5: Gaura: Átkozott balszerencse – ok, urban fantasy a kötet, de ha kicsit kapirgálom, azért felfedezem benne a mesei hatásokat. Egy csók mindent megváltoztat: avagy mi történik a szívtelen táltossal, miután megkapta a vámpírmúzsa csókját? Hősnőnket, Borit meg elátkozták, és bizony az nem életbiztosítás az ő szakmájában. Az csak hab a tortán, hogy a klasszikus mesék vámpíros motívumait is elemzi kicsit.

4: Wheeler: A tolvaj lánya – milyen lett volna a Rózsák háborúja, ha lett volna mágia? Valami ilyesmi. Egy herceggel, aki jövőbe látónak hazudta magát, hogy a majdnem őrült király udvarába életben maradjon. Egy trónkövetelővel, akinek lehet, hogy jogos az igénye. Hogy ihlet az angol történelem mese fantasy-t? Pont így!

3: Christo: Egy birodalom végzete – a kis hableány, csak némi csavarral. Ugyanis a sellő hercegnőnek egy hobbija akad: hercegek szívét gyűjti, de szó szerint. A hercegünknek is megvan a maga küldetése: le akarja vadászni a gyilkos hableányt. A lánynak azonban büntetésből emberként kell boldogulnia, és pont a herceg hajóján köt ki.

2: Winney: Kalandok Óperencián innen és túl – király vagy, férjhez kellene adnod a lányod, de ötleted sincs hogyan csald be a tökéletes kérőt? Loson az embered, aki megszervezi és lebonyolítja a tökéletes próbát, aminek végére gazdagodsz a megfelelő vővel. Hogy közben hősünknek is megvan a maga baja? Hát igen, a mágiával kicsikart szerelem nem az igazi, hiába akarod azt hinni…

1: Donnelly: Stepsister: Egy sötét mese – a mese Elláról szólt. A szépséges lányról, akit a mostohája és a mostohanővérei szolgaként dolgoztattak, de a herceg szeme mégis ezen a lányon akadt meg. Mióta Ella hercegné, Isabelle nővére és a családja nyomorog, közutálattól övezve. A királyság és Ella bajban vannak, a harcos lelkű Isabelle pedig esélyt kap, hogy mindent jóvá tegyen, és szembenézzen a hibákkal, amiket féltékenységből és az anyja nyomására vétett. Mert nem mindenkinek az a sorsa, hogy a bálban ragyogjon.

Sorozatgyilkosos, gyógyuló, újrakezdő, régi sebeket feltépő.

Unai Ayala nyomozó meg akar gyógyulni, a rendőrségre is vissza akar térni, és az életébe is. Jó oka van rá: Alba gyermeket vár. Ugyan nem tudhatja, hogy még a férjétől esett teherbe, vagy más Unai a gyermek apja, de a férfi a sajátjának akarja a nővel együtt, és kész harcolni is a családjáért. Egy újabb sorozatgyilkos is színre lép, és a férfit személyesen érinti az eset. Az áldozat az első szerelme, akit fellógattak és vízbe fujtottak terhesen. Majd előkerül a gyermek meggyilkolt apja is. Egyes elemek arra utalnak, hogy a gyilkos egy ősi mítoszt felelevenítve áldozatot mutat be. Unai minél jobban belemerül az ügybe, annál több nyomot talál a saját kamaszkori emlékei között, amikor a barátaival ugyanabba a lányba szerettek bele, és nyár végére mindenki szíve darabokra tört a barátságukkal együtt. Valami ott és akkor történt, amiért most sokan megfizetnek.

Mivel egy sorozat második része, azonnal itt a kérdés: kell ismerni a Fehér Város csöndjét, hogy megértse valaki a Vízáldozatokat? A válasz felemás. A krimi teljesen új szálon halad, új gyilkos és eset van, így akár előismeret nélkül is bele lehet vágni. A magánéleti szál viszont abszolút folytatja az előzményeket – ugyan kis emlékeztetők, magyarázatok vannak benne, meg lehet érteni, de itt már fontos az, hogy mi történt korábban.

