Christopherek csúcsformában.
Bár, itt a film javára döntök... Christopher Priest érdekes regényt írt két bűvészről, de sokkal kisebb a rejtély, szárazabb. Christopher Nolan filmje viszont... meglepő, izgalmas, ügyes, remek színészekkel.
Két bűvész, akik a legnagyobbak akarnak lenni egymással versengve egy régi sérelem miatt. A trükkjeik mellett a másik tönkretételére is elég nagy energiát fordítanak. Amit pedig képesek feláldozni a nagy trükkért, szintén elképesztő.
Gyógyuló, szerelembe eső, pszichopatával szembenéző.
Anna és a barátja eltervezték, milyen nagy este lesz a lány 16. születésnapja. Egy bárban buli, majd egy előkelő hotelben az első közös éjszakájuk. Ám a lányra felfigyel egy bandavezér, és az este nagyon nem a tervek szerint alakul: Jack holtan, Anna a férfi kezei között végzi, aki hónapokig erőszakolja és kínozza. Anna végül szabadul, 
börtönbe juttatja kínzóját, de már nem az a lány, aki egykor volt. 19 évesen kezdi az egyetemet, és nagy esély van rá, hogy az apjából lesz az Egyesült Államok következő elnöke. A börtönből továbbra is érkeznek a szerelmes levelek, amelyeket eltitkolnak előle. Mivel meghallgatás is lesz új bizonyíték miatt, egy titkos ügynököt rendelnek mellé álruhában, aki a barátjának kell kiadja magát. Ashton évfolyamelsőként végzett az akadémián, Anna az első feladata. A gyönyörű, sebzett lány megigézi, és elhatározza, nem csak megvédi, meg is gyógyítja. A szenvedély és a szerelem azonban nem csak Anna bűntudatával, de Carter megszállottságával is meg kell birkózzon.
Nem teljes az egyezés, lehet, hogy nem is kellene ide hoznom, de nem egyszer eszembe jutott Moseley regényéről a Túl késő (Hoover). Mindkettőben van egy pszichopata bűnöző, aki iszonyatos módon bánik a nővel, akit elvileg szeret. Mindkettőben el kell menekülnie a lánynak, és megvédeni magát, amiben majd az igaz szerelem fog segíteni. Persze, magában a cselekményben is vannak különbségek: Annát elrabolják, erőszakkal tartja Carter maga mellett, de nem egy olyan jelenet van, amikor kísértetiesen hasonlít Anna viselkedése és a vele történtek arra, ami Hoover hősnőjének jutott.
Ez is fájdalmas olvasmány és nagyon lélekölő, ami a lánynak jutott. A könyv kínzó részei, amikor Anna rémálmaiból kiderül, miket is kellett hónapokig kiállnia. Van érzelmi súly, dráma és nagyon átélhető fájdalom.
Díjaztam azt is, hogy Ashton nem tud mindent varázsütésre meggyógyítani. A túlélők bűntudata, Carter fenyegetése is közöttük áll, és az egy folyamat, ahogy egymásba szeretnek és ahogy kapcsolatba kezdenek. Meg van fogva a gyógyulási folyamat, ami azért ellensúlyozza, hogy két szexi és gyönyörű fiatal szinte első látásra egymásba szeret és Ashton mennyire álompasi – türelmes, helyes, kedves, önfeláldozó.
A karakterekben amúgy is nagyon mesés – hiteltelen a szerző. A pozitív karakterei bántóan tökéletesek, míg a gonoszok eredendően démoniak. Igaz, megszerettem Anna és Ashton karakterét is, de akkor sem tudom elhallgatni, hogy a külsejükkel, képességeikkel simán lehetnének mesehősök is.
