya nem engedi megsimogatni magát neki, és Morgan megállapítja, hogy Machez illő háziállat a kígyó lenne. Ő sokkal izgalmasabb karakter, mint Morgan és Bo együtt.

Mélységet se kell ebben keresni, ez egy romantikus szórakoztató regény.

Egy esti szórakozásnak megtette, csajregényesen könnyed és gyorsan olvasható, csak éppen nekem jobban tetszett volna több thriller bele, és nem csak a szerelmi tematika.

Howard: A bajkeverő - Mint romantikus thriller: 45% sok románc, a feszültség viszont csak szexuális. Tipikus.

Szubjektíven: 40% szimpatikus szereplők és kutya, de kellett volna bele izgalom is. Az nincs.