Van egy új mániám. Vizslákat keresek filmeken és meséken.
Így a fenti filmhez, aminek regény az alapja, lenne is egy kérdésem. Vahur milyen kutya?
Újraolvastam a Vukot, nem is olyan régen, és Fekete rengeteg kutyát fajjal is megnevez, csak Vahurt nem. A vadász jó vadászkutyája, de ennél közelebbit nem tudunk.
Különben örök klasszikus a mese a kis rókáról, akinek a családját kiírtja az ember, de ő bosszút áll.
Országot mentő, képességes, összeesküvést leleplező.
Ignác, vagyis Pannónia Parancsnok ügyei rosszul alakultak: a saját csapata dobta ki a közös bázisról, őt hibáztatva Gábor (Hollóember) haláláért és a legutóbbi vészhelyzetekért. Az ősei is elégedetlenek vele, és már mozizni sem tud nyugodtan az emlékeik között. Hogy mondja el ezt a vezetőségnek? Ráadásul felfigyel arra is, 
hogy egyre több minden tűnik el Magyarországról és az emberek nagy többségének tudatából is. Olyan nemzeti gyümölcs, mint a csombó és olyan fegyver, mint a csillagvető – már senki sem tudja, hogy ilyen létezett és mit jelentett. Ez már katasztrofális vészhelyzet, és Ignác kénytelen maga eredni a nyomába: a csapata is eltűnt, a vezetőség nem veszi komolyan és lehet, hogy rosszban sántikál. Neki meg maradnak az ősei, egy belevaló riporterlány és az egyik társa fia, hogy rájöjjön, ki és hogyan tünteti el azt, ami az országot Magyarországgá teszi.
Alapvetően lelkes olvasó vagyok, és az első benyomásaim meghatározzák, hogy tetszik egy könyv. Ha erős a nyitány, a gyengébb folytatásnál is kitartok. Egy gyenge kezdet húzza végig az agyam, de a jó befejezés miatt meg tudom szeretni a könyvet.
A Pannónia Parancsnok első nekifutásra a második verzió volt. A kezdet nagyon elvette a kedvem, meg is akadtam kissé. Nem elég, hogy a történet nem tetszett – Ignác panaszkodik, hogy őt mennyire nem értékeli senki, és arra sző terveket, hogy adja elő úgy a történteket az európai fejeseknek, hogy ne tűnjön baleknak. Plusz, maga Ignác sem egy szimpatikus hős itt. Aztán az események beindulnak, izgalmas konfliktus bontakozik ki és Ignác is összeszedi magát. Így felülbíráltam a kezdeti benyomást.
Helyette a tudatos szerkesztést fogom megdicsérni. Direkt indulunk ennyire lentről, hogy aztán minden téren legyen egy nagy fejlődési ív. Ignác a pince mélységéből kaparja össze magát, és azért bebizonyítja, hogy megvan benne a hős talentum. Csak a könyv első kb. tizede, amin túl kell jutni.
A cselekmény meg elkényeztet. Egyik elmélet és akció követi a másikat – van krimis nyomozás, vannak összeesküvések, szuperhős összecsapások, másik világbeli kalandok és magánéleti kavarások is. Változatos, izgalmas, és nem egy nagyon jó ötlet van benne.
Amivel eljutok oda, hogy a világát is mennyire szerettem ennek a regénynek. Miközben irigykedem az olyan hungarikumokért, amelyek csak Hernád Péter fejében és a regényben léteznek, van itt kémkedéstől kezdve ufókig minden. Lehetett volna nagy katyvasz is, de értelmes és szórakoztató is a végeredmény. Benne van a magyar valóság ismerős keserűsége – még a szuperhőseink is lesajnáltak és alulfinanszírozottak – de szerencsére a könyv hangulata nem keserű.