Ehhez hozzájön, hogy egy téglányi a kötet, amihez képest cselekmény nem sok akad benne. Nagyon érzelmileg magyaráz mindent, gyakran ugyanazt Ashton és Anna szemszögéből is végig követhetünk. Mivel szeretem, ha van cselekmény is, nekem ebben a formában kissé túl volt írva a regény, de akinek nagy érzelmek, viharok és lelki feszültségek kellenek, nagyon otthonosan érezheti majd magát a történetben.
Van benne erotika is, de nincs elszállva a szerző. Nem is olyan realista, hogy anatómiai részletességgel elemezgesse a főszereplők nemi életét. Ezt is tudtam díjazni, szerencsére ebben nem esett úgy túlzásba, mint az érzelmek gombolyításában és simításában.
Összességében kissé megosztónak éreztem a regényt. Szerettem a hőseit, érzelmileg is sok minden benne volt, de azért hiányzott valami pörgőbb esemény – a végére érkezett ugyan, de az már későn és csak a végén egy kicsi. Azért érdekel, mi lehet a sorozatban még.
Moseley: Nincs vesztenivalóm - Mint romantikus: 70% érzelmekben gazdag, belülről megfogott történet, pörgős véggel.
Szubjektíven: 60% lekötött, vannak szívszaggató részei, szimpatikusak a hősök, de túlírt.
Sikeres regénysorozat elejéből készítette a Netflix az Enola Holmes filmet.
Sherloch vagány húga egyedül marad, és nagyon nincs kedve Mycroft igényeinek megfelelve lánynevelő intézetbe vonulni. Inkább megszökik, keresi az anyját, és belekeveredik egy eltűnt vikomt ügyébe.
Jó szereposztás, kellemes hangulat, és másként szórakoztató, mint a regény.
A hit csak a képzelődés szalonképes neve. Amikor azt állítják, a hit visz át mindenen, tévednek. Az embert az ereje viszi át mindenen, nem a fantáziája. (Náray: Zarah álma)
– Én vagyok itt az egyetlen, aki ironikusnak látja a dolgot? – kérdezte komoran mosolyogva Tigra.
– Én azt látom – folytatta a Megtorló –, hogy nektek minden segítségre szükségetek van.
– Remek – dörmögte bólogatva Johnny Storm –, mi lenne, ha felhívnánk Hannibal Lectert? Hátha ráér… (Moore: Polgárháború)
A berekben nincs protekció, és a tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet, és egyetlen rossz felelet az élet teljes bukását jelenti. (Fekete: Téli berek)
A kémia hatalmas tudomány. Átalakítja az embereket. (Percin: A remény kalózai)
– A világ korlátok közé szorít, a bor felszabadít alóla.
– Biztosan sok piás bölcsességet ismer, de egyik sem érdekel! (Benyák: Képtelen történet)
Amíg tudod, hogy vannak választások az életedben, félsz a rossz döntésektől. (Ballingrud: Szörnyvidék)
Ebben a korban a földrengést szerelemnek nevezik, és éppen úgy nem lehet ellene semmit tenni, mint a valódi földrengés ellen. Jön, pusztít, és romok maradnak utána. (Fekete: Juliska; IN: Szerelmem)
Csalásra épül a világ, érzékcsalódás az élet. (Sienkiewicz: Quo vadis)
Régi sérelmeket feldolgozó, fantázia világos, családegyesítő.
Max egykor nagyon sikeres író volt. Egy ponton azonban elege lett a valódi világból, és beköltözött a fantáziája birodalmába. Rejtőzik, sokat iszik és már egy ideje nem ír. Egy napon azonban felkeresi az egyik teremtménye, egy kislány, akinek a története végén nem volt happy end. A szeretett dobozát nem kapta vissza, és követeli, hogy változzon meg a története! Max kénytelen kilépni a rejtekhelye kapuján, és Moira oldalán a doboz nyomába 
erednie. Közben látja, hogyan boldogulnak vagy sem a teremtményei, és nyomára akadnak az ellenségei is. Hiszen a történetben nem csak kitalált szereplők kaptak helyet, és ahhoz, hogy boldog véget érhessen a mese, Max rá kell, hogy ismerjen a valódi szereplőkre, és szembe kell nézni a múltja fájdalmaival.