Nézzük is ezt a magánéleti vonalat! Unai és Alba próbálják kitalálni, hogy mit kezdjenek magukkal és a helyzettel. Van köztük kapocs, de sok a kérdőjel is. A férfi szemszögéből és érzéseiből kapjuk meg ezt a szálat – nincs is túlírva, és igazán konfliktus sincsen. Unai már akkor tudja, mit akar, amikor még nem mondja ki, és az olvasó is érzi, hogy nem számít, ki a gyerek biológiai apja, attól a férfi majd az apja akar lenni. A helyzet feloldása kicsit összecsapott volt nekem, de nem is azért olvastam a könyvet, hogy megtudjam, együtt marad-e ez a páros.

A krimi már hagyományos elemekkel dolgozik. Unai gyűjti a benyomásokat, bizonyítékokat, és egyre közelebb kerül a gyilkoshoz. Az első kötethez képest hagyományosabb a nyomozás, és kevesebb szerepet kap benne a mitológia is. Földhöz ragadtabb az eset, a megoldása és az addig eljutás is. Szerencsére az ügy kellően borzasztó ahhoz, hogy megfogja az ember képzeletét.

Megint megfigyelhetjük, hogy két szálon meséli el a történetet az írónő. Van egy múltban játszódó jelenetsor, és van a jelenben a nyomozás és az Unai – Alba történet. A múlt egy más hangulatot hoz be, hiszen kamasz fiúkat látunk, akikkel egy kamasz lány szórakozik. Nem is szerettem azt a vonulatot, mert nem értettem a lányt. Mi volt jó abban neki, hogy egy baráti társaság minden tagját elcsábított? Annyira közönyös, annyira akaratlanul gonosz, hogy nem tudtam mit kezdeni azzal a karakterrel – nem is tudtam sajnálni, amikor a jelenben belőle lett az első áldozat. A terelés ellenben ügyes: annyira a kamaszok szerelmi ügyeire van kihegyezve, hogy a sorok között elbújik a gyilkos és az indíték, ami a jelen gyilkosságaihoz vezetett. Utólag kerül sok minden helyre, és élvezetesebb a regény is, ha már értjük a miérteket, és hogy mi is történt ott.

Ami viszont veszteség a korábban olvasottakhoz képest: a Fehér Városnak, a baszk vidéknek nagyon erős hangulata volt. A jelenben játszódott, de mintha urban fantasy is lett volna, ahol a modern hétköznapok mellett megfér egy mitikus, rejtett világ, ami bele van gyökerezve az emberekbe és a tájba is. A Vízáldozatokban, a bűnügyben van ugyan ilyesmi motívum, de összességében sokkal kevesebb a misztikum, mint az első kötetben.

Trilógia lesz, magyarul is várható már 2021-ben a zárás, így még visszanézünk majd ide, mit tartogat még a Fehér Város.

Garcia Saenz de Urturi: Vízáldozatok – Mint krimi: 70% több hagyományos krimi elem, személyessé tett ügy, gyengébb atmoszféra.

Szubjektíven: 70% bár hiányzott a baszk színezet, az ügy sok mindenért kárpótolt. Ok volt.

A héten már karácsony, jönnek az ünnepek és leállás.

Még esetleg a fa alá ezt-azt vehetünk - könyvet is, naná - de már nem új megjelenéseket. A kínálat már a polcokon.

December

14. Tomcsik: Tél Berlinben – történelmi romantikus 4
15. Garcia Saenz de Urturi: A Fehér Város csöndje – krimi 4
16. Postorino: A Farkas asztalánál – történelmi 3,5
17. Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold! – thriller 4
18. Novik: Ezüstfonás – fantasy 4,5
19. Lipinska: 365 nap – erotikus 1

            Backman: Hétköznapi szorongások – kortárs 5

20. Ward: Perzselő vágy – romantikus 3

            Moyes: Álmok nyomában – női 4

Ezzel pedig ráfordulunk a karácsonyi hajrára.

Lovas, családi tragédiás, szétesett kapcsolatot összeszedő.