Humoros és pozitívan ábrázoló a kötet. Ok, vannak nehézségek és minden rosszat össze lehet gyűjteni korrupciótól kezdve az előítéletek mocsarán át a hétköznapi fájdalmakig, de a szerző úgy tálalja ezeket, hogy inkább az a hangsúly, hogy ennek ellenére is milyen csodák férnek el ebben az életben és világban. Mondjuk, nekik ott volt a csombó…
Sok karaktert megkedveltem, sok olyan szereplőt is, akiket az előző részben nem. Ignác hatalmas fejlődésen megy keresztül – egy hanyag, önző figura jut el addig, hogy elébe megy az eseményeknek, fel képes áldozni a kényelmét, akár magát is. Szeretni kezd, aktív lesz és kiérdemli a hős jelzőt is. Igaz, Máté és Gáspár vitéz lettek a kedvenceim. Máté az a naiv, álmodozó karakter, aki még hisz. Gáspár meg a régimódi hős, a Hunyadiak lovagja. Mondjuk, Ignác ősei mind nagy figurák, és remek történeteik is vannak a történelem 10000 évéből…
Ez a rész jobban tetszett Hollóember köteténél, és jó szálakat nyit meg a következő részre. El is fogom majd olvasni.
Hernád: Pannónia Parancsnok - Mint fantasy: 75% lassú kezdés után felpörögnek az események, jó karakterekkel, izgalmas.
Szubjektíven: 85% a kezdeti nehézségek után megkedveltem a főszereplőt is, jó a világa is.
Emberek vagyunk. Bonyolult rejtélyek. (Pratchett & Baxter: A Hosszú Kozmosz)
Persze, ha hivatalosan kérdezik, elítélem az adócsalás intézményét – folytatta Gréta elgondolkodva. – De ha, miközben minden megkeresett száz forintodból nyolcvanat leadózol, nem mehetsz állami kórházba, csak ha meg akarsz halni, nem adhatod állami iskolába a gyereked, csak ha nem érdekel a jövője, és magadnak kell gondoskodnod arról, mi lesz veled, ha nyugdíjas leszel… nos… – vett mély levegőt a nő –, én csak gratulálni tudok annak, aki zsebbe fizet. Ne áltassuk magunkat – hajolt Alexhez kecsesen a labdáján egyensúlyozva –, ma Magyarországon nem sok választás van. Vagy adócsaló, vagy csődbe ment kisvállalkozó vagy. (Mezei: Mint a homokszemek)
Fura dolog az emlékezés – mondta Umia. – Ha nem akarok foglalkozni velük, a gondolatok beúsznak a fejembe, de szertefoszlanak, amint feléjük fordulok. (Mészöly & Molnár: Az Emberek Országa)
Természetesen minden veszteség más, de a bánat, ahogy én látom, egyetemes. (Alger: A bankár felesége)
Énekelhetsz a fájdalomról
Énekelhetsz a sajnálatról
De semmi sem hoz holnapot
Vagy mossa el a tegnapot (A Fekete Lap napja)
Sokat gondolkodtam a tisztességről az elmúlt napokban – kezdte Christian. – Hogy az nem egy állandó valami. Nem egy jellemvonás, ami előre elrendelt módon a személyiséged része. Sokkal inkább egy… törekvés, ami mindig hadilábon áll a valósággal, próbára tesz minket, kibaszik velünk, és a színfalak mögött mindig ott van ez az egyensúlyozás: tisztesség kontra, amit akarunk, miközben azt akarjuk, hogy tisztességesek legyünk… Egy nagy katyvasz az egész. (Cole: Végjáték)
Vagy lehet, hogy tényleg ilyen rossz a helyzet, hogy ezt az egyébként remek fogalmat, mint a szerencse, már csak a „lehetett volna még ennél is szarabb” kifejezés helyett tudjuk használni? (Mezei: Mint a homokszemek)
– Úgy két másodperccel azután, hogy megérkeztem, a pasas gyakorlatilag közölte, hogy nekem kell kifizetni a vacsorát, aztán rendelt kétféle előételt – az egyikben fehér szarvasgomba volt –, de nem kérdezte meg, hogy megkóstolom-e, továbbá kért egy üveg nevetségesen drága bort, ebből se kínált meg, és aztán a legdrágább főételt. És ezek után meglepte, amikor én a vacsora végeztével azonnal haza akartam menni.
