Sorozatgyilkosos, gyógyuló, újrakezdő, régi sebeket feltépő.

Unai Ayala nyomozó meg akar gyógyulni, a rendőrségre is vissza akar térni, és az életébe is. Jó oka van rá: Alba gyermeket vár. Ugyan nem tudhatja, hogy még a férjétől esett teherbe, vagy más Unai a gyermek apja, de a férfi a sajátjának akarja a nővel együtt, és kész harcolni is a családjáért. Egy újabb sorozatgyilkos is színre lép, és a férfit személyesen érinti az eset. Az áldozat az első szerelme, akit fellógattak és vízbe fujtottak terhesen. Majd előkerül a gyermek meggyilkolt apja is. Egyes elemek arra utalnak, hogy a gyilkos egy ősi mítoszt felelevenítve áldozatot mutat be. Unai minél jobban belemerül az ügybe, annál több nyomot talál a saját kamaszkori emlékei között, amikor a barátaival ugyanabba a lányba szerettek bele, és nyár végére mindenki szíve darabokra tört a barátságukkal együtt. Valami ott és akkor történt, amiért most sokan megfizetnek.

Mivel egy sorozat második része, azonnal itt a kérdés: kell ismerni a Fehér Város csöndjét, hogy megértse valaki a Vízáldozatokat? A válasz felemás. A krimi teljesen új szálon halad, új gyilkos és eset van, így akár előismeret nélkül is bele lehet vágni. A magánéleti szál viszont abszolút folytatja az előzményeket – ugyan kis emlékeztetők, magyarázatok vannak benne, meg lehet érteni, de itt már fontos az, hogy mi történt korábban.

Nézzük is ezt a magánéleti vonalat! Unai és Alba próbálják kitalálni, hogy mit kezdjenek magukkal és a helyzettel. Van köztük kapocs, de sok a kérdőjel is. A férfi szemszögéből és érzéseiből kapjuk meg ezt a szálat – nincs is túlírva, és igazán konfliktus sincsen. Unai már akkor tudja, mit akar, amikor még nem mondja ki, és az olvasó is érzi, hogy nem számít, ki a gyerek biológiai apja, attól a férfi majd az apja akar lenni. A helyzet feloldása kicsit összecsapott volt nekem, de nem is azért olvastam a könyvet, hogy megtudjam, együtt marad-e ez a páros.

A krimi már hagyományos elemekkel dolgozik. Unai gyűjti a benyomásokat, bizonyítékokat, és egyre közelebb kerül a gyilkoshoz. Az első kötethez képest hagyományosabb a nyomozás, és kevesebb szerepet kap benne a mitológia is. Földhöz ragadtabb az eset, a megoldása és az addig eljutás is. Szerencsére az ügy kellően borzasztó ahhoz, hogy megfogja az ember képzeletét.

Megint megfigyelhetjük, hogy két szálon meséli el a történetet az írónő. Van egy múltban játszódó jelenetsor, és van a jelenben a nyomozás és az Unai – Alba történet. A múlt egy más hangulatot hoz be, hiszen kamasz fiúkat látunk, akikkel egy kamasz lány szórakozik. Nem is szerettem azt a vonulatot, mert nem értettem a lányt. Mi volt jó abban neki, hogy egy baráti társaság minden tagját elcsábított? Annyira közönyös, annyira akaratlanul gonosz, hogy nem tudtam mit kezdeni azzal a karakterrel – nem is tudtam sajnálni, amikor a jelenben belőle lett az első áldozat. A terelés ellenben ügyes: annyira a kamaszok szerelmi ügyeire van kihegyezve, hogy a sorok között elbújik a gyilkos és az indíték, ami a jelen gyilkosságaihoz vezetett. Utólag kerül sok minden helyre, és élvezetesebb a regény is, ha már értjük a miérteket, és hogy mi is történt ott.

Ami viszont veszteség a korábban olvasottakhoz képest: a Fehér Városnak, a baszk vidéknek nagyon erős hangulata volt. A jelenben játszódott, de mintha urban fantasy is lett volna, ahol a modern hétköznapok mellett megfér egy mitikus, rejtett világ, ami bele van gyökerezve az emberekbe és a tájba is. A Vízáldozatokban, a bűnügyben van ugyan ilyesmi motívum, de összességében sokkal kevesebb a misztikum, mint az első kötetben.

Trilógia lesz, magyarul is várható már 2021-ben a zárás, így még visszanézünk majd ide, mit tartogat még a Fehér Város.

Garcia Saenz de Urturi: Vízáldozatok – Mint krimi: 70% több hagyományos krimi elem, személyessé tett ügy, gyengébb atmoszféra.

Szubjektíven: 70% bár hiányzott a baszk színezet, az ügy sok mindenért kárpótolt. Ok volt.