Henri parasztfiú volt, akinek a sereg jelenthetett kiugrást Franciaországban. Istenadta tehetsége volt a lovakhoz, és sok áldozattal eljutott az elit csapatig, a legjobb lovasok közé. Ám a szerelem más életútra terelte. Hosszú évekkel később már csak ketten vannak az unokájával, és együtt készítenek fel egy kiemelkedő lovat és Sarah-t a lovasiskolába bejutásra. Henri teste adja fel: egy agyvérzés kórházba juttatja, és a 14 éves Sarah maga igyekszik ellátni a lovat és fenntartani magát. A véletlen hozza össze a szociális munkás Natashával, aki küszködik a saját életével is, de segíteni akar. Éppen válófélben van, a fotós Mac helyett egy kollégájával jár, de most Mac-kel vág bele Sarah megmentésébe. Miközben a lány egyre messzebb megy az álma után, a két felnőtt felmérheti, menthető-e mindaz, ami egyszer közöttük volt.

Nem tudom könnyeden besorolni, milyen regény is az Álmok nyomában. Akad pár versenyző: ifjúsági, állatos, sport, romantikus, dráma. Kicsit mind, és igazán egyik sem.

A romantikát a legkönnyebb kivesézni benne. Natasha két férfi között áll: Mac volt a férje, akivel az életét képzelte. Csak éppen a sorozatos vetélések elvették az önbizalmát, bezárkózott, és egy kollégája karjaiba menekült a kételyei elől. Mac azonban visszatér az életébe, és rá kell jönnie, hogy mi az, ami még köztük van, vagy mi az, amit máshol keresett. Nem hagyományosan romantikus, lehet, hogy inkább a chick lit felé hajlik inkább. Mert belülről mutatja meg, hogy mitől ingott meg Natasha hite magában és a kapcsolatában, hogyan keresett kiutat. Nem simán arról volt szó, hogy melyik férfit szereti, ki milyen vágyat kelt benne. Összetettebb a történet.

Állatos, mivel az egyik fontos szereplő és az események mozgatója egy ló, Boo. Sarah lova, akit a nagyapjával tanítottak be. Bár a kutyákra szokás azt mondani, hogy az ember legjobb barátai, hűségesek és okosak, Boo ugyanilyen. Több lovas részt is szívesen olvastam volna a könyve, be így is érződik, mit jelent Sarah és Boo egymásnak.

Sport, mivel Sarah célja a lovaglás és az elit francia lovasok, melyek közé egykor a nagyapja is tartozott. Talán ez van benne a legkevesebb, a lány néha magyaráz a lovászatról az őt befogadó párnak, de különben nem ez kapja a hangsúlyt. Attól nekem még érdekes volt, hogyan kell egy lovat betanítani, és mi miért fontos a gyakorlásban.

Ifjúsági leginkább Sarah kora miatt, mert neki azért komolyabb problémákkal kell megküzdenie, mint a többi 14 évesnek.

Dráma, mert elég komoly traumákkal és veszteségekkel küzd minden szereplő. Sokakat nagyon tudtam sajnálni benne – Henri, aki feladta az álmát az első szerelméért, és az élet mindig belerúgott még egyet, amikor megpróbált visszatérni. Sarah, aki egyedül marad, és nem is kevesen vannak, akik ezt nagyon csúnyán kihasználnák. Mac, aki elvesztette a szeretett nőt, és nem is értette igazán, miért. Sok jó ember, akiknek az élet sorra húzza a rossz lapokat, és szenvednek.

Viszont, Moyes a boldog befejezések felé terel minket. Van remény, és az emberi tragédiák mellett ott vannak a diadalok is, ha hajlandóak megdolgozni érte.

Korrekten, érzelmesen megírt regény, váltott nézőpontokkal, így a kevesebb cselekmény ellenére is mozgalmas. Nem pont az a stílus, amit kedvelni szoktam, de ezt a regényt szerettem a sok-sok tragédia ellenére is.

Moyes: Álmok nyomában - Mint női/dráma: 75% sok érzelemmel elmesélt történet, pozitív üzenettel, tragédiákkal vegyítve.

Szubjektíven: 70% több korosztálynak van benne történet, és a lovakat kedvencelem is.

Tűzoltós, egymással összebékülő, gyógyuló.