– Én is vakrandim voltam, és kiderült, hogy a nő be akar szervezni egy marketinges piramisjátékba – mesélte David. (Metz: Cirmos-hadművelet)
Segíteni akarok, hogy megváltozzanak a szabályok. Hogy tisztességesebben működjenek a dolgok. De senki nem törődik vele, hogy egyenlő esélyek legyenek meg igazságosabb feltételek, hacsak nincs valami kötődése hozzá. Azt hiszem… erre valók a történetek. Hogy összekössék az embereket. A történetek megváltoztatják a szíveket, aztán a szívek megváltoztatják a világot. (Murphy: Puddin)
Időnként olyan érzésem van, hogy ha az életünk nincs veszélyben, nem is a megfelelő sztorit közöljük. (Alger: A bankár felesége)
Természetesen eszébe jutott az ördög is, amit ugyanaznap láttak, amikor a fényt. Mégsem félt már. Sem ördögtől, sem kísértettől.
Az elmúlt napok alatt sokat megélt, és a történtek ráébresztették, hogy félni csak az emberektől kell. (Trux: A torony titka)
(Premier előtt! Olvashattam a megjelenés előtt, köszönet érte!)
Nyomozós, szerelembe eső, életet összerakó, bankrablós.
Alex, másfél éve: sikkes és erős üzletasszony, a szakma egyik legjobbja, aki egy eszkimónak is eladná a jeget. Magas intellektus, ízlés és csípős humor. Frissen kinevezve egy nagy cégnél vezető beosztásba. Alex, most: egy kis cég kárszakértője, aki magas falakat húzott maga köré. Kívülről még mindig sikkes, erős és humoros nő, a 
szakma egyik legjobbja. De belül sok a seb, a régi magabiztosságban már több a megjátszott elem. De jön egy újabb ügy, amit képtelen elengedni. Egy bankba érthetetlen okból rendszeresen megszólal a riasztó, majd halálos gázolás történik az utcában. Szerinte összefügg a két ügy, és ezt bizonyítani is akarja. Ennél is nehezebb dió, hogy egyre közelebb kerül az ügyön dolgozó nyomozóhoz. Ákos jól néz ki, de ami ennél is fontosabb, jó ember is. Van benne valami olyan tisztaság és erő, ami képes lehet Alex védfalait romba dönteni.
Gondban voltam, milyen zsánert írjak oda a bejegyzés végére. Ugyanis olvasás közben újabb és újabb rétegeket fedeztem fel a történetben – előzetesen, a fülszöveg alapján kis krimit és romantikát vártam, de ennél többet tudott Mezei Petra regénye. Nekem bejönnek a jó hibridek, azok izgalmasak. Amikor kapsz egy kicsit ebből, kicsit abból, és ha mindegyik jól működik, akkor sokkal komplexebb élmény tud lenni, mint egy műfajában egységes kötet. Mivel vacilláltam, ez már egy dicséret, mert több síkon is jól működik a regény.
Mivel már megírtam a végét, akár puskázni is lehet, láthatjátok, hogy a női mellett döntöttem végül. Vagyis, chick lit, ha divatosabban akarom írni. Azért, mivel Alex karaktere uralja a történetet, és ő sok tekintetben modern, mai nő. Művelt, eszes, karrierista, szingli. Aki tudja, mit akar az életétől, és azt meg is szerzi magának. Van azonban az írónőnek egy trükkje, ami miatt még izgalmasabb ez a zsáner.
Két idősíkot kapunk. Amikor Alex az a modern nő, aki bármikor chick lit hősnő lehetne. A csípős humorú, vállalati sikerember, aki éppen kinevezést kap egy vezetői székbe. Ízlés, külső, pénz és hatalom, ambíció és humor – ki lehet pipálni mindent. Azt is mondhatnám, ez az Alex egy olyan nő, amilyen egy modern városi nő lenni akar.
