Maffiás, szerelmes, emberrablós, ágyjelenetes.

Massimo beleszületett az erőszak és a vagyon világába. Az apja maffiafőnök volt, és törvényes fiakánt Massimo lett az örökösének nevelve. A nagyhatalmú, jóképű férfi megszokta, hogy mindent elvesz, amit megtetszik neki – legyen az nő, vagyon, üzlet. Évekkel korábban egyszer súlyosan megsérült, kómába esett – akkor egy női arcot vizionált, és azóta tudja, az a nő lesz a párja. Véletlenül pillantja meg a Szicíliában nyaraló lengyel Laurát, akiben álmai nőjére ismer. Elraboltatja, és ultimátumot intéz hozzá: együtt lesznek, de ő nem olyan férfi, aki erőszakhoz folyamodna. Ad egy évet a nőnek, hogy beleszeressen és önként legyen az övé. Laura nem szökhet, és egy luxus börtön fogja lesz, ahol egy domináns férfi másra sem vár, mint az igenére. Laurát egyre inkább csábítja a férfi, és szenvedélyes viszonyba bonyolódnak. Ám ebben a világban a szerelem sem veszélytelen.

Már magam sem értem, hogyan került ez a könyv a kezembe. Jó, ez így nem igaz. Tudom. Készült belőle egy botrányfilm, és a regény is botrány bestseller volt. Ezek meg mozgatják a piszkos fantáziám: mi van bennük, amivel kiérdemelték a botrányos jelzőt? Mivel pedig, előbb olvasok, mint filmet nézek, ha tehetem, előbb elolvastam Lipinska könyvét, mint kerestem meg Netflixen a filmet.

Eredmény: nagyon magam alatt kell lennem, ha a filmet is megnézem. Mert már látatlanban is meg tudom mondani, hogy utálni fogom. Nagyon nem is tudom elképzelni, hogy ebből normális filmet lehetett forgatni. Maximum pornót.

Mert ez a regény nem érdemli meg a romantikus jelzőt, és még az erotikus is túl kedves neki. Ez kőkemény és mocskos pornó. Nem vagyok egy piruló fajta, de ezen közben égett a bőr az arcomon. Az egy dolog, hogy mennyire realista leírások vannak, és szinte anatómiai pontossággal le van írva, ki mihez és hogyan ér hozzá, nyalja, dugja, stb. De ezen felül ez még mocskos is. Kinek hol van a tűréshatára – nekem már ott sok volt, hogy Massimo egy prostituálttal szopatja magát, miközben Laura ki van kötve az ágyra, és néznie kell – és ráizgul a látványra. Ez a kapcsolatuk egyik nyitánya, vagyis a könyv első fele. Már itt sok(k) volt nekem ez a sztori.

A szürke 50-et is sokat szidom, de ez annál is károsabb. Egyáltalán, milyen kapcsolat ez? Azon alapul, hogy Massimo erőszakosan kefél, Laura meg élvezi. Nem BDSM, de helyenként rosszabb. Itt mindkét fél kellően perverz, és nagyon nem szórakoztat, ahogy erőszakosan és nyersen végig hempergik a könyvet.

Cselekmény igazából nincs is – annyi az egész, hogy hol és hogyan esnek egymásnak, vagy hova mennek vásárolni és mit vesznek. Ennyiről szól az egész.

Egyik szereplő sem szimpatikus. Massimo tulajdonképpen egy hidegfejű gyilkos, aki az üzleti életben is sikeres. Erőszakos alfahím, nem egy szociopata tulajdonsággal. Laura meg olyan simán lesz a nője, hogy azzal lenullázza magát. Simán elfogadja az életet, amiben két dolga akad: vásárolgat és Massimóval hentereg. Se ambíció, se semmi. Attól nem lesz pozitív hősnő, hogy helyenként ő dominál a szexben.

Ehhez hozzájön, hogy nagyon mocskos a regény szövegezése is. Alapból nem bírom a káromkodás gyűjteményeket, de ez kifejezetten alsóbb régiókból dolgozik. Mondjuk, ezzel a cselekménnyel mit várok? De akkor ne akarják tanult embereknek eladni a főszereplőket!

Annyi pozitívumot találtam csak, hogy már értem, miért lett botránykönyv.

Lipinska: 365 nap - Mint erotikus: 25% szex és erotika van benne bőven, de cselekmény és tartam nélkül.

Szubjektíven: 5% a cselekmény nulla, a szereplők ellenszenvesek, a szex erőszakos.