(Premier előtt! Olvashattam a megjelenés előtt, köszönet érte!)

Nyomozós, szerelembe eső, életet összerakó, bankrablós.

Alex, másfél éve: sikkes és erős üzletasszony, a szakma egyik legjobbja, aki egy eszkimónak is eladná a jeget. Magas intellektus, ízlés és csípős humor. Frissen kinevezve egy nagy cégnél vezető beosztásba. Alex, most: egy kis cég kárszakértője, aki magas falakat húzott maga köré. Kívülről még mindig sikkes, erős és humoros nő, a szakma egyik legjobbja. De belül sok a seb, a régi magabiztosságban már több a megjátszott elem. De jön egy újabb ügy, amit képtelen elengedni. Egy bankba érthetetlen okból rendszeresen megszólal a riasztó, majd halálos gázolás történik az utcában. Szerinte összefügg a két ügy, és ezt bizonyítani is akarja. Ennél is nehezebb dió, hogy egyre közelebb kerül az ügyön dolgozó nyomozóhoz. Ákos jól néz ki, de ami ennél is fontosabb, jó ember is. Van benne valami olyan tisztaság és erő, ami képes lehet Alex védfalait romba dönteni.

Gondban voltam, milyen zsánert írjak oda a bejegyzés végére. Ugyanis olvasás közben újabb és újabb rétegeket fedeztem fel a történetben – előzetesen, a fülszöveg alapján kis krimit és romantikát vártam, de ennél többet tudott Mezei Petra regénye. Nekem bejönnek a jó hibridek, azok izgalmasak. Amikor kapsz egy kicsit ebből, kicsit abból, és ha mindegyik jól működik, akkor sokkal komplexebb élmény tud lenni, mint egy műfajában egységes kötet. Mivel vacilláltam, ez már egy dicséret, mert több síkon is jól működik a regény.

Mivel már megírtam a végét, akár puskázni is lehet, láthatjátok, hogy a női mellett döntöttem végül. Vagyis, chick lit, ha divatosabban akarom írni. Azért, mivel Alex karaktere uralja a történetet, és ő sok tekintetben modern, mai nő. Művelt, eszes, karrierista, szingli. Aki tudja, mit akar az életétől, és azt meg is szerzi magának. Van azonban az írónőnek egy trükkje, ami miatt még izgalmasabb ez a zsáner.

Két idősíkot kapunk. Amikor Alex az a modern nő, aki bármikor chick lit hősnő lehetne. A csípős humorú, vállalati sikerember, aki éppen kinevezést kap egy vezetői székbe. Ízlés, külső, pénz és hatalom, ambíció és humor – ki lehet pipálni mindent. Azt is mondhatnám, ez az Alex egy olyan nő, amilyen egy modern városi nő lenni akar.

Csakhogy, történt valami és Alex már csak külsőre maradt ilyen. Több változás van az életében, és meg lehet nézni, hogy mibe kerül neki fenntartani azt a látszatot, hogy ő még az a modern, ’mindent maga elintéz és jól megvan egyedül’ ember legyen. A csípős humorát már többször használja figyelemelterelésre és a fájdalma rejtésére. Ott van benne a gyengeség, a félelmek és egyfajta elveszettség – meg kell tanulnia, hogy ezeket felfedje és megint közel engedjen embereket. De ezt nagyon nem akarja. Azért vannak a falak. Nagyon tudtam élvezni, ahogy az akkor és most jelenetekkel összeáll a karaktere, és miközben sok hősies tulajdonságai is van, érző embernek is el tudom fogadni. Nálam az is pozitívum, hogy nem minden döntésével értettem egyet, de el tudtam fogadni és hozzá hiteles volt. Ha valakivel nagyon nem tudok egyetérteni, akkor hajlamos vagyok nem bírni a karaktert, de itt ez illett a szereplőhöz és jó volt így.

Határozottan Alex a főhős, senkit nem ismerünk meg annyira, mint őt. A többiek sokkal szimplábbak és egyszerűbbek. Ákos a regénybeli álompasi, akire nem is tudok rosszat mondani. Csak azért nem bánom ezt, mert kedveltem. Jók Alexszel együtt, és drukkoltam nekik. Valahol érzem azt is, ennyire jó pasi és ember kellett, hogy Alex hajlandó legyen sebezhetőbb lenni a kedvéért és szerelmesnek lenni.

Vannak mellékszereplők is, egy-egy vonással felvértezve, de ennek ellenére működő figurák. A pornós, aki megsértődik, mert a pasija pornót nézett. A nyugdíjas tanárnő, aki jó megfigyelő. Levendula, aki többre lenne képes és dühös. Az egyedülálló anya Bence nevű kisfiával. Színesítik a sztorit, szerettem, hogy ez nem csak kétszereplős történet, amiben csak Alex meg Ákos vannak. Már az is mondd valamit, hogy több nevet is megjegyeztem. Mert ha vázak is, jól eltalált vázak.