Csakhogy, történt valami és Alex már csak külsőre maradt ilyen. Több változás van az életében, és meg lehet nézni, hogy mibe kerül neki fenntartani azt a látszatot, hogy ő még az a modern, ’mindent maga elintéz és jól megvan egyedül’ ember legyen. A csípős humorát már többször használja figyelemelterelésre és a fájdalma rejtésére. Ott van benne a gyengeség, a félelmek és egyfajta elveszettség – meg kell tanulnia, hogy ezeket felfedje és megint közel engedjen embereket. De ezt nagyon nem akarja. Azért vannak a falak. Nagyon tudtam élvezni, ahogy az akkor és most jelenetekkel összeáll a karaktere, és miközben sok hősies tulajdonságai is van, érző embernek is el tudom fogadni. Nálam az is pozitívum, hogy nem minden döntésével értettem egyet, de el tudtam fogadni és hozzá hiteles volt. Ha valakivel nagyon nem tudok egyetérteni, akkor hajlamos vagyok nem bírni a karaktert, de itt ez illett a szereplőhöz és jó volt így.
Határozottan Alex a főhős, senkit nem ismerünk meg annyira, mint őt. A többiek sokkal szimplábbak és egyszerűbbek. Ákos a regénybeli álompasi, akire nem is tudok rosszat mondani. Csak azért nem bánom ezt, mert kedveltem. Jók Alexszel együtt, és drukkoltam nekik. Valahol érzem azt is, ennyire jó pasi és ember kellett, hogy Alex hajlandó legyen sebezhetőbb lenni a kedvéért és szerelmesnek lenni.
Vannak mellékszereplők is, egy-egy vonással felvértezve, de ennek ellenére működő figurák. A pornós, aki megsértődik, mert a pasija pornót nézett. A nyugdíjas tanárnő, aki jó megfigyelő. Levendula, aki többre lenne képes és dühös. Az egyedülálló anya Bence nevű kisfiával. Színesítik a sztorit, szerettem, hogy ez nem csak kétszereplős történet, amiben csak Alex meg Ákos vannak. Már az is mondd valamit, hogy több nevet is megjegyeztem. Mert ha vázak is, jól eltalált vázak.
De, a következő zsáner. A krimi. Jól indul, ráadásul két síkon is. A múltban egy család lemészárlása van a középpontban, a jelenben a bank körüli balhék, amelyek majd egy gyilkossággal is bővülnek. Mindkettő tudott érdekelni, és sokáig felhőtlen volt ezzel is a szórakozásom. Szépen épült a nyomozás, jöttek a nyomok és voltak meglepő fordulatok is. Pl. mit lép e rendőrnyomozó, amikor Alex kényelmetlen helyzetbe hozta.
A végére azonban nagyon kényelmesnek, szinte azt mondanám, lustának éreztem a megoldást. Azt, ahogy a múlt és a jelen ügye összekapcsolódik, még irritálónak is találtam. Mintha csak azért lett volna, hogy egyszerre és kényelmesen minden szálat zárni lehessen. Nekem az a vonal megoldatlanként is jobban tetszett volna, az túl hiteltelen, hogy minden így összefüggésbe kerül.
Ennél azonban jobban irritál, amikor a végén rámutatnak egy előtte megismert mellékszereplőre, és derült égből kap egy előtörténetet, ami indokolja, miért ő a tettes és hogyan csinált mindent. Értem, hogy akkor van meglepetés faktor, hogy ő a tettes, nem is gondoltam volna, de könnyű meglepőnek lennie, ha addig egyszer láttuk azt a karaktert és akkor is nagyon semleges ponton. A logikus levezetések jobban tetszenek, mint az ilyen előkapott elkövetők.