Remek kis gyerekkönyv, ami azért a felnőtteknek is tartogat pár meglepetést. Majdnem mesekönyv, de csak majdnem. Van benne egy kis posztmodern vonás is, humor és mondanivaló is akad benne.
A történet meseként indul: egy meselény változtatni akar a sorsán, ezért elmegy segítségért a világa teremtőjéhez, aki bármit képes papírra vetni, és ezzel életre kelteni. Mivel nagyon bírom az áthallásokat, eszembe is jutott Óz, akihez mindenki ment a maga kérésével. Csak itt nem elég egy csettintés és varázslat, meg kell keresni a dobozt és a két emberkének útra kell kelnie.
Nagyon szerettem azt a fantáziavilágot, ami Max ötleteiből és történeteiből született meg. Tele van kreatív ötletekkel, nyelvi játékokkal és persze sötét történetekkel is. Amennyire a regényből kiderül, Max mesés és sötét fantasy történeteket írt, de akadt némi thriller is nála, így elég sok a tragikus sors és sötétség is a világban. Azért, mondjuk, nekem nem ezek lettek emlékezetesek, hanem a gyermeki fantázia maradványai. A V.Á.R. vagy az azt védő szörny, a Drótszamár. Olyan jó volt újra belefeledkezni abba, mi mindenre lehet képes a képzelet!
Ezt a részét szerettem a történetnek. Ahogy haladnak a hősök, a gonosz oldal ármánykodik közben, és felfedezzük köröttük a világot annak minden színével és humorával.
Még akkor is, ha volt némi áthallásom más történetek felé is. Az író, aki beleveszik a fantázia világába? Akinek megvan a maga kábítószere? Max kedvesebb és mesésebb alak, de nekem beugrott Stephen King is róla. Ahogy egy-egy története is áthallós más regényekkel és valóban létezű művekkel.
A vége felé azonban elmegyünk egy másik irányba. Megtudjuk, pontosan miért költözött ide Max, és kik egyes szereplők eredetijei. Nem lesz teljesen meglepetés, egyes elemekre sokkal előbb rá lehet jönni, mint ahogy az író felfedi a lapokat. Azért volt benne olyan is, amit nem lehetett előre kitalálni.
A vége az, amivel kapcsolatban maradtak fenntartásaim. Még abban sem vagyok biztos, hogy ez happy end. Annak érződik, mindenki elnyeri a jutalmát, vagy a büntetését, de egyszerűen nem érzem valódi boldog befejezésnek. Az én olvasatomban akkor elhagynák a mesevilágot, de lehet, hogy túl sokat akarok csak belelátni.
Humorosan és kedvesen van megírva, rengeteg utalással. Ez megint olyasmi, ami kicsit elgondolkoztatott, ki a célközönség. Az író témává emelése inkább posztmodern és sok utalást szerintem a kisebbek nem is fognak megérteni.
Számomra jó szórakozás volt, kellemes kis mesés kikapcsolódás.
Benyák: Képtelen történet - Mint gyerekkönyv: 85% humoros és szellemes, mesés történet némi tanulsággal.
Szubjektíven: 70% szerettem a stílusát, a humorát, a mesevilágát, csak a történet végét nem.
5: Berry: Máltai csere – Cotton Malone pár levelet igyekszik megbízásból megszerezni Olaszországból. Mire észbe kap, az események nagyon is komoly fordulatot vesznek. Mert azok a levelek nyomok lehetnek egy régi irathoz, amellyel a máltai lovagrend hatni tudott a pápákra, régi titkot rejtenek. A közelgő pápaválasztásban pedig egy bíboros ezt akarja kihasználni – a gonoszság büntetése azonban: bezárás!
