Kamaszos, család mellett kiálló, betegséggel küzdő.

Tania átlagos, 14 éves kamasz, aki rajong a természetfeletti lényekért. Falja a vámpíros, vérfarkasos történeteket, és szenved attól, hogy az iskolában a megszállott, de különben rendes testnevelés tanár futókat akar nevelni belőlük. A szülei elváltak, az apja elköltözött egy olasz és idegesítő nővel, az anyja egy kamu blogba menekült, a bátyja egy másik városba jár csendőrképzőbe. Minden a feje tetejére áll, amikor az anyja egy napon kórházba megy, és azzal a hírrel jön haza, hogy daganat van a mellében, és nem tudni, jóindulatú-e. A diagnózis rossz, a kis családnak a rákkal meg megbirkóznia. Műtét, majd kemoterápia következik. A lány mindenre kész, hogy tartsa a lelket az anyjában. Ha kell, ollóval esik neki a hajának és a szemöldökének, beáll a futócsapatba és még azt is képes lesz elismerni, hogy az egyik fiú a csapatból nem is olyan idegesítő.

Sajnos, a rák nem egy olyan téma, amit nagyon be kellene mutatnom. Túl sokan szenvednek tőle, sokan halnak bele még napjainkban is. Az változó legfeljebb, ki hány éves korában szembesül vele. Egyáltalán, mikor érdemes ilyesmibe beleavatni a gyerekeket?

Percin kötetének hőse egy tizennégy éves lány, aki az anyja betegsége miatt kell, hogy többet megtudjon erről a betegségről és a kezelésről. Megvan a folyamat, ahogy a netes előzmények átnézésekor megüti a lehetséges diagnózis, és megijed. Nem sokat tud, csak az ijesztő lehetőségek rémítik meg. Ahogy aztán belekerülnek a folyamatba, az események hozzák magukkal a bővebb ismereteket.

A kötet azonban nem tudományosan van megfogva, még csak a rákról sem tudunk meg többet, mint egy orvosos sorozatból. Végig, az érzelmi összetevő a fontos. Hogyan lesz felelősségteljesebb, érettebb a lány egy komoly helyzetben.

Vannak olyan monológjai, amikor különösen jól összefoglalja, hogy milyen helyzetben vannak, hogyan kell túlélni és meggyógyulni. Itt vannak azok az üzenetek, amiket akkor is érdemes megfogadni, ha nem is ilyen küzdelemben vagyunk benne nyakig.

Az általános, hogy bátran kell megélni a napokat. Soha nem lehet tudni, mennyi idő van hátra, így meg kell ragadni, ami megadatott. Nem búsulni, hanem küzdeni és megtalálni a humort, a szeretetet, a jót a mindennapokban.

A másik, hogy nekimegy a betegség tabujának. A kultúránk olyan, hogy nem akar tudomást venni az élet ronda dolgairól. A betegség és a halál is olyan, amit zárt ajtók mögé száműztünk. Ettől tudatlanok is lettünk, tapasztalatlanok a témában. Amit meg nem ismerünk, attól meg félünk. Attól, hogy Tania anyja beteg, nem kell elrejtőznie a világ elől. Nem fertőz, nem árt senkinek, neki is ugyanúgy joga van élni és emberek közé menni. Ez is egy olyan üzenet, ami miatt érdemes lehet elolvasni a könyvet.

Tania megéli mindezt az anyjával, és ettől nő fel. Megvannak a saját kis kamaszos dolgai, szó van az iskolai életéről is. De, ahogy az anyja betegségének fázisai, ez is csak vázlatosan szerepel a könyvben. Átrohanunk nagyon sok mindenen, amiről csak egy-egy szó vagy mondat esik. Ettől olyan érzésem volt, mintha egy nagyobb regény vázlatát olvastam volna.

Percin egyedi stílust adott a hősnőjének. Több a popkulturális utalás is a könyvben, bár ezeken eléggé érezni, hogy nem mai a kötet. Az Alkonyat őrület tombol akkor, és hősnőnk Teen Wolf sorozatot néz a tévében.

Gyorsan végig olvasható, van mélysége is, csak lehetett volna több és jobb is.

Percin: A remény kalózai - Mint ifjúsági: 65% egyedi stílusú a szövege, a témát érzelmileg közel hozza, de vázlatos.

Szubjektíven: 55% különösebben nem fogott meg. A stílusa bejött, de hiányérzetem volt.