Ennek ellenére a szórakozásom lényegesen nem lett kisebb mértékű, mert eleve a kárszakértő téma, a biztosító munkája lekötött. Ez a terület az életemtől távol áll – szerencsére a biztosítóval csak egyszer volt dolgom, amikor a törött kezemért fizetett a baleset biztosítás – és kíváncsi voltam, mit csinálnak. Ugyan nem tudom, mennyire valós a szerző által leírt munkafolyamat, legyen az eladás még a multinál vagy a kis cégnél a nyomozás, de hajlandó vagyok hinni neki.
De akkor jöjjön a harmadik zsáner! Romantika. Ákos és Alex a közös munka során összejönnek. Nekem mindig fáj, amikor egy regényre rásütjük, hogy romantikus, amikor más sincs, mint szexuális vágy a szereplők között. Itt is van szexuális vonzalom, de nem csak az. Alex nem Ákos széles vállaira kattan rá, hanem a tisztaságra a szemében. Talán szerelemnek még túlzás is nevezni a kapcsolatuk, de olyan alapok vannak, amiből az lehet. Azt már írtam, hogy drukkoltam nekik. Most leírom azt is, hogy kiszámítható, hogy így alakulnak az események. Van benne klisés elem, de itt nem is tudom elképzelni másként, hogy alakulhatna a történetük. A kriminél igen, itt viszont működik így. Aranyosak együtt, pláne Bence felügyeletekor, így ezzel nem kötekedem többet.
Növeli a szememben egy könyv értékét, ha relevánsnak érzem a mai világban. Mezei Petra ezt is kipipálja. Nem egyszer azon kaptam magam, hogy bólogatok, amikor társadalmi kérdések kerülnek terítékre. Nagyon azt érzem én is, látom azt, amit a szerző itt kimond és beletett a könyvébe. Legyen az a cigányság helyzete vagy az adózás. De ezen túl is, szerintem elkapta a közhangulatot. Egyszerre a magyarok keserűségét, és ahogy alaposan el van itt nyomva jó sok mindenki. A keserű birkák magyar ugarát. Tőlem így egy kortársat is érdemelt.
A nyelvezete… itt fog előjönni némi sznobság belőlem. Nekem indok kell, hogy valaki káromkodjon vagy durvább szavakat használjon. Ami Levendula, az elnyomott és keserű cigánylány szövegében ok, mástól megüt. Itt nem egyszer kizökkentett egy-egy alpári kifejezés, és nem értettem, miért kellett. Tudom, hígul a köznyelv, de ahogy mondtam: ilyen téren él bennem egy sznob, aki a frásznál erősebb kifejezést nem használ.
Viszont, szerettem a történetben a sok popkulturális vagy művészeti utalását. Mivel LotR rajongó vagyok, az eleve betalált, de akad itt több más is.
Zárszóként még meg szeretném dicsérni a címet. A poént nem lövöm le, a regény végén kiderül, mit ért alatta a szerző, és szerettem azt a képet. Illik a kötethez, szép is, tetszett.
Mezei: Mint a homokszemek - Mint női: 90% több zsánerből építkező, részben aktuális, részben szórakoztató, erős hősnővel.
Szubjektíven: 85% kicsit kényelmes a vége, néha bántott egy-egy durvább szó, különben ok.
Adott egy ügyvéd, aki kiadta, regényes formában az eseteit. Magyarul is több kötettel be lehet belőle szerezni.
Ahogy a regényét is, aminek Collini nem beszél a címe. A németek most meg is filmesítették, és igyekeztek kicsit populárisabbá tenni a kemény jogi kérdést is.
Miközben egy fiatal ügyvéd feltárja egy gyilkos indítékát, elmélkedhetünk háborús bűnökről, igazság és jog kapcsolatáról.
Ferdinand von Schirach: Collini nem beszél. Magunk közt szólva az egyéb kötetei nekem jobban bejöttek, a film is egyszer nézős lett.