4: Dávid – Finy – Gévai – Kertész – Majoros – Mészöly – Miklya – Nyulász: Találj ki! – egy iskolai kirándulás nem várt fordulatot vesz. Pár gyerek nem megy el a közös túrára: van köztük beteg, más lógni akar, de akad, aki simán csak lemaradt. Az egyikük vicces akar lenni, és megvicceli a gondnokot. Az eredmény: bezárják őket a régi, 
ijesztő házba, ahonnan rejtvények megoldásával juthatnak ki.
3: Musso: Az írók titkos élete – adott egy kultikus író, aki nem hajlandó többet írni. Visszavonul egy szigetre, és senki nem férkőzhet a közelébe. Most azonban érkezik egy lelkes fiatal írópalánta és egy fiatal nő, akik gyilkossági ügybe keverednek a szigeten, és valahogy minden az íróhoz vezet. Akinek egy régi bosszú miatt kell a szigeten élnie, ahol nem csak magát tartja bezárva.
2: Sacheri: Szemekbe zárt titkok – Benjamin a nyugdíjba vonulása után könyvet készül írni az egyik esetéről, ami mai napig nem hagyja nyugodni. Egy fiatal nő megerőszakolása és meggyilkolása, az esetben politikai tényezők is voltak. Ahogy visszaemlékezik, Irene alakja is megelevenedik előtte, akibe szerelmes volt. Nem sejtheti, 
hogy milyen titok felfedése vár rá, amelyben az igazságszolgáltatás egyet jelent a bezárással.
1: Adler-Olsen: Nyomtalanul – a Q ügyosztály első esete volt, amelyben Karl rákattant egy nő ügyére, aki eltűnt egy utazásról, a fogyatékos öccse mellől. Semmi nem utalt arra, hogy öngyilkos akart volna lenni. Rááll az ügyre, és egy bosszútörténet nyomaira akad. Mert volt régen egy autóbaleset, amelyben két család gyermekei is árván maradtak. Most pedig az egyik árva bezárja érte a másikat, elég extrémen. A fogfájós és -húzós részek meg horror élményt is nyújtottak, a hideg ráz tőle most is…
Vallásos, megtérő, szerelmes, őrült uralkodós.
Róma ura Néró, és aki életben akar maradni, megtanulja, hogyan nyalja a császár talpát, aki nagy költőnek és énekesnek képzeli magát. Róma egyik leggazdagabb és legműveltebb embere, Petronius a belső körben áll, rá hallgat a Császár is. A férfitól az unokaöccse kér segítséget: míg betegeskedett, egy római látta vendégül, aki 
sajátjaként nevelt fel egy Rómába hozott, túsz északi királylányt. Ligia elragadta az ifjú Marcus szívét, és tapasztalt bátyja segítségét kéri. Neki kész is a terve, hogy Néró bevonásával hogyan játssza a fiú kezére a lányt. Nem sejtik, hogy Ligia keresztény és hiába tetszik neki a fiatal római, bűnben vele sem élne. Míg Marcus leckét kap az emberi jóságból és az igaz szeretetből, Petronius a császár terelgetésével próbálkozik, de a vér így is elönti Rómát: egy tűz után a keresztények válnak bűnbakká, és megindul a mészárlás.
A nagy magyar mesélő, aki nálunk meghonosította a romantikus regényeket, ha Nyugat-Európához képest később is, Jókai Mór volt. Sienkiewicz legalább akkora név a lengyeleknél, mint nekünk Jókai. A fejemben mindig összekötöttem őket, hasonló stílus és a nemzeti irodalomban hasonló szerep, csak világirodalmi szinten Sienkiewicz messze jobban jegyzett.