Anne mindig is tűzoltó akart lenni, a vérében van. Az apja legendás lánglovag volt, a bátyjából a környék legelismertebb tűzoltó parancsnoka lett. A lány is kiharcolta magának a helyét, és imádta a szakmáját. Az egyik társa, Danny azonban sok olyasmit felkavart benne, amivel nem akart foglalkozni. Egy éjszakát töltött a férfival, és megegyeztek, hogy barátok maradnak, noha mindketten többek a másiknak. Amikor egy raktártűzben Anne bent ragad, Danny a parancsot megszegve megy be érte. Kijuttatja, bár ehhez le kellett vágnia a lány kezét. Ő maga viszont beszorul, és szörnyű sérüléseket szerez. Mindkettejüknek bűntudata van, és nem mennek a másik közelébe. Anne átmegy a tűzvizsgálókhoz, Danny visszaküzdi magát az osztagba és pusztítja magát. A társai kérik meg a nőt, hogy beszéljen a lelkére. Mire feleszmélnek, már egymás karjaiba találják magukat, de hogy működjenek is együtt, meg kell bocsátani, és elfogadni a történteket. Közben Anne egy csalás nyomában jár, aminek köze van a tűzhöz is, ami megváltoztatta az életét.

A legtöbb romantikus regényben ott van az a séma, amit már unalomig ismételgetek, annyira sűrűn ezt használják a szerzők: megismerkedés, a kezdeti vágyat elfogadják és megélik, rájönnek mennyire jók együtt. Csak éppen egy félreértés miatt szétmennek, szenvednek, hogy egy nagy gesztus majd elvezesse a szép párost a nagy-nagy happy end felé.

Ha egy romantikus regény ettől valamiben el mer térni, akkor már fel lehet figyelni rá. Ward eme kötete egy kis változással lepett meg: nem onnan indulunk, hogy a főnök húga belefeledkezik a legjobb tűzoltóba a csapatában, és küzdenek az érzéseik ellen. In medias res már ott tartunk, hogy megvolt az egymásra találás, de mindketten túl makacsok ahhoz, hogy küzdjenek a másikért. A nyitó tűz, ahogy Danny megmenti a lányt, lehetne a nagy gesztus a béküléshez, csak ahhoz pár sebbel meg kell tanulni együtt élni és megbocsátani maguknak.

Így, sajnos, a kezdést leszámítva a tipikus képletet hozza a szerző. Igazán még konfliktus sincs Anne és Danny között, egymást akarják és simán csak működnek köztük a dolgok, ahogy ezt ki is merik mondani. Elég hamar el is lehetett felejteni, hogy úgy indultunk neki, mintha már valaminek a folytatása lenne a sztori, annyira ismerősek az elemek és a szerelmi szál maga is.

Nagyon két főszereplős a történet, a cselekmény bő 90%-ában Danny és Anne vannak a középpontban. Egyik sem egy bonyolult jellem, és minimális építkezést kapnak. Mindketten öntörvényűek, imádják a munkájukat és szabadok. Azt még valamennyire tudnám értékelni, hogy a traumákkal hogyan néznek szembe – emberien másképp – csak éppen annyira a romantika uralkodik, hogy ez nem válik fontossá.

Egy mellékszereplő volt, aki jobban megfogott, és akinek érdekelne a saját története is. Tom, Anne bátyja. A dühkitörései nagyon fel tudták dobni a jeleneteit, miközben nem rossz ember, még csak rosszat se akar senkinek, csak indulatkezelési gondokkal küzd.

A krimi elhanyagolhatóan kevés, pedig tűzvizsgálatról szívesebben olvastam volna többet. Anne szinte csak ráérez a megoldásra, és a kötet pár oldalán mindent megold. A szabotőr személye ugyan meglepő, de még abba a szálba is a magánéleti szappant keverték vele.

Azt sem díjaztam, hogy a regény nyelvezete sokszor mocskos. Azt nem bírom. Feszült helyzetben, a tűzben életveszélyben ok, de máskor is lejjebb esik a színvonal.

Sokkal rosszabbakhoz volt már szerencsém, de ez sem tett rám mély és pozitív benyomást.