5: Dahl: Fiú a küszöbön – Cecilia felépített magának egy életet, amihez foggal-körömmel ragaszkodik. Csalt érte, rosszabbat is tett. Amikor egy kisfiút nála hagynak, a múlt egy sötét titka a nyomába ered, és ha kiderülnek a dolgai, mindent elveszíthet. Így a nő nem válogat az eszközökben, a családja megvezetésén keresztül a gyilkosság sem lehetetlen a számára.
4: Stevenson: Nimona – Bitangfő hősnek készült, de nem mindig az emberen múlik a sorsa. A vezetőség elintézi, hogy neki kelljen a rossznak lennie. Mit tehet szerencsétlen? Miközben játssza a szerepét, próbálja tisztázni a nevét. Közben egy segéd szegődik mellé, és hirtelen a gonosz kezd nyerni a történetekben – de ki is itt az igazi 
gonosz?
3: Harris: A bárányok hallgatnak – az FBI kipróbálja, milyen tűz ellen tűzzel harcolni. Vagyis, egy sorozatgyilkos elkapása érdekében segítséget kérnek a kannibál pszichiátertől, doktor Lectertől, aki szép lassan a kapcsolattartó, Clarice fejébe is bemászik. Egy gyilkos nyomában vannak, de nem lenne szabad feledni, hogy Hannibal Lecter is szörny…
2: Lindsay: Dexter sorozat – 8 köteten át olvashattuk, hogy boldogul egy sorozatgyilkos, akit a rendőr nevelőapja komoly 
kódexszel látott el. Lehet ölni, de csakis bűnözőket, és akik erre rászolgáltak! Lehet antiszociálisnak lenni, csak a világ elől kell elrejteni. Dexter így nappal rendőrségi szakértő, szerető testvér, férj és apa, esténként pedig halálos vadász.
1: Tchaikovsky: Pókfény – egy különös csapat a világ megmentését tűzte ki célul. Csak éppen rá kell jönnie a tiszta vezetőjüknek is, hogy a célért mocskos eszközöket is be kell vetni. Ezért lehet a csapata tagja egy olyan mágus is, aki enyhén szólva közveszélyes. Arról már nem is beszélve, amikor egy nyomorult pók szörnyetegből alkotnak egy emberszerű, másféle szörnyeteget. De még ez sem készítheti fel őket arra, ami a célnál vár rájuk. Lehet, hogy az egész élet és sors csak átverés?
Nyomozós, összeesküvést leleplező, női.
Annabel a szerelmért sok mindent feladott. Egy galériában dolgozott, de szerelmes lett és férjhez ment. A férje, Matthew bankár. Elfogadtak egy svájci kinevezést, hogy megfelelő anyagi hátteret teremtsenek a családalapításhoz. Ám mint Matthew rengeteget dolgozik, és a nőt nem elégíti ki a bankár feleségek fényűző, de 
üres élete. A férjéért tart ki. Amikor Matthew gépe lezuhan, viszont kényelmetlen kérdésekkel kell szembenéznie. Ki volt a nő, akivel a férje utazott a magángépen? Lehet, hogy a cég keverte titkos ügyletekbe a férjét, akit ezért meg is ölettek? Tudnia kell az igazat. Közben az újságíró szakmával felhagyni készülő Marina tesz egy szívességet egykori főnökének. Átvesz helyette egy pendrive-ot. Ám mire átadhatná, a férfi halott, és Marina sejti, hogy a nála levő adatok miatt. Nem engedi el az ügyet, és egy olyan összeesküvésre bukkan, ami a magánéletét is tönkreteheti.
Van annak egy hátránya, ha van egy kedvenc zsánered, és már túl sok történetet kezdesz el ismerni. Hiába jön ki egy új sikerkönyv, tuti, hogy eszedbe fog juttatni egy másik, hasonló történetet. Magamon is észreveszem, hogy előszeretettel gyűjt9m, mi mire és miért emlékeztet.