Az egyik legnagyobb regénye a Quo vadis, ami több olvasatot is kínál nekünk. A romantikus lelkületűek végig olvashatják azért drukkolva, hogy fiatal hősünk szerelme boldog véget érjen, és ne az oroszlánok előtt szóljon a nászdal. Fiatal, szép emberekkel kezdett el Sienkiewicz dolgozni, akiknek lehetett drukkolni. Klisével indul, hiszen a gazdag ifjú meglátja a nemesi származású, szépséges, de különben rangban alatta levő lányt, és küzd a szerelemért. Azonban nagyon hamar mássá lesz a történet: ez a hősnő nem omlik a hős karjaiba, mert az jóképű és gazdag, m ég vonzalom is akad közöttük. Neki egy lélekben nemes férfi kell, és eleinte ehhez Marcus túlzottan római.
Az ő karakterén keresztül nagy fejlődést kapunk: ahogy a szerelem miatt, a szenvedés miatt Marcus legyűri magában a katonát, a római hódítót és kereszténnyé lesz. Az is benne van a történetben, hogy Marcus először a szemével szeretett, a lány szépségét. De jöttek a próbatételek, és sokkal mélyebb érzelmek következtek. A regény meg is fogalmazza, a végére már a lelkét szerette, nem a küllemét.
Ugyanakkor ez annak is a regénye, hogy Néró mit tett Rómával. Egy diktátor, nem kevés perverz hajlammal és korlátlan hatalommal. Az emberekkel, a néppel, a várossal is önkényesen, rosszul bánik. Sienkiewicz felvonultatta a dekadens Róma minden bűnét, egy őrülttel az élen. Gyilkosságok, házasságtörések, merények és hazugságok.
Így még nagyobb a kontraszt a kereszténységgel, ami most kezd el terjedni. Itt még nem az a vallás, aminek mi ismertük. Sokkal egyszerűbb, tisztább és mentes a hatalmi eszközöktől és célkitűzésektől. A puszta erényei vannak benne megírva.
A regényben, ahogy a romantikában megszokhattuk, meg is vannak a nagy ellentétek és nagy szenvedélyek a látványos jelenetek közepette. Talán ezért is figyeltem most jobban Petronius alakjára, aki viszont a római erények megtestesítője. Ízléssel, vagyonnal, ésszel és sármmal. Ő a jó római, akinek ebben az őrületben már nem marad hely – az ő világát Néró megöli, a keresztény tanok meg távol állnak tőle. Egy pozitív figura, egy többre érdemes ember, aki még halni is méltón tud. Élni és halni, ahogy választotta magának.
A nagyívű történelmi tabló, a szerelmi történet, Petronius és Néró alakja miatt is emlékezetes.
Sienkiewicz: Quo vadis? - Mint történelmi: 90% kettő az egyben. Nagyívű romantikus regény, és Néró kora életre kel.
Szubjektíven: 80% egyes jelenetei a retinámba égtek, már túllátok a romantikus kereten is.
(A Fumax még nem 100%, de december elejére lettek hirdetve.)
November
30. Bhathena: Egy olyan lány - YA 3,5
December
1. Ponicsán: A haza szolgálata - kortárs 3
2. Fekete: Szerelmem - klasszikus 4
3. Ballingrud: Szörnyvidék - fantasy/horror 4
4. Náray: Zarah álma - családregény 3,5
5. Whitney G: Alapos kétely - erotikus 4
Moore: Polgárháború - akció 4
6. Fekete: Téli berek - ifjúsági 3,5
Percin: A remény kalózai - ifjúsági 3
Ezzel megkezdődik az év végi hajsza, még karácsony előtt.
Kamaszos, család mellett kiálló, betegséggel küzdő.
