Pszichológiai, eseteket ismertető, tanácsadó.

Az önsegítő könyveket kevésbé érzem a sajátomnak, nagyon keveset is olvasok ilyesmit. Edith Eva Eger előző könyve azonban tetszett, így ennek is adtam egy esélyt, és nem is bántam meg. A maga módján még jobban meg is fogott, mint A döntés. Eger módszere ebből jobban megismerhető, kipróbálható.

Nem igazán van értelme e kötet kapcsán cselekményről beszélni. Ahogy az alcím is hirdeti, 12 leckét ad át, hogyan lehet egészségesebb és boldogabb életet élni. Általában egy egyszerű kijelentésből indulunk ki, amit aztán a fejezetben kifejt a szerző. Ehhez kapcsolja hozzá saját történetét és a páciensi közül egy-két oda illő esetet is ismertet. A végén pedig összefoglalja, hogy szakember nélkül, akár otthon magunknak a könyv segítségével mit tudunk megvalósítani. Akad köztük olyan is, ami nagyon egyszerűnek hat: minden reggel tükörbe nézni és a saját szemünkbe mondani, hogy szeretjük magunkat és azért ennél bonyolultabb gyakorlatok is.

A könyv egyik nagy vonzereje, hogy Edith Eva Eger egy nagyon inspiráló és szimpatikus személyiség. Ő már egyensúlyban van magával, és azt adja tovább, amit a saját bőrén is megtapasztalt. Hiteles, hittem neki. Egy pszichológusnál ez pedig alap kellene, hogy legyen, nem igaz? Itt megvan.
Most kevesebbet mesél magáról, de ez sem véletlen. Aki olvasta A döntést, így nem érzi, hogy ugyanazt kapja egy más köntösben. Abban ott volt az életrajz, ebben meg a módszer, amit a tapasztalatai alapján kidolgozott. Mindkettő megáll a saját lábán, de azért nem tudom nem ide írni, hogy a kettő együtt szerintem komplexebb élmény.

Ad a könyvnek, hogy nem lett száraz és nem csak a módszerről szól. Számomra olvasmányossá tette, hogy megismertette más emberek történeteit, és azokon keresztül mutatta meg, mit és hogyan kell tenni. Egy-egy ponton az emberi sorsok, és az, amire jutottak az életükkel, jobban le is kötött, mint maguk a leckék.
Itt is hitelességet kaptam. Embereket, olyan gondokkal, amiket többé-kevésbé át tudtam érezni, de mindig elhittem. Nem hősei vannak, hanem hibázó, szenvedő, vagy éppen erőre kapó emberei, akik dolgoznak azon, hogy jobb legyen nekik. Pl. az asszony, akit már nem először csalt meg a férje, egyszer már összeszedte a házasságát és most megint, miközben a saját múltjában is ott a válasz, miért ilyen az élete, kapcsolata, min kell változtatni.

Jól olvastatta magát a könyv. Nem olyan érzésem volt, hogy most belém beszélnek egy módszert, amit el kellene alkalmaznom magamon. Szimpatikus az is, amit egyelőre saját tanulságnak levontam belőle. Azt, hogy elfogadjuk magunkat és el tudjuk engedni a félelmeket, múltat, hogy a célunk felé haladhassunk. Mit viszek első olvasásra magammal? Leginkább azt a módszert, hogy megkérdezem magamtól, jó-e nekem az adott dolog, amire éppen készülök. A másik a düh elfojtásának feloldása – elég sok felesleges papír termelődik a munkahelyemen, lesz mit darabokra szaggatnom, ha ki kell engednem a gőzt. De eléggé biztos vagyok benne, hogy a 12 lecke között mindenki talál olyat, amit magára tud szabni.

Zárásként talán azt emelném ki, hogy ez nem egy olyan könyv, ami mellé leülsz, elolvasod elejétől a végéig, aztán félreteszed. Morzsák vannak benne, amiket érdemes időnként újra és újra magunkhoz venni. A kialakítása is olyan, hogy könnyen forgatható és kereshető legyen, ezt lehet személyiségfejlesztő kisokosként használni és tanulni, fejlődni belőle.

Eger: Az ajándék - Mint önsegítő: 95% nagyon hiteles, olvasmányos és használhat kötet, szinte kézikönyv.

Szubjektíven: 90% a hangulata, Eger személye inspiráló és az egyszerűbb tippek is viszik.