Cristina Alger regénye tetszett, de azonnal pörögni kezdett az agyam, és most csak nehéz dolgom se volt. Egy meghalt/meggyilkolt férj és a feleség most kezd el rájönni dolgokra, a titkok nyomába ered? Ha csak azokat említem, akiket szeretek, David Baldacci és Andrew Gross is írt ilyen sztorit, de sokan mások is. Film is van ilyen, nem is egy.
Amiben azonban Alger története új volt, a két nézőpontból közelítés a történtekhez. Marina és Annabel is ugyanazt az összeesküvést akarja leleplezni, csak a két nő más-más oldalról közelít a történtekhez. Az olvasónak előbb össze is állhat a teljes kép, hiszen mi mind a két szálat követhetjük, míg a két nő csak a történet végére szerez tudomást egymásról, és amiben benne vannak.
Ehhez hozzájön majd egy harmadik nő is, aki megint megérdemli, hogy külön is kiemeljem. Ő az, aki látszólag a leggyengébb a hármasból, és elég mélyre berántották már. De megkeresi a kiutat és igazság szerint ő végzi majd el a legnagyobb munkát, és vállalja a legnagyobb kockázatot.
Tetszett is, hogy ez kifejezetten csajos könyv, ahol a hősök a feleségek/menyasszonyok/szeretők, és nem a férfiak mellettük. Van olyan pasi is, akiről elég komoly dolgok kiderülnek. A hozzá tartozó nőnek majd azzal is meg kell birkóznia, hogy ha véghez viszi a tervet, igazságot szolgáltat, azzal a szeretett férfinak is kárt okoz.
Mozgalmas és cselekménydús a regény, amiben folyamatosan érkeznek a fordulatok. Nem mindegyik teljesen váratlan, de az nem is baj. Mindig inkább a logikus eseményvezetésre szavazok a semmiből jött fordulatokkal és megoldásokkal szemben.
A vége lesz az, ami kap egy olyan fordulatot, amit azért még emésztenem kell. Ha a már emlegetett Baldacci regénybe kerül bele ez a fordulat, repestem volna a boldogságtól. Pár évvel idősebben már úgy érzem, ezzel elmegyünk a valótlan happy end irányába. Valahol mélyen örülök annak a nőnek a boldogságának, és hogy megkapja ezt a rózsaszín befejezést, de a krimi szerető felem azért háborog közben.
Szórakoztató regény, így mondanivalót nem feltétlen kell kihorgászni belőle. Azt persze könnyen ki lehet belőle mutatni, hogy a gazdagok mire nem képesek, hogy még gazdagabbak legyenek. Hogy pénzért élet is vehető. Vagy, mennyire hasonlít egy szereplő Trumpra…
Nem tudom nem megemlíteni, hogy ebből is lesz filmes feldolgozás. Ugyan a jelen helyzetben nem tudom, mire láthatjuk, de legalább van idő még elolvasni a film előtt!
Alger: A bankár felesége - Mint thriller: 75% bár az alaphelyzet ismerős, vannak jó fordulatai és női hősei. Stílusos.
Szubjektíven: 80% mindkét hősnőt szerettem, és ha kicsit túl happy is a vége, szerettem.
Szeptember
Martin (szerk.): A Fekete Lap napja – urban fantasy 4,5
Bendis: Jessica Jones: Alias 2. – képregény 5
Murphy: Puddin – ifjúsági 3,5
A hétnek ezzel vége, kitesszük a pontot.
Kamaszos, saját utat kereső, barátságot kötő.
Millie második lett a szépségversenyen, annak ellenére, hogy kövér lány. Ez elég erőt ad neki, hogy ezen a nyáron a saját álmát kövesse, és ne az anyjáét. Ő már elfogadta, hogy kövér, miért kellene ezért az álamiról lemondania? Riporter akar lenni, és van egy nyári program, amit megpályázik – a fogyitáborból elég! Malik, aki rég tetszik neki – vele is dűlőre kellene jutnia. Chaten nagyon jól megvannak, ki kellene deríteni, a valóságban is. Már csak az 
anyjának kell elfogadnia, hogy Millie önállósodik. Közben a népszerű Callie egymaga viszi el a tánccsapat helyett a rongálási balhét. Le kell dolgoznia a kárt a teremben, ahol Millie is dolgozik. A lány itt kénytelen szembenézni vele, hogy a barátai és a szerelme mennyire volt igazi. Millie kész befogadni a maga barátai köré, és adni egy esélyt, hogy megmutassa, mennyivel több ő, mint egy undok csini csaj.