Tania átlagos, 14 éves kamasz, aki rajong a természetfeletti lényekért. Falja a vámpíros, vérfarkasos történeteket, és szenved attól, hogy az iskolában a megszállott, de különben rendes testnevelés tanár futókat akar nevelni belőlük. A szülei elváltak, az apja elköltözött egy olasz és idegesítő nővel, az anyja egy kamu blogba menekült, a 
bátyja egy másik városba jár csendőrképzőbe. Minden a feje tetejére áll, amikor az anyja egy napon kórházba megy, és azzal a hírrel jön haza, hogy daganat van a mellében, és nem tudni, jóindulatú-e. A diagnózis rossz, a kis családnak a rákkal meg megbirkóznia. Műtét, majd kemoterápia következik. A lány mindenre kész, hogy tartsa a lelket az anyjában. Ha kell, ollóval esik neki a hajának és a szemöldökének, beáll a futócsapatba és még azt is képes lesz elismerni, hogy az egyik fiú a csapatból nem is olyan idegesítő.
Sajnos, a rák nem egy olyan téma, amit nagyon be kellene mutatnom. Túl sokan szenvednek tőle, sokan halnak bele még napjainkban is. Az változó legfeljebb, ki hány éves korában szembesül vele. Egyáltalán, mikor érdemes ilyesmibe beleavatni a gyerekeket?
Percin kötetének hőse egy tizennégy éves lány, aki az anyja betegsége miatt kell, hogy többet megtudjon erről a betegségről és a kezelésről. Megvan a folyamat, ahogy a netes előzmények átnézésekor megüti a lehetséges diagnózis, és megijed. Nem sokat tud, csak az ijesztő lehetőségek rémítik meg. Ahogy aztán belekerülnek a folyamatba, az események hozzák magukkal a bővebb ismereteket.
A kötet azonban nem tudományosan van megfogva, még csak a rákról sem tudunk meg többet, mint egy orvosos sorozatból. Végig, az érzelmi összetevő a fontos. Hogyan lesz felelősségteljesebb, érettebb a lány egy komoly helyzetben.
Vannak olyan monológjai, amikor különösen jól összefoglalja, hogy milyen helyzetben vannak, hogyan kell túlélni és meggyógyulni. Itt vannak azok az üzenetek, amiket akkor is érdemes megfogadni, ha nem is ilyen küzdelemben vagyunk benne nyakig.
Az általános, hogy bátran kell megélni a napokat. Soha nem lehet tudni, mennyi idő van hátra, így meg kell ragadni, ami megadatott. Nem búsulni, hanem küzdeni és megtalálni a humort, a szeretetet, a jót a mindennapokban.
A másik, hogy nekimegy a betegség tabujának. A kultúránk olyan, hogy nem akar tudomást venni az élet ronda dolgairól. A betegség és a halál is olyan, amit zárt ajtók mögé száműztünk. Ettől tudatlanok is lettünk, tapasztalatlanok a témában. Amit meg nem ismerünk, attól meg félünk. Attól, hogy Tania anyja beteg, nem kell elrejtőznie a világ elől. Nem fertőz, nem árt senkinek, neki is ugyanúgy joga van élni és emberek közé menni. Ez is egy olyan üzenet, ami miatt érdemes lehet elolvasni a könyvet.
Tania megéli mindezt az anyjával, és ettől nő fel. Megvannak a saját kis kamaszos dolgai, szó van az iskolai életéről is. De, ahogy az anyja betegségének fázisai, ez is csak vázlatosan szerepel a könyvben. Átrohanunk nagyon sok mindenen, amiről csak egy-egy szó vagy mondat esik. Ettől olyan érzésem volt, mintha egy nagyobb regény vázlatát olvastam volna.
Percin egyedi stílust adott a hősnőjének. Több a popkulturális utalás is a könyvben, bár ezeken eléggé érezni, hogy nem mai a kötet. Az Alkonyat őrület tombol akkor, és hősnőnk Teen Wolf sorozatot néz a tévében.
Gyorsan végig olvasható, van mélysége is, csak lehetett volna több és jobb is.
Percin: A remény kalózai - Mint ifjúsági: 65% egyedi stílusú a szövege, a témát érzelmileg közel hozza, de vázlatos.
Szubjektíven: 55% különösebben nem fogott meg. A stílusa bejött, de hiányérzetem volt.