De, a következő zsáner. A krimi. Jól indul, ráadásul két síkon is. A múltban egy család lemészárlása van a középpontban, a jelenben a bank körüli balhék, amelyek majd egy gyilkossággal is bővülnek. Mindkettő tudott érdekelni, és sokáig felhőtlen volt ezzel is a szórakozásom. Szépen épült a nyomozás, jöttek a nyomok és voltak meglepő fordulatok is. Pl. mit lép e rendőrnyomozó, amikor Alex kényelmetlen helyzetbe hozta.

A végére azonban nagyon kényelmesnek, szinte azt mondanám, lustának éreztem a megoldást. Azt, ahogy a múlt és a jelen ügye összekapcsolódik, még irritálónak is találtam. Mintha csak azért lett volna, hogy egyszerre és kényelmesen minden szálat zárni lehessen. Nekem az a vonal megoldatlanként is jobban tetszett volna, az túl hiteltelen, hogy minden így összefüggésbe kerül.

Ennél azonban jobban irritál, amikor a végén rámutatnak egy előtte megismert mellékszereplőre, és derült égből kap egy előtörténetet, ami indokolja, miért ő a tettes és hogyan csinált mindent. Értem, hogy akkor van meglepetés faktor, hogy ő a tettes, nem is gondoltam volna, de könnyű meglepőnek lennie, ha addig egyszer láttuk azt a karaktert és akkor is nagyon semleges ponton. A logikus levezetések jobban tetszenek, mint az ilyen előkapott elkövetők.

Ennek ellenére a szórakozásom lényegesen nem lett kisebb mértékű, mert eleve a kárszakértő téma, a biztosító munkája lekötött. Ez a terület az életemtől távol áll – szerencsére a biztosítóval csak egyszer volt dolgom, amikor a törött kezemért fizetett a baleset biztosítás – és kíváncsi voltam, mit csinálnak. Ugyan nem tudom, mennyire valós a szerző által leírt munkafolyamat, legyen az eladás még a multinál vagy a kis cégnél a nyomozás, de hajlandó vagyok hinni neki.

De akkor jöjjön a harmadik zsáner! Romantika. Ákos és Alex a közös munka során összejönnek. Nekem mindig fáj, amikor egy regényre rásütjük, hogy romantikus, amikor más sincs, mint szexuális vágy a szereplők között. Itt is van szexuális vonzalom, de nem csak az. Alex nem Ákos széles vállaira kattan rá, hanem a tisztaságra a szemében. Talán szerelemnek még túlzás is nevezni a kapcsolatuk, de olyan alapok vannak, amiből az lehet. Azt már írtam, hogy drukkoltam nekik. Most leírom azt is, hogy kiszámítható, hogy így alakulnak az események. Van benne klisés elem, de itt nem is tudom elképzelni másként, hogy alakulhatna a történetük. A kriminél igen, itt viszont működik így. Aranyosak együtt, pláne Bence felügyeletekor, így ezzel nem kötekedem többet.

Növeli a szememben egy könyv értékét, ha relevánsnak érzem a mai világban. Mezei Petra ezt is kipipálja. Nem egyszer azon kaptam magam, hogy bólogatok, amikor társadalmi kérdések kerülnek terítékre. Nagyon azt érzem én is, látom azt, amit a szerző itt kimond és beletett a könyvébe. Legyen az a cigányság helyzete vagy az adózás. De ezen túl is, szerintem elkapta a közhangulatot. Egyszerre a magyarok keserűségét, és ahogy alaposan el van itt nyomva jó sok mindenki. A keserű birkák magyar ugarát. Tőlem így egy kortársat is érdemelt.

A nyelvezete… itt fog előjönni némi sznobság belőlem. Nekem indok kell, hogy valaki káromkodjon vagy durvább szavakat használjon. Ami Levendula, az elnyomott és keserű cigánylány szövegében ok, mástól megüt. Itt nem egyszer kizökkentett egy-egy alpári kifejezés, és nem értettem, miért kellett. Tudom, hígul a köznyelv, de ahogy mondtam: ilyen téren él bennem egy sznob, aki a frásznál erősebb kifejezést nem használ.

Viszont, szerettem a történetben a sok popkulturális vagy művészeti utalását. Mivel LotR rajongó vagyok, az eleve betalált, de akad itt több más is.

Zárszóként még meg szeretném dicsérni a címet. A poént nem lövöm le, a regény végén kiderül, mit ért alatta a szerző, és szerettem azt a képet. Illik a kötethez, szép is, tetszett.

Mezei: Mint a homokszemek - Mint női: 90% több zsánerből építkező, részben aktuális, részben szórakoztató, erős hősnővel.

Szubjektíven: 85% kicsit kényelmes a vége, néha bántott egy-egy durvább szó, különben ok.