Mennyire folytatás ez a regény? Nem kifejezetten. Ugyanabban a világban játszódik, de más a főszereplő, aki az előző részben csak nagyon mellékszereplő volt. Itt fordul a kocka – a korábbi főszereplők vannak csak jelzésképpen a cselekményben, és Millie – Callie veszik át a cselekmény kiemelt helyeit.
Amennyi visszautalás van a korábban történtekre, azok annyira részletesen vannak megírva, hogy nem igényli a Puddin a Dumplin ismeretét. Ez az a fajta kamu folytatás, amiben a népszerű szereplők barátai kapnak saját sztorit, leginkább azért, hogy még egy bőrt le lehessen húzni a történetről.
Ezt bizonyítja az is, hogy ugyanaz az üzenete az egésznek, csak most duplán. Millie története a kövér lány oldaláról mutatja meg, hogy önmagunk elfogadása a fontos, nem az, hogy kövérek vagy soványak, szépek vagy átlagosak vagyunk. Amivel most több a regény, hogy itt van Callie is, aki szépként tanulja meg ugyanezt. Közhely, de ezt a történetet vissza lehet vinni addig az üzenetig, hogy nem a külső a fontos, hanem a belső.
Miközben azt tudom mondani, hogy jó lenne ebben az üzenetben és a történetben hinni, azért túl pozitív képet fest az írónő. Túl nagy a happy end. A társadalom nem úgy van kitalálva, hogy Millie úgy össze tudja hozni a dolgokat, ahogy itt alakulnak az események. A társadalmunkban a szép olyan jelzőkkel mosódik össze, mint a jó és a kedves. Sztereotípiák sora van Millie ellen, amiket itt mind legyőz. Tulajdonképpen az a bajom, hogy mindet le tudja győzni. Mert legyen pozitív az üzenet, erősítse meg, hogy a belső a lényeg, de annyira a realitásoknál maradhatna, hogy kap a lány pár pofont és vesztes csatát is. Mert az sem reális, hogy itt minden jól alakul a végére.
Az viszont tetszett, hogy két főszereplőnk van és kétféle a regény is. Mások a lányok gondjai, és az is szépen kijön belőle, hogy mennyire fontos a barátság és az olyan emberek, akik magunkért fogadnak el.
A nyelvezete is ifjúsági regényhez illő. Könnyed, érthető és érzelem központú. Van ugyan cselekmény is, zajlanak az események, de minden érzelmi oldalról van megfogva. Hiszen kamaszok a főszereplők, nekik is íródott, kell, hogy ennyire belülről megfogott legyen.
Igazán negatív szereplők sincsenek benne. Szimpatikusabbak és kevésbé szerethetőek akadnak, de Murphy igyekszik megmutatni, hogy mindenkit úgy ítélhetünk meg, ha kicsit járunk a cipőjében.
Ami viszont nagyon tudott zavarni: az üzeneteket túlhangsúlyoz a szerző. Mindig irritált, amikor úgy éreztem, hogy a számba akarják rágni a tanulságot. Ez annak a mintapéldája. Többször, túlírva ki van emelve a sztori tanulsága, zavaróan.
Bár vannak fenntartásaim a kötettel, azért az a végszó, hogy kellenek ilyen regények.
Murphy: Puddin - Mint ifjúsági: 75% fontos üzenetet ad át, maga a történet is aranyos, csajos olvasmány.
Szubjektíven: 55% túl erőszakosnak éreztem a tanulság sulykolását és a happy end is sok.