Ward: Perzselő vágy - Mint romantikus: 55% in medias res vág bele a szerelmi szálba, de aztán ezen a fókusz végig.

Szubjektíven: 45% nem szerettem a durva beszédet, nem szerettem, hogy kevés a nyomozás.

Patty 5 év után szabadul, és komolyan hisz benne, hogy vissza fogják fogadni a kisvárosba. Hiszen a lánya befogadja, ami azt jelenti, hogy megbocsátott, és már nem hiszi, hogy az anyja mérgezte egész gyerekkorába.

Azon mégis sokkot kap, amikor Rose Gold leparkol a házuk előtt. Megvette Patty szüleinek a házát, ami tele van rossz emlékekkel. Az apja verte, a testvére itt lett öngyilkos. Rose Gold mégis ide költözteti. Patty próbál kedveskedni neki, de a lányról minden lepattan. Amikor a szerelméről kérdezi, akitől fia született, rövid választ kap. Főz, de a lánya semmit nem eszik. A kukában később megtalálja, amit főzött és amit a lány látszólag megevett. Magában már kombinál, hogy biztos étkezési zavarai vannak. Ha Rose Gold valami sértőt mond, vagy megbántja, visszavág. Nem engedi el az uralmát.

Ám azzal szembesül, hogy senki nem fogadja vissza igazán. Az egykori legjobb barátnője közli, hogy elképzelni nem tudja, hogy lehetett képes egész életében mérgezni a gyerekét. Majd azt is megtudja, hogy látják reggelente futni a lányát, látják, mennyire sovány. Megint bántja? Adamet, az unokáját is féltik tőle.

Patty lassan ráébred, hogy Rose Gold sem bocsátott neki. De mit tervez? Mire megtudhatná, a lánya eltűnik, ő meg egyedül marad a kisbabával. Hiába próbálja etetni, rosszul lesz. Beviszi a kórházba – a tejbe hánytatót találnak. Rose Gold eltűnt. Mindenki azt hiszi, ő bántotta a lányát és az unokáját is. Későn jön rá, Rose Gold mit csinált: bemártotta. A lányát halottnak hiszik, és kiderül, Adam nem is az ő fia. Az asszony volt párjáé, Rose Gold apjának kisfia a második házasságából, akit Rose Gold elrabolt, de úgy van beállítva, mintha Patty parancsára tette volna.

Patty annyit már bevall, hogy tényleg évekig mérgezte a lányát, és oka lehet bosszút állni, de ezt nem ő tette. Senki nem hisz neki.

Közben Rose Gold új életet kezd, messze innen. Mindent megrendezett. Miután az anyját lecsukták, előkerült az apja, aki lemondott ugyan róla, de gyerektartást fizetett és nem gondolta volna, hogy Patty mit művel. Próbálja a családjának is bemutatni: megnősült, két lánya és egy fia van. Rose Gold nagyon ide akar tartozni, de az apja feleségét nagyon megijeszti a beteges rajongásával, és megkérik, ne keresse őket.

Rose Gold bosszút fogad. Pont akkor derül ki, hogy az asszony a negyedik gyereket várja, amikor közeledik Patty szabadulása. Rose Gold elrabolja a kicsit, előtte a környéken megjátszotta, mintha terhes lett volna. Senki nem sejti, hogy nem a sajátja a baba. Megveszi a nagyszülei házát, és kórosan lefogy, hogy mindenki azt higgye, az anyja éheztette. A tejbe is ő tette a hánytatót, hogy mindent az anyjára kenjen. Most már mindenkin bosszút állt, elmehet.

Bankrablós, túszejtős, emberi kapcsolatos, konfliktusokat megoldó.

Egy svéd kisváros, egy unalmas nap. Ám egy kétségbeesett szülő kétségbeesett lépésre szánja el magát: bankot akar rabolni. Ám balszerencséjére egy készpénz nélküli bankba sétál be, egy korona nélkül távozik és menekülnie kell. Egy lakásbemutatóra keveredik be, és túszul ejti a jelen levőket. A rendőrség kivonul, egy apa és fia páros igyekszik kezelni a helyzetet. A túszok kijönnek, a rendőrség bemegy, de csak egy nagy vértócsát találnak, az elkövető sehol. A fiatalabb, Jack, nagyon ki akarja deríteni, mi történt. Sorra hallgatják ki az egykori túszokat, miközben minden egyre zavarosabb. Közben bepillantást nyerünk sebzett családokba, a szétesés szélén járó házasságba, az anyaságtól félő nő lelki világába, és mindazokba a hétköznapi szorongásokba, amelyek fojtogatnak bankrablás nélkül is.

S skandinávok nem csak krimiben jók. Egyedi hangú komédiákat is szállítanak, és tőlük kapta a világ Fredrik Backman írót is. Nehéz megfogni, mi is az, amit ő csinál. Egyrészt, mai történeteket mesél el, gyakran rámutat civilizációnk és a mai emberek problémáira. Akad bűnügy, de nem krimi. Akad romantika, de nem szerelmes. Legszívesebben dramedynek, mondanám a könyveit, amelyek tele van bölcsességekkel és emberszeretettel.

A Hétköznapi szorongások sem kivétel ez alól. Az alap látszólag egy krimi: egy bankrablás elkövetője menekül, eltűnik és a rendőrség meg akarja találni. Ám, ahogy belecsöppenünk a történetben, nagyon hamar kiderül, hogy ez nem bűnügyi történet, valami egészen más.

Backman szabályosan játszik velünk, ahogy a függő végekkel mindig csavar egyet a történeten és a karaktereken. Mindig megvillant egy kis történetszálat, amire a fejezet végén ráhúz egy csavart. Egyet már ellőttem, hogy az ügyön dolgozó Jim és Jack apa és fia, de ennél sokkal ravaszabb húzások vannak ebben a történetben.

Nagyon húzott is magával, hogy mi lesz az, amire végül ki fogunk lyukadni. Mivel mindig jöttek az új részletek a szereplőkről, a történetről, mindig más a történet és mást mutat magából. Mint az a régi játék, ahol csavartam egyet a hengeren, és a csőben egy egészen más képet láttam.

Hamar kiderül, hogy cseppet sem a bűnügy, a félresikerült rablás lesz a lényeg, hanem az emberek, akik belekeveredtek az eseményekbe, és akik között olyan szálak feszülnek, amelyekről még sejtelmük sincsen. Hiszen egyesek életei már érintették egymást, és ahogy megyünk előre, erről is egyre többet megtudunk.

Hétköznapi, normális embereket mutat be Backman. Portrékat olyanokról, akik mi is lehetnénk. Mindenkinek megvan a maga érzelmi kínja, sokféle és mindennapi, így az olvasók nagy eséllyel találnak olyat, ami leköti őket, amivel tudnak azonosulni, vagy ami ismerős a saját kis hétköznapjainkból. Tele van a kötet fájdalmakkal, fájó dilemmákkal és veszteségekkel, de nem húz bele a tragédiák fájdalmába, mert mindig a megoldás felé haladunk.

Ezek a karakterek leckét kapnak abból, hogy tudni kell segítséget kérni, kommunikálni, figyelni egymásra és akkor megoldhatóak a gondok. Tele van emberszeretettel a könyv, és biztos kézzel vezeti a hősöket a nem mesés happy end, de a boldogabb és megvalósíthatóan jobb élet felé.

Közben bölcs ez a könyv, sok megfontolandó sorral és gondolattal.

Még szinte kommunikál is velünk Backman – lebontja a negyedik falat és behúzott.

Backman: Hétköznapi szorongások - Mint kortárs: 100% nincs mibe belekötni. Játékos, modern, csavaros és nagyon emberi.

Szubjektíven: 95% húzott a szerkezet, szerettem a csavarjait, és a bölcsességeit is.

Maffiás, szerelmes, emberrablós, ágyjelenetes.

Massimo beleszületett az erőszak és a vagyon világába. Az apja maffiafőnök volt, és törvényes fiakánt Massimo lett az örökösének nevelve. A nagyhatalmú, jóképű férfi megszokta, hogy mindent elvesz, amit megtetszik neki – legyen az nő, vagyon, üzlet. Évekkel korábban egyszer súlyosan megsérült, kómába esett – akkor egy női arcot vizionált, és azóta tudja, az a nő lesz a párja. Véletlenül pillantja meg a Szicíliában nyaraló lengyel Laurát, akiben álmai nőjére ismer. Elraboltatja, és ultimátumot intéz hozzá: együtt lesznek, de ő nem olyan férfi, aki erőszakhoz folyamodna. Ad egy évet a nőnek, hogy beleszeressen és önként legyen az övé. Laura nem szökhet, és egy luxus börtön fogja lesz, ahol egy domináns férfi másra sem vár, mint az igenére. Laurát egyre inkább csábítja a férfi, és szenvedélyes viszonyba bonyolódnak. Ám ebben a világban a szerelem sem veszélytelen.

Már magam sem értem, hogyan került ez a könyv a kezembe. Jó, ez így nem igaz. Tudom. Készült belőle egy botrányfilm, és a regény is botrány bestseller volt. Ezek meg mozgatják a piszkos fantáziám: mi van bennük, amivel kiérdemelték a botrányos jelzőt? Mivel pedig, előbb olvasok, mint filmet nézek, ha tehetem, előbb elolvastam Lipinska könyvét, mint kerestem meg Netflixen a filmet.

Eredmény: nagyon magam alatt kell lennem, ha a filmet is megnézem. Mert már látatlanban is meg tudom mondani, hogy utálni fogom. Nagyon nem is tudom elképzelni, hogy ebből normális filmet lehetett forgatni. Maximum pornót.

Mert ez a regény nem érdemli meg a romantikus jelzőt, és még az erotikus is túl kedves neki. Ez kőkemény és mocskos pornó. Nem vagyok egy piruló fajta, de ezen közben égett a bőr az arcomon. Az egy dolog, hogy mennyire realista leírások vannak, és szinte anatómiai pontossággal le van írva, ki mihez és hogyan ér hozzá, nyalja, dugja, stb. De ezen felül ez még mocskos is. Kinek hol van a tűréshatára – nekem már ott sok volt, hogy Massimo egy prostituálttal szopatja magát, miközben Laura ki van kötve az ágyra, és néznie kell – és ráizgul a látványra. Ez a kapcsolatuk egyik nyitánya, vagyis a könyv első fele. Már itt sok(k) volt nekem ez a sztori.

A szürke 50-et is sokat szidom, de ez annál is károsabb. Egyáltalán, milyen kapcsolat ez? Azon alapul, hogy Massimo erőszakosan kefél, Laura meg élvezi. Nem BDSM, de helyenként rosszabb. Itt mindkét fél kellően perverz, és nagyon nem szórakoztat, ahogy erőszakosan és nyersen végig hempergik a könyvet.

Cselekmény igazából nincs is – annyi az egész, hogy hol és hogyan esnek egymásnak, vagy hova mennek vásárolni és mit vesznek. Ennyiről szól az egész.

Egyik szereplő sem szimpatikus. Massimo tulajdonképpen egy hidegfejű gyilkos, aki az üzleti életben is sikeres. Erőszakos alfahím, nem egy szociopata tulajdonsággal. Laura meg olyan simán lesz a nője, hogy azzal lenullázza magát. Simán elfogadja az életet, amiben két dolga akad: vásárolgat és Massimóval hentereg. Se ambíció, se semmi. Attól nem lesz pozitív hősnő, hogy helyenként ő dominál a szexben.

Ehhez hozzájön, hogy nagyon mocskos a regény szövegezése is. Alapból nem bírom a káromkodás gyűjteményeket, de ez kifejezetten alsóbb régiókból dolgozik. Mondjuk, ezzel a cselekménnyel mit várok? De akkor ne akarják tanult embereknek eladni a főszereplőket!

Annyi pozitívumot találtam csak, hogy már értem, miért lett botránykönyv.

Lipinska: 365 nap - Mint erotikus: 25% szex és erotika van benne bőven, de cselekmény és tartam nélkül.

Szubjektíven: 5% a cselekmény nulla, a szereplők ellenszenvesek, a szex